Egy lacrosse meccsen

9.rész

Emily szemszöge
-De nyugodtan mehetek a saját autómmal is, mert tudok vezetni. Semmi bajom.-akartam elengedni, de nem hagyta-Stiles! Minden oké...-löktem el magam tőle, de lehet hallgatni kellett volna rá, mert így a padlóval találkozott az arcom.
-Mondtam én, hogy elviszlek.-húzott fel
-Jó, oké. Feladom.-engedtem el magam nevetve, és így nem tudtunk haladni
Stiles a hisztit megelégelve felkapott az ölébe.
-Na innen szállj ki!-nevetett ő is
-Ez nem ééér Stiles!-ütögettem a mellkasát, de hasztalan volt.
-De, ér. Most volt pánikrohamod és képes lennél így autóba ülni?-kérdezte kiakadva
-Hááát....-húztam be a nyakam
-Emily nem lehetsz ilyen felelőtlen! Nem csak magadat sodrod veszélybe, hanem a többieket is.-tett be a jeep-be, és utána ő is beszállt
-Jól van na. Tudom én ezt magamtól is.-tettem keresztbe a kezem. De köszönöm a felvilágosítást Stilinski.-néztem rá szúrós szemekkel, de arcomon látszott, hogy alig bírtam visszatartani a nevetést.
-Cső haver! Gyertek Deaton-höz, mert most írt Rhaena, hogy kitalált valamit.-hívta Scott-ot
-Sietünk.-hangzott a válasz, majd le is tették mind a ketten
Síri csendben tettük meg az út fentmaradó részét.
Mire mi odaértünk, már mindenki ott volt. Rhaena és Scarlett boldogan figyelték, hogy Stiles-al kiszállunk a kocsiból.
Hát ti?-fordult felénk kérdően Scott 
-Csak nem találtam a kulcsom....-birizgáltam a kezem zavaromban
-Pánikrohama volt.-válaszolt velem egyszerre Stiles
-Most akkor melyik?-kérdezte Rhaena
-Nem találtam a kulcsom.-mondtam határozottan még mielőtt Stiles megszólalhatott volna. Tudtam, hogy  Rhaena-nak és Scarlett-nek nem fog tetszeni, hogy nem mondom el az igazat, de este terveim szerint megbeszélem velük.
Kérdőn néztek a többiek Stiles-ra.
-Így van.-vakarta meg a tarkóját zavartan-És mondtam Emily-nek, hogy akkor elhozom én.-magyarázott ki, mire hálásan néztem rá 
-Akkor menjünk be, mert Deaton már vár.-mondta a Rhaena mellett álló férfi
-Várj már Derek, még csak most értünk ide.-szólt rá Stiles
-Felőlem amúgy mehetünk.-nyitottam ki az ajtót és mindannyian beléptünk
-Nem siettetek. De jó, hogy itt vagytok.-köszöntött minket a doki
-Jónapot!-köszöntünk azért illemtudóan, hiszen na. Még is csak idősebb nálunk. 
-Szóval azért szóltam mindenkinek, hogy jőjjön ide SOS-be, mert megtaláltam, hogy mi volt az a lény, ami ránktámadt. Wendigónak hívják. És még annyit találtam róla, hogy van egy naptánc nevű szertartás, amivel el lehet űzni. Azonban pontos részleteket nem találtam.-ismertette a lényt Rhaena. Tudtam, hogy utána fog nézni, mert bosszút akar állni az apjáért. Vagy ha nem is bosszút állni akar, akkor nem szeretné, hogy mást is megöljön ez a szörny. És mi pedig mindenben támogatni fogjuk. Akármi lesz is. 
-Viszont én tudok egy szertartást, amivel a druidák űztek el gonosz szellemeket. És szerencsénkre ezt a húgommal végre tudjuk hajtani.-szólt közbe Deaton-Annyi lenne az akadály azonban, hogy a Wendigo-nak egyhelyben kellene maradnia.
-Tehát kell egy terv.-vágta le azonnal Scarlett
-Nekem azthiszem van egy ötletem.-nézett fel büszkén Stiles 
-Na halljuk Stilinski.-húztam fel az egyik szemöldököm 
-Szóval... Azt tudjuk, hogy a három lányra vadászik, ugye? Nos, én arra gondoltam, hogy ők bemennek hárman az erdőbe "csalinak" és mi meg hátulról fedezzük őket. A csapat másik fele Deaton-ékkel lesz a nemetonnál. Odacsaljuk a Wendigót, amit majd Scott, Derek és Malia lefog, megcsináljuk a szertartást és bummm. Nyertünk!-mosolygott a végére. 
Jó tudni, hogy amúgy tényleg Stiles a csapat esze. Ez az ötlet egész jónak tűnik nekem.
-Benne vagyok.-vágtam rá azonnal
-Szerintem is jó ötlet.-válaszolta Scott  
-Akkor nyomassuk.-vette át a vezetést Rhaena és két részre széledt a csapat. Amíg világos volt, addig előkészítettünk mindent, aztán meg mindenki beállt a helyére. 
Amint beesteledett indult a terv. Hárman bementünk az erdőbe és szétszéledtünk. Mindenki farkasformát öltött előtte, hogy mégjobban kiszúrjanak minket. 
Hallottam a mögülem jövő gyors lépteket, mire autómatikusan gyorsabban kezdett el verni a szívem. Megfordultam és megláttam a Wendigo-t, aki nekemrontott. Gyorsan lelöktem magamról, és elkeztem vele harcolni. Mikor a földre dobott észrevettem a többi árnylényt is. Nagyon jó, ezt Stiles gondolom nem kalkulálta bele a tervbe, ráadásul körbe is vettek. Vonyítottam egyet, hátha a többiek ide tudnak jönni segíteni. Közben egyre kisebb körbe zártak és már majdnem rámugrottak, amikor megjelent Rhaena és Scarlett. Őszintén megvallva nem kicsit könnyebbültem meg. Hárman sokkal erősebbek vagyunk, mintha egyedül lennénk. Olyan ez, mint hogy Scott is sokkal erősebb, ha vele van a falkája. Vagyis mi is, mivel már mi is a falkája tagja vagyunk. 
Odacsaltuk őket a nemeton-hoz és amíg lefogták a Wendigo-t és megcsinálták a naptáncot, addig mi az árnylényekkel harcoltunk. Stiles is segített nekünk, bár nem tudom mit akart egy szál baseball ütővel, de oké. 
-Stiles, vigyázz!-ugrottam a fiú elé hírtelen, és kivédtem a két árnylényt, akik rá akartak ugrani
-Köszi!-jött mellém és folytatttuk tovább.
Egyszer csak hírtelen eltűnt az összes lény. Azaz sikerült a szertartás. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, és mindenki elindult haza. 
Stiles hazavitt minket, mivel a kocsim a sulinál maradt, de azonnal ment is haza.
-Hol voltatok ilyen sokáig?-szaladt ki Beki és szorosan megölelt 
-Bocsánat, csak volt egy-két dolgunk. Viszont jó lenne beszélnünk. Mert történtek délután dolgok.... Szóval mindenki spuri a nappaliba!-hesegettem a kezemmel őket arrafelé 
-Szóvvaaaal velem csak annyi volt, hogy Liam hazadobott.-kezdte Beki
-Ki az a Liam?-jött elő belőlem a védelmező nővér, és a fejem láttán a két baratnőm el kezdett nevetni 
-Egyik osztálytársam...-húzta be a nyakát Beki, pont úgy, mint aki elszólta magát 
-Majd szeretném tudni, hogy ki az.-néztem rá árgus szemekkel 
-Én is találkoztam valakivel....-folytatta Scarlett
-Mindenki találkozott ma valakivel? Mi folyik itt Beacon Hills-be basszus?-akadtam ki, de mind a nágyőnkből egyszerre tört ki a nevetés 
-Szóóvaaal ki aaaz?-kérdezte Beki
-Theo a neve. Ő mentett meg mikor a lacrosse meccsen megtámadtak.....
-Woooow. És mit tudunk még róla?-kérdeztem izgatottan
-Hát elég ennyit tudnotok most-pirult el. Ahhh szóval valami olyasmi lehet a háttérben
-Rhaena?-néztem barátnőmre
-Ami azt illeti én is. Akire rászólt Stiles. Dereknek hívják. Na ő az. Követett engem suli után egészen Deaton-ig, és azzal magyarázta, hogy kíváncsi volt a képességeimre..-folytotta ő is magába a többit, de belepirult. Hát jó, én viszont nem tudom magamban tartani, akárhogy is akarnám.
-Ha már mindenki, akkor én is mondom. Szóval ugye Stiles-al mentem Deaton-höz. Noss...-vettem elő a zsebemből a kocsikulcsom-Megvan a kulcsom, és nem azért mentem Stiles-al, mert nem találtam. Hanem, mert pánikrohamom volt.... Kérdezgetett az álmaimról, aztán csak úgy random előjött a pánikroham, de nagyon durva volt. Aztáán Stiles próbált megnyogtatni és hát khm... MEGCSÓKOLT NA-kiabáltam a végét izgatottan 
-Komoooly?-ugrált örömében Beki, mire elpirulva bólogattam 
-De neki nem Malia a barátnője?-gondolkodott Rhaena 
-De....-néztem szomorúan
-És úgy csókolt meg téged?-nézett idegesen Scarlett 
-Ühüm...De jobban szeretem annál, hogy el tudtam volna tolni. Én csak... Sajnálom. Nem vagyok ribanc, aki más barátját elveszi...-könnyeztem be 
-Nem vagy az. Mert most ha ő nem érezne valamit, akkor ő sem csinálta volna...És szerintem nem véletlenül sietett hazafelé. Szerintem holnap már nem együtt mennek...-gondolkodott Scarlett
-És honnan tudod, hogy szakítanak? Nem biztos. Lehet csak akkor akart neki segíteni...-nézett rám Rhaena 
-Egyre jobb, köszi.....-járt át a bűntudat. Hülye Stiles! Miért csókoltál meg?
-Amúgy valaki látta Dereket? Mert én nem láttam eljönni.-vágott közbe aggódva Rhaena
-Nem..-válaszoltam halkan
-Én sem láttam.-rázta meg a fejét Scarlett
-Megkérdem Scott-ékat...-kapta fel a telefonját Rhaena-Szia Scott! Öhmm figyu, nem láttad Dereket miután eljöttünk? Csak mert mi nem láttuk...-kérdezte nem kertelve 
-Igazság szerint én is őt keresem. Már voltam a lakásán, Deaton-nél, meg mindehol, de sehol sincs és a telefont sem veszi fel. Szerintem valami gond lehet, mert nem szokása így eltűnni....-hallottam Scott szintén aggódó hangját