Egy lacrosse meccsen

32.rész

-Stiles...-húztam oda a fiút
-Ezt láttam a háznál is, mikor Rhaena kihozott téged a tűzből!-lepődött meg
-Persze, hogy láttad, hiszen ez a családom címere. A Murray család címere...-érintettem meg óvatosan és végighúztam rajta a kezem, mire elkezdett világítani 
-Mi a....?-léptem hátrébb 
-Ez fura.-ment oda Stiles, de az ő érintésétől nem villant fel 
-Szólok Rhaenanak.-vettem elő a telefonom. Hosszas csengés után felvette a telefont. 
-Rhaena, gyertek a könyvtárba, nem hiszed el mit találtam!-hadartam izgalmamban, de a másik oldalról szapora lélegzetvételt hallottam.
-Emily...Gyertek fel a fizika terembe! Kérlek! Pánikrohama van Rhaena-nak....-szólalt megDerek kétségbeesetten 
-Sietek!-tettem le a telefont és Stilest magam után húzva kezdtem el villámgyorsan szaladni a fizika terem felé. 
Berontottam az ajtón és láttam hogy Derek a földön ül, és ölében van Rhaena aki eléggé remeg.
-Rhaena, semmi baj... Itt van Emily is mostmár nyugi...-suttogta a lánynak és karjaival védelmezően átölelte. Letérdeltem én is melléjük, és megfogtam a lány kezét.
-Nyugi Rhaena! Hallod, nincsen semmi baj? Mindenki jól van.-bíztattam. Stiles is idejött mellém és bíztatóan átölelt mire hálásan mosolyogtam rá
-Shhh, nyugalom!-nyomott egy puszit a lány homlokára. Nem volt farkasszemem, így azt nem tudtam használni arra, hogy leállítsam a rohamot. 
-Rhaena, nyugodj le! Rhaena!-öleltem át én is
-Derek használd a farkasszemed! Nézz rá azzal!-engedtem el a barátnőmet és az őt szorosan ölelő férfire néztem
Aggódó tekintettel rám nézett majd visszaemelte szemeit a lányra és már is vörösen ragyogott a szeme.
Rhaena rászorított Derek kezére és az ő szeme is ragyogott, mire lassan már kezdett lenyugodni.
-Derek...-suttogta gyengén Rhaena
-Itt vagyok. Semmi baj.-simogatta a haját
-Jól vagy Rhaena?-kérdeztem
-Megleszek. Köszi, hogy idejöttetek.-nézett rám és Stilesra.
Nagyot sóhajtottam és boldogan rámosolyogtam.
-Mi történt?-szólt mostmár közbe a barátom is
Derek csak a terem másik végébe nézett, mire követtem én is tekintettemmel. Ott volt Rhaegar teste. Ijedtemben halkan sikítottam egyet, és Stiles védelmezően magához ölelt.
-Nyugi!-nézett közben hátra ahol én is megláttam a testet
-Vigyétek el innen! Kérlek!-fúrtam a fejem a mellkasába
-Derek!-szólt a férfinak aki hallotta a beszélgetésünk
-Emily addig itt marad veled. Jövünk vissza.-vált el tőle és egy puszit nyomott a lány homlokára
-Nyugodj meg, semmi baj. Már ezt megbeszéltük. Ne sírj!-öleltem szorosan magamhoz
-Láttad! Te is láttad apát!-nézett rám
-Láttam, de meghalt Rhaena. Tudtuk mikor elmentünk... Már vége... Eleve Valyrianak vége. Ennyi volt.-hajtottam le a fejem
-Nincs vége! Majd ha mi akarjuk akarjuk! 3 család maradt még. Mi itt vagyunk még. Akár ha Beacon Hills-ben is élünk, akkor is élünk. Lehet a szüleid is élnek!-gondolkodott. Most nem akartam lelombozni, hogy ne piszkálja a szüleimet, úgyhogy csak hagytam.
-Aha.-hagytam rá.
Stiles és Derek még mindig nem volt sehol, de én már nem bírtam itt maradni.
-Mehetünk?-nyitottam ki az ajtót
-Mehetünk.-ment ki. Elindultunk a könyvtár felé és megmutattam Rhaenanak is amit találtam.
-Aztaaa! És van még kettő, ugye?-húzta végig az ujját rajta
-Uhum, gyere megmutatom.-vittem oda a két másik címerhez. Egyszerre benyomtuk ketten de nem történt semmi. Kéne Scarlett is.
-Stiles, ez is tuti a te hibád! Minek hagytad ott őket, mondtam, hogy kiviszem egyedül!-mérgelődött Derek, majd mikor meglátott minket megkönnyebbült
-Ne szidd az uram Derek!-néztem rá mérgesen, mire csak nevetve feltette a kezét
-Megmutattad nekik is?-jött mellém Stiles
-Igen, de még Scarlett kéne.-hívtam a lányt telefonon
Idehívtam őket is a könyvtárba és megmutattam neki is a címert.
Érintsük meg egyszerre!-kiabáltam, mert távolabb voltak elhelyezve.
Hirtelen kinyílt egy ajtó mire mindenki odarohant.
-Mi a szart találtál megint Emily?-húzta fel szemöldökét Scarlett
-Megint?-kérdeztem kiakadva
-Inkább nézzük meg.-húzott be minket Rhaena. Nagyon sötét volt bent, így mindenki a telefonjával világított. A fiúk mentek elől, nehogy valami baj legyen. Derek, Scott, Theo és Stiles ment elől Liamel, Peterrel és Parrishel, utána pedig én, Beki, Scarlett, Rhaena, Lydia, Kira és Malia.
Megláttunk egy álvány tetején a valyriai kódexet.
Hárman előrementünk és megnéztünk.
-Ez...-akadt el a szavam
-Ez a teljes.-bólogatott Rhaena helyeslően
Elkezdett omladozni az egész hely amikor felvettük a könyvet.
-Mindenki tűnés kifelé!-mutatott az ajtó felé Parrish 
Nem csak az a kis helyiség omladozott, hanem az egész suli. Mindenki rohant kifelé ahogy tudott, de végig együtt maradtunk. 
Láttam hogy Beki megbotlott hátul ezért visszafutottam hozzá. Liam is ott volt vele. 
Felálítottuk, de fájt a bokája, gondolom megzúzódhatott neki. Épphogy el akartunk indulni beomlott előttünk a mennyezet és nem tudtunk a többiek után menni. 
-Emily!-kiabált át Stiles
-Jól vagyok, menj a többiek után kifelé!-kiabáltam vissza 
Liam felvette Bekit az ölébe és elkezdtünk futni kifelé. Mikor azt hittem, hogy már csak jobb lehet iszonyatosan elkezdett fájni a sebem.
-Liam vidd ki Bekit, megyek én is mindjárt!-kértem, mire a fiú csak bólintott és kifutottak 
Benyitottam az egyik terembe és a földre zuhantam. Annyira fájt, hogy elsírtam magam.
Összeszorítottam a szemem és teljesen magzatpózba kuporodtam. 
Most tuti annyi nekem. Rohadtul fáj, és én innen mozdulni sem bírok. Másik ok, hogy mindjárt rámszakad ez a rohadt épület! Beki teljesen össze fog törni, és a szüleinket sem sikerült megtalálnom. És én vagyok a mostani helyzetért a hibás, hallgatnom kellett volna Stilesra!-csaptam az öklöm idegesen a padlóba és mégjobban elkezdtem zokogni. 
Próbáltam fedett helyre húzódni, de tényleg mozdulni sem bírtam. Nem akarok meghalni, nem most és nem így!
-Emily!-hallotam Stiles hangját
-Hol vagy Emily?-kiabált Scott. Szóval visszajöttek ketten értem. 
-Itt vagyok bent!-szólaltam meg rekedt hangon
A következő pillanatban berontott a két fiú
-Emily!-vett fel Stiles az ölébe
-Nagyon fáj a seb Stiles!-húztam össze magam
-Tarts ki, kiviszünk és segítek!-indultunk el kifelé és közben Scott fordult felém
-Nem bírom!-kezdtem megint sírni és összeszorítottam fogaimat.
-Kimegyünk hátul, a többieket már hazaküldtük. Ott elveszem a fájdalmát.-beszélt Scott az engem karjában tartó barátomnak
-Tarts ki Emily!-szorított a fogásán Stiles, mire belefúrtam a fejem a mellkasába 
Mikor kiértünk lefektetett hátra a jeepbe. Scott beült mellém és megfogta a kezem, amíg Siles elindult a kocsival.
Megjelentek a fekete erek Scott kezén és nekem is csökkent a fájdalmam. Mikor nem fájt hálásan néztem a fiúra
-Köszi!-terültem el teljesen hátul 
-Jól vagy manóm?-nézett rám a visszapillantóból Stiles 
-Ühüm, mostmár igen. Köszi, hogy visszajöttetek értem. Azt hittem vége mindennek!-ültem fel
-Sosem mennék el sehova úgy nélküled, hogy nem tudom hogy biztonságban vagy-e.-nézett komolyan Stiles, nekem pedig egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.-Szerintem avassuk be Scottot és otthon csináljuk meg amit mondtam Emily.-fordult egy pillanatra hátra 
-Okés. Szóval Scott amikről most fogsz hallani és amire kérünk azt nem mondhatod el senkinek. Kirának sem. Értve vagyok?-néztem rá fenyegetően 
-Igen is főnökasszony!-nevetett, majd együttérzőn barátjára nézett
-Azért ennyire nem vagyok rossz....-motyogtam-Szóval!-csaptam össze a kezem-Az a lényeg, hogy......-kezdtem el neki mesélni amit Stilesnak is