Egy lacrosse meccsen

48.rész

Emily szemszöge
Scarlett nagyon furcsán viselkedett és ez nem sima betegség volt. Tudtam. Nem hagyott nyugodni, és az sem segített, hogy az egyik óráról ki kellett mennie. Egész nap azon gondolkodtam, hogy mi a baja, de egyedül nem jutottam sokra. Gondoltam majd Rhaena-val vagy Stiles-al megbeszélem este, aztán megmondják hogy csak beteg és minden oké. Aha, hát majdnem összejött. 
Suli után mindenki hazament, és megkajáztunk közösen. Miután mindenki szétszéledt elmentem letusolni meg hajatmosni, hogy kicsit felfrissítsem magam mielőtt nekiállok a faggatózásnak. Valami fura érzés van bennem akkor is.... Egyszerűen nem hagy nyugodni, és nem tudok rendesen aludni sem tőle. 
Este 7 körül lehetett már, így gondoltam eljött az ideje a lelkifröccsnek. Halkan odaosontam Rhaena és Derek szobájához, és egy apró kopogás után beléptem. Derek az ágy támlájának dőlve ült, mellkasának támaszkodva pedig a lány aludt. Békésen szuszogott és meg sem riadt ahogy beléptem, hiszen teljesen bitzonságban érezte magát a férfi jelenlétében. 
-Szia!-suttogtam  Dereknek
-Szia!-köszönt mosolyogva
-Rhaena-val akartam beszélni, de akkor nem keltem fel.-léptem oda és mosolyogva néztem barátnőmre
-Baj van?-emelte fel tekintetét az eddig az édesen szuszogó Rhaena-t figyelő Derek
-Háááát...-tettem keresztbe a lábam zavartan és megtörve kezdtem bele
-Na mi az?
-Csak aggódom Scarlett miatt. De megyek beszélek Stiles-al. Szólsz neki ha felkelt?
-Igen.
Átérezte gondolom a dolgot, és bólintott egyet. 
-Köszönöm.-néztem rá hálásan majd halkan kimentem.
Becsuktam magam után az ajtót és sóhajtottam egyet. Fáradtan ballagtam vissza a szobámba, ahol már Stiles várt. 
-Hé, minden oké?-lépett ide hozzám és szoros ölelésbe vont
-Tudunk beszélni?-motyogtam a vállába
-Persze hogy tudunk. Jól vagy?
-Csak aggódom Scarlett miatt. Nem tudom mi a baja, de nem csak a betegség...Szerinted?-néztem fel rá szomorúan
-Hát van egy elméletem, de ehhez ülj le.-fogta meg finoman a vállam és leültetett az ágyra
-Stiles, megijesztel...-remegett meg a hangom
-Emily... Emlékszel, hogy mondtam hogy régebben megszállt a nogitsune?-fogta meg a kezem
-Emlékszem de ennek mi köze van Scarletthez?-sürgettem, de aztán beugrott és lefagytam. Szinte azonnal kiment a vér az arcomból-Mondd, hogy nem....
-Minden jel arra utal. Felismerem a tüneteket, nekem is ezek voltak. Segítenünk kell neki. De ehhez erősnek kell maradnod Emily, és az sem kizárt hogy rádtámad.
-Mit csinálhatunk vele? Hogy segítsek rajta? Te hogy szabadultál meg tőle?-hadartam egymás után a kérdéseket, és a fiúra néztem aki nehezen jutott szóhoz a kérdésáradatomtól
-Nyugiii, minden okés lesz. Segítünk rajta. Oké?-ült le mellém és finoman átölelt
-Te is hallod?-kapkodtam a fejem az éles késélező hangokra
-Mit kellene?-fordulgatott körbe
-Ezek a késélező hangok...-fogtam be a fülem, de így is hallottam és egyre hangosabb lett-Stiles!-kiáltottam segítségkérően a fiúra, és éreztem hogy sikítanom kell. Jött volna közelebb, de nem bírtam tovább, elsikoltottam magam. A fiú megtántorodott és elvesztette egyensúlyát aminek köszönhetően a földön kötött ki. Mikor abbamaradt a sikoly elterültem az ágyon és igyekeztem lenyugodni. 
-Emily jól vagy?-állt fel Stiles villámsebességgel és idejött hozzám
-Valaki... valaki megfog halni...-sírtam el magam
-Nincs semmi baj, nyugi!-ölelt meg és végig azt hajtogatta nekem, hogy minden okés lesz. Azt kívánom bár igaza lett volna...
-Mi volt ez?-rontott be Rhaena a szobába a nyomában Derekkel
-Volt egy ilyen banshee-s látomásom vagy mi. Hallottam hangokat és sikítottam.
-De jól vagy?-nézett mélyen a szememben, mire csak megráztam a fejem
-Valaki meg fog halni Rhaena és félek ki lesz az. Nem akarlak titeket elveszteni.-nyeltem folyamatosan könnyeim. 
-Megoldjuk most is, ahogy mindig. Szedd össze magad.-mosolygott rám halványan, mire szoros ölelésbe vontam és el sem engedtem. 
-Köszi Rhaena...-suttogtam aminek hatására kicsit kirázta a hideg 
.....
A kedélyeim nem hogy csillapodtak volna, hanem tovább nőttek akkor mikor láttam Scarlett állapotát romlani. Nem tudott olvasni sem rendesen már, a suliban Stiles kiszúrta. 
....
A nappaliban ülve beszélgettünk mikor Scarlett furcsán kezdett el viselkedni ezért Theo kérdőn fordult felé:
-Hercegnő minden rendben?-kérdezte
-Igen.-felelte.
 Majd az földről felkelve nevetni kezdett és mindenki csak nézte mi baja van. Teljesen megrémisztett, még sosem láttam az eddigi 18 év alatt ilyennek, legalább is nem emlékszem ilyesmire. 
-OO ti bolond emberek, azt hiszitek ilyen könnyen megszabadultok tőlünk?-kérdezte gúnyosan 
-Ki vagy te? Mit tettél Scarlettel?- kérdezte Theo idegesen
-Ja, hogy ő csak kölcsön vettem a testét egy kis időre, most is idebent ordibál nektek „Ez nem én vagyok, segítsetek".- a levegő megfagyott és mindenki figyelt, hogy mi fog történni. Körbenézett a társaságon, majd szeme megakadt Stiles-on. Kezdett nagyon nem tetszeni nekem mostmár ez a dolog. 
-O egyébként Stiles, valaki üdvözöl téged, és te nagyon jól ismered az illetőt, a neve Rhys, azt mondta adjam át neked, hogy mennyire hiányol téged és kár, hogy nem haltál meg.-felelte tök lazán mire a többiek lefagytak. Közelebb húzódtam a fiúhoz és megszorítottam a kezét
-Faszfej...-motyogtam magamnak, és teljesen befeszültem. Merjen egy ujjal is hozzáérni Stileshoz! 
-Nyugi...-vont szoros ölelésbe a fiú és belepuszilt a hajamba
-Nogitsune.-szólalt meg Kira.
-Úgy bizony, bár abban reménykedtem Stiles hamarabb kitalálja és nem a róka de mindegy is. Viszont maradnék még, de sajnos szorít az idő és egy találkozóm lesz szóval ideje mennem.Meg akartuk fogni, viszont a szemétláda gyorsabb volt és kiugrott az ablakon majd az éjszaka ködjében eltűnt. 
-Neneneeee! Scarlett meg fog halni! Nem hagyhatjuk!-pánikoltam be 
-Keressük meg!-nézett rám Theo és láttam, hogy legszívesebben megölné a nogitsunét ha ezzel együtt nem ölné meg Scarlettet is. 
-Parrish kell ide. Ő a természetfeletti védelmezője.-vette elő a telefonját Lydia. 
Miután a serifhelyettest értesítettük elindultunk az erdőbe csapatostól, hogy megtaláljuk barátnőnket. 
Szorosan fogtam Stiles kezét és a pulzusom az egekben volt. A sírás kerülgetett amiért nem találtuk meg Scarletet, amikor is éreztem, hogy valami elragad Stiles mellől és az egyik fának csapódom. Felálltam, hogy megnézzem mégis mi volt ez amikor megpillantottam a boszorkányt. 
-Emily, tűnj innen, most!-kiabált rám Rhaena, mire Stiles megragadta a kezem és húzott maga után
-De segítsünk már nekik!-húztam vissza de nem akart megállni-Stiles, állj már meg!-rántottam ki a kezem a szorításából 
-Emily, az a nő miattad jött, nem mehetsz oda!-kiabált, de nem fordultam vissza. Theo és Rhaena a földön volt kiterülve, Derek volt talpon Scottal együtt, Lydia és Kira megsérült, ezért félreálltak. Őket Liam fedezte aki mellett ott volt a húgom. 
Mikor odaértem Scott esett össze, és húzta magával Dereket. Riadtan néztem körbe, de megindultam a boszorkány felé. 
Sikítani akartam, hogy ezzel leterítsem a földre, de befogta a számat.
-Engedj el!-kiabáltam és elkezdtem kapálózni a lábammal mikor nyakamnál fogva megemelt.
-Most meghalsz és szépen nekem adod az erődet!-sziszegte a vén banya, és elkezdtem ütögetni a kezét.
-S...Stiles!-suttogtam, de szerintem más meg se hallotta annyira halk volt. 
 Egyre kevesebb levegő jutott a tüdőmbe és már homályosult a látásom mikor éreztem hogy kiszabadulok a boszi kezei közül, de nem bírtam tovább, lecsuktam a szemem. 
A következő dolog amire emlékszem, hogy Stiles a nevemet mondja és erre nyitom ki a szemeim.
-Emily...-simított végig az arcomon. Ijedten néztem körbe, de már otthon voltunk.
-Hol van Scarlett?-ültem fel hevesen mire utánam kapott.
-Héé nyugi. Itthon van.-ölelt szorosan magához-Jól vagy?
-Stiles most hagyjunk már engem! Mi van Scarlettel?-faggattam idegesen 
-Nem tudom...Nem kelt fel még. Emily... Én próbáltam megállítani, de...-kezdte félve
-STILES NYÖGD MÁR KI MI VOLT!-kiabáltam rá, mire összerezzent
-Miután elájultál szétváltunk és Scarlett azt mondta segítsek neki. Elmentünk a jeephez és azt mondta adjak neki valami éles tárgyat...
-MONDD HOGY NEM ÖLTE MEG MAGÁT!-sziszegtem, de nem válaszolt-Stiles....-estem kétségbe
-De... Megvágta magát mert Argent odajött és bedobott a jeepbe és nem tudtam megakadályozni. Ne haragudj kérlek.-pillantott rám előre tartva reakciómtól. De nem haragudhattam rá ezért, mert nem tehet erről. Szorosabban öleltem vissza és a fülébe súgtam:
-Semmi baj Stiles, nem te tehetsz róla. 
Egy megkönnyebbült sóhajt elengedett és belepuszilt a hajamba. 
-Szeretlek.-csókoltam meg, mire elmosolyodott 
-Én is téged!-döntött le az ágyra és elkezdett csikizni 
......
Scarlett negyedik napja hogy nem kelt fel, és ez mindőnket kikészítette. Én Theoval együtt kikészültem és már nem tudtuk fel fog-e kelni a lány. Rhaena-t a pánikolásunk olyan szinten idegesítette, hogy már egyszer Theot is lekiabálta, de jól tudtam hogy azért ő is aggódik Scarlett miatt. 
Egyszer mintha hallottam volna valamit, de csak betudtam annyival hogy képzelődöm. Bár, amikor már Rhaena is megindult akkor sejtettem, hogy nem csak én hallottam, hanem a többiek is....