Egy lacrosse meccsen

17.rész

Emily szemszöge
Reggel amikor felkeltem Stiles még nem volt fent. Békésen szunyókált mellettem, de jól is tette. Én viszont nem tudtam már visszaaludni. Meg az igazat megvallva el is kellett indulnom haza, hogy rendbeszedjem magam. Hiszen mehetek gyalog. Csodálatos. 
Vaaaagy lehet elbújok és átváltozok. Az erdőn keresztül hamarabb hazaérek. 
-Jóreggelt seriff!-köszöntem mosolyogva Stiles apukájának
-Neked is Emily! Hazavigyelek? Mert épp most indultam én is munkába.-fordult felém mielőtt kilépett volna a bejárati ajtón 
-Öhmm... Nem köszönöm szépen. Kicsit kiszellőztetem a fejem amíg hazaérek.-dugtam zsebre a kezem
-Rendben, akkor vigyázz magadra hazafelé.-ment ki, én pedig összeszedtem a cuccom. Becsuktam magam után a bejárati ajtót és elindultam az erdő felé gyalog. Amikor beértem és megbizonyosodtam róla, hogy nincs ott senki, átváltoztam. Mostmár farkasként szeltem végig az erdőt egyenesen a házunkig. 
Közben olyan érzésem volt mintha valaki figyelt volna, ezért félúton elbújtam és visszaváltoztam és sietős léptekkel igyekeztem hazafelé. 
Mikor megcsörrent a telefonom eléggé megijedtem, teljesen összerezzentem. Szerencsére csak Stiles volt az. Kicsit lenyugtattam magam, és felvettem a telefont. 
-Emily, hova tűntél?-szólt bele azonnal a telefonba, ahogy felvettem 
-Az erdőben vagyok. Minden okés csak elindultam haza, mert még el kell készülnöm. Bocsi, hogy nem írtam.-húztam be a nyakam
-Phuu te lány hát korán reggel a szívrohamot kell rámhoznod?-szidott le nevetve
-Jól vaaaaaan, mondom bocsánat!-válaszoltam hangosabban és közben körbenéztem. Még mindig olyan mintha követnének. Így nem kéne hazamenni. Vagy valahogy le kéne rázni, nem?
Fogalmam sincs. Viszont Stiles-t nem kérdezhetem meg, így is aggódik eleget. Az apuja telefonját meg simán lehallgatja. A francba!
Jó, nyugi Emily. Biztos csak képzelődsz, menj szépen haza.
Berobogtam a házba ahol már a többiek is fent voltak és engem kerestek. Mikor beléptem mindenki hírtelen a földet nézte, kivéve Bekit. Tudták, hogy tegnap picit messzire mentek, de én is messzire mentem, nem csak ők. 
-Sziasztok! Bocsi, csak Stiles hazavitt és utána beestem az ágyba olyan fáradt voltam.-avattam be őket is, viszont direkt kihagytam azt a részt, hogy elmondtam Stiles-nak mindent a szüleim eltűnéséről. 
-Semmi gond. Velem meg ittvolt Liam. De nyugi, csak filmeztünk és este hazament.-jött ide Beki és megölelt 
-Ezt örömmel hallom.-vigyorodtam el. 
-Na de spuri mindenki öltözni!-hesegettem el őket a kezemmel, és én is rohantam zuhanyozni. A hajamat is megmostam de nem sikerült meg szárítani rendesen, ezért még félig vizes fejjel mentem ki az októberi csípős hidegbe. Épphogy megint sikerült beesnünk a suliba, pedig siettem, mert megint követett egy kocsi. A lakásunktól a suliig. 
Leparkoltam Stiles jeep-je mellé és gyorsan berohantunk. Magassarkú csizmám csak úgy kopogott a kihalt folyosón, és épphogy beestem franciára a tanár előtt. 
Levágtam magam Lydia mellé, és fáradtan fújtam ki magam.
-Még tiszta vizes a...-kezdte de idegesen félbeszakítottam
-Tudom. De nem volt időm megszárítani, mert rohadtvastag, és legalább egy negyed órát szárítanom kell.-hajtottam a padra a fejem, de hát nem is én lennék, ha nem pont akkor szólított volna a tanár. 
-Ms. Murray, kérem beszéljen nekünk a családjáról egy pár szót franciául!-hívott ki felelni
-Nos...-gondolkodtam miután kimentem. Tudtam volna mondani, mert tudom jól a nyelvet, de a tegnapi nap után inkább csak elkezdett velem forogni velem a világ.-Ma famille...(A családom...)
-Je ne me sens pas bien.(Nem érzem jól magam)-néztem kábán a tanárra, és zsibbadtak a végtagjaim. Minden emlék megint feljött és egy hatalmas súlyként zuhantak rám.
-Qu'est-ce qui ne va pas?(Mi a baj?)-jött ide a tanár és segített megállni, mert már azt is alig bírtam 
-Je pense que j'ai une crise de panique...(Azt hiszem pánikrohamom van...)-néztem rá-Kimehetek a mosdóba?
-Menjél nyugodtan. Ne kísérjen ki valaki?-pillantott körbe az osztályon 
-Nem... nem kell....-engedtem el a tanárőt és kirohantam, egyenesen az öltözőbe
Megint hallottam, hogy valaki követ, de most ennél nagyobb gondom is volt. Egyre erősebb lett a roham. 
Becsuktam magam után az ajtót és leültem a földre, mert nem bírtam megtartani magam. A tüdőm eszeveszetten zihált, és az egész fejem már könnyes volt a sírástól. 
-Emily!-rontott be Stiles-Lydia írt, hogy rohamod van!-fújta ki magát, én pedig ráemeltem homályos tekintetem és bólintottam. 
-Semmi baj, itt vagyok.-térdelt le mellém, és megfogta az arcom
-A... alig kapok levegőt...-pánikoltam mégjobban
-Hééé! Shhhh, nincsen baj. Nézz rám manó!-kérlelt aggódva-Nem tehetsz semmiről, oké? Megtaláljuk őket. Ne pánikolj be ha róluk van szó. Olyankor tereld a szót Bekire és kész. Nyugalom.-csókolt meg lágyan
-O....oké. azt hiszem megleszek...-engedtem el magam, és nekidőltem a szekrénynek. Még remegtem, mert nem ment le a roham, így Stiles is ott maradt velem.-Köszi Stiles!-néztem rá hálásan 
-Nincs mit. Még szép, hogy jövök, ha baj van.-kulcsolta össze a kezünket-Mostmár jól vagy?-nyomott egy puszit a homlokomra
-Ühüm. Menni kéne vissza órára. Edzőbá ki fog téged nyírni!-néztem meg jobban Stiles-t, és akkor tudatosult bennem, hogy nekik lacrosse edzés van.
-Semmi baj, azt mondtam neki, hogy engedjen ki vagy behányok.-mosolygott gonoszan, mire felnevettem
-Na de menjünk vissza órára!-indultam kifelé 
-Nem baj ha este nem megyek át? Scott-al van egy kis dolgunk.-ragadta meg a karom, még mielőtt kimentem volna
-Nem baj. Menjek veletek, kell segítség?-húztam fel a szemöldököm, hiszen ha valami van akkor minket is szoktak vinni magukkal
-Öhmm nem kell, ez ilyen haveros dolog.-húzta be a nyakát. Akkor jó. Nekem úgy is dolgom van Derekkel. Viszont arról senki más nem fog tudni, csak ő és én.
Letudtuk a sulit és mindenkit hazavittem. Dereknek írtam Rhaeana telójáról, amit elloptam egy 10 percre. Azonnal  jött is a válasz, hogy benne van, én pedig kitöröltem a két üzenetet. 
Ismét autóba szálltam, és a megbeszélt helyre mentem. Szerencsére hamarabb értem oda, így fel tudtam rá készülni. De ide is követett az a valaki vagy valami, ami reggel, így csak óvatosan mászkáltam. 
Megláttam Derek autóját, és miután leparkolt egyből idejött.
-Rhaena miért keres...-akadt meg a szava amikor a baratnőm helyett engem talált ott-Szia Emily!-köszönt meglepetten
-Szia Derek! Ne keresd Rhaena-t mert nem lesz itt. Én írtam neked.-néztem egyenesen a szemébe, ő pedig egy gyanús tekintettel nézett rám
-Mit akarsz?-vágta le egyből ő is
-Figyelj, nem akarok rosszba lenni senkivel. Láttam, mit csináltok ti ketten, azért hívtalak most ide. Tegnap este kicsit kutakodtam utánad, hogy na....Biztosra menjek.-álltam meg, de csak egy pillanatra-Úgy tűnt nincs semmi gond veled. Viszont azt most szögezzük le mit akarsz Rhaena-tól, mert....-akartam befenyíteni de félbeszakított
-Mert ő a legjobb barátnőd. Tudom jól.-tette zsebre a kezét és közelített-Nem akarom bántani, csak vigyázni akarok rá. Szeretem őt, de tényleg.-tekintett rám határozottan
Néztem a pulzusát meg mindent, de nem hazudott.
-Nos, ez esetben örülök, de azért szeretném, hogy tudd, hogy kinyírlak, ha megbántod. Ott fogok állni abban a szent pillanatban ahogy összetöröd a szívét, és szarok az igaz alfaságra, én kinyírlak.-húztam össze a szemem-Elvesztette a családját, és csak mi maradtunk neki. Így állj hozzá kérlek. Ne bántsd.-mentem át a fenyegető barátnőből aggódó barátnőbe
-Nem fogom, ezt megígérem. És amiket mondtál azokról tudok. Már mondta Rhaena.-válaszolta mire tágra nyílt a szemem. Rhaena nem az aki csak úgy elmondja az ilyet. Tényleg nagyon szereti ezt a Dereket. Mondjuk éppen nincs is semmi baj vele, jófej. Még szerintem simán haverok is lehetünk. Nekem úgy Stiles a mindenem, senkiért nem adom <3 
-Szent a béke?-nevettem 
-Szent hát. Gondolom erről ő nem tudhat.-kacagott Derek is
-Így van. Na dee amúgy köszi, hogy eljöttél, ennyit akartam.-indultam el a kocsim felé.
-Emily, vigyázz!-kiáltott utánam és ellökött. A fejem felett egy nyíl repült el. 
-Miaszar...-kaptam a fejemhez
-Menj innen, rendezem.-állt fel
-Dehogy megyek! Kitudja hányan vannak! Még a végén meghalsz itt nekem és vehetem Rhaenának a fekete ruhát a temetésre. NEM.-emeltem ki az utolsó szót nevetve, mire csak komolyan nézett rám-Jól van naaa.-komolyodtam el én is azonnal. Hallgattunk, de már senki nem volt ott.
-Szerintem mehetünk.-biccentett a kocsik felé
-Okés, szia!-ültem be az autómba 
-Szia!-hajtott el ő is
Már vacsoráztak mire hazaértem, így csak gyorsan felrohantam, és megtanultam holnapra. Elköszöntem Stilestól messengeren és el is nyelt az álmok világa.