Egy lacrosse meccsen

35.rész

Éééés hétfő reggel van. A múlthetet itthon töltöttük nyugiban, hiszen mindenkire ráfért a pihenés.  
-Jóreggelt Emily, hasadra süt a naaap!-csókolt meg Stiles
-Neked is te hülye!-nevettem majd visszacsókoltam. Mivel náluk aludtam(senki ne gondoljon rosszra, semmi nem volt) így hoztam magammal ruhát. 
-Megyek letusolok és elkészülök.-szálltam ki az ágyból 
-Okés. Addig hozzak fel valamit enni vagy majd együtt lent?-fordult felém mielőtt becsuktam volna az ajtót
-Öhmm szerintem együnk együtt lent.-mosolyogtam. Bezártam az ajtót és gyorsan letusoltam, felvettem a tiszta ruháimat, kifésültem a hajam és a szokásos sminkrutinomat(már ha lehet annak nevezni egy kis szempillaspirálozást mef szemöldök igazítást) elvégezve visszamentem a szobába. 
-Huhaa gyors voltál!-kacagott Stiles
-Hát fizikával kezdünk és szeretnék hamar beérni... Tudod milyen a drága tanár...-forgattam meg a szemem
-Még mindig utálod, pedig ki kell bírnod vele ezt a kis időt! Szerintem nincs vele baj-röhögött ki
-Utálom, mert egy seggfej...-tettem keresztbe a karom-Lent várlak-hagytam el a szobát és lementem a seriffhez. 
-Jóreggelt Emily! Stiles mondta, hogy nem kávézol, hanem energiaitalozol szóval hoztam neked. Ha jól emlékszem a lilát mondta, hogy a kedvenced a hellből.-nyújtotta felém kedvesen
-Uhhh köszönöm szépen Mr. Stlinski, igazán nem kellett volna!-vakartam zavartan a tarkómat
-Semmiség, tényleg. Úgy is elmentem a boltba mert semmi nem volt itthon, én meg dolgozni fogok sokáig. Papírmunka, tudod.-nézett fáradtan, mire italomba belekortyolva helyeslően bólintottam 
-Sejtem. De biztos van jó oldala is annak, hogy seriff. Nem?-faggattam egy picit. Kicsit előjött belőlem, hogy mivan ha nemkéne? Meg nem vagyok túl toldakodó? 
-Hát Stilesnak bármikor tudok segíteni legalább. És így persze nektek is. Embereket mentek meg a munkámmal, de nem csak vidám oldala van ennek sajnos. Ellenségeket is szerzek, akik Stilesal fenyegetőznek. Tudom én, hogy tud vigyázni magára, de akkor is féltem.
-Szerintem teljesen jogos, hiszen mégis csak bűnözők. De vigyázunk rá, én sem bírnám ki ha elveszteném.-néztem szomorúan
-Na de nem azért mondtam, hogy szomorú legyél! Nem lesz itt semmi gond. Na de megyek, reggelit csináltam nektek is, ott van a mikróban.-mosolygott majd kiment 
-Szép napot apa!-kiabált utána Stiles, a seriff pedig csak nevetve ment tovább
-Nem siettél-böktem oldalba
-Csak gondolkodtam, tudod a csapat eszének azt is kell!-kezdett el csikizni
-Neee Stiles, kiborul a fini energiaitalom!-kacagtam, és elkezdtem futni
-Most nem menekülsz!-futott utánam, és rámugrott, mire elterültünk a földön
Folytatta tovább a "kínzásomat", én meg gyorsan fordítottam a helyzetünkön. 
-Én jövök!-néztem rá gonoszan, és elkezdtem csikladozni az oldalát
-Jól vaan, jól vaaaan!-tette fel a kezét megadóan. Lehajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam. 
Két kezét az arcomra téve húzott mégközelebb. Elvesztettem az egyensúlyom és ráestem. Nem zavarta, csak folytatta tovább. 
Hírtelen lövéseket hallottam, és hírtelen leszálltam róla. Ijedten néztem körbe, de nem láttam semmit, a hangok azonban nem szűntek meg. 
-Emily, mi a baj?-fogta meg Stiles gyorsan a vállam és nyugtatóan rámnézett 
-L...lőnek valahol?-forogtam körbe 
-Nem, nem hallok semmit.-nézett furcsán, majd mintha bevillant volna neki valami-Menjünk suliba, gyere!-állított fel, mert én még mindig sokkos állapotban voltam 
-Emily, gyere már!-nézett rám aggódva, de csak kábán bámultam rá
-Mii.. Mi történik? Mit hallottam?
-Ez egy "jövendőlés"-rajzolt kezeivel macskakörmöket a levegőbe-Valakit le fognak lőni. Ez egy banshee dolog. De menjünk, mert Lydia tud neked segíteni, és lehet neki is volt ilyen!-sietetett, de én a sokktól még nem bírtam futni. Táskáját a hátára vette, az enyémet a kezembe nyomta majd felkapott és kimentünk a jeephez.
Beültetett és ő is beszállt mellém. Villámgyorsan a suliba értünk, és nagyjából én is lenyugodtam addigra.
-Mennyi az idő?-fordult ide Stiles
-07:30. Nyomás befelé!-pattantam ki, barátom pedig követte a példámat
-Megláttam Scottot a bejáratnál a többiekkel, és odarohantam. De láttam, hogy kevesebben vannak, hiszen Scarlettet és Theot sehol sem láttam. 
-Lydia!-szólítottam egyből a lányt és miútán a futás után sikeresen kifújtam magam megszólaltam-Hallottam lövéseket, de Stiles nem hallotta és egyikőnk sem látott semmit. 
-Szerintem ez egyik banshee látomás, nem?-ért ide Stiles is 
-De, ez az. Nekem is volt.-pillantott rám a lány
-Figyu már Scarlették sehol nincsenek. Ennek köze lehet a látomásotokhoz? -kérdezte idegesen Rhaena
-Nem tudom...-motyogtam-Uhhh nagyon remélem, hogy nem Theo csinált valamit, mert kinyírom!-szorult ökölbe a kezem 
-Lehet, hogy köze van hozzá. Az a baj, hogy nem tudni kivel fog megtörténni.-tekintett körbe szomorúan 
Félve Stilesra néztem, majd Bekire és Rhaenára, végül pedig az egész falkán körbenéztem. 
-Semmi baj nem lesz.-fogta meg a kezem a mellettem álló fiú
-Okés.-fújtam ki a levegőt lassan 
-Délután megkeressük őket,de nyomás! Ti nem írtok fizikából?-vigyorgott Beki
-Úristen, de!-tágult ki a pupillám egy pillanat alatt, és mindenki elkezdett befelé rohanni, kivéve Bekit és Liamet, mivel nekik töri volt az első. 
Szószerint sercegtek a tollak órán, hiszen olyan gyorsan írtunk, deee sikerült befejeznem a dolgozatot és tudtam is végig hála Stilesnak. 
-Köszi köszi kösziiii!-ugrottam rá az előbb említett személyre mikor kiértünk. Hát épphogy nem estünk el a folyosó közepén.
-Nincs mit!-mosolygott rám rohadtcukin. Ahwww imádom, imádoommmm! <3
-Gyertek az öltözőbe.-szólt nekünk Scott mikor eljött mellettünk 
Sietősen követtük oda mert a többiek már ott voltak.
-Szóval. Csapatokra oszlunk.-kezdte Scott
-Eddig jó terv-szólt közbe Stiles, én meg oldalba böktem-Jól van naaaaa!-nézett rám kiskutyaszemekkel, én meg csak válaszul megfogtam a kezét. Haragudni se tudtam volna rá. 
-Tehát ott tartottam, hogy csapatok. Rhaena és Derek megy Stilesal és Emilyvel, velem jönnek a többiek. Liam és Beki itthon marad.-nézett szigorúan rájuk
-Ne mááár, sose mehetünk sehova!-nyafogott Beki
-Csak vigyázni akarunk rátok.-fordultam felé, de még mindig mérges volt rám 
-Rám ne vigyázzon senki, megoldom magamnak!-ment ki idegesen 
-Beka!-futott utána Liam 
Én is ki akartam menni, de a többiek visszahúztak.
-Most csak rontanál a helyzeten Emily...-fordult ide Rhaena 
-De....
-Igaza van-ölelt meg Stiles 
-Akkor menjünk.-hajtottam le a fejem szomrúan
Beszálltam Stiles mellé a jeepbe, Rhaena és Derek pedig Derek autójával mentek előttünk, mivel ők kapták meg a címet, ahová mennünk kell. 
-Szerinted jól vannak Scarlették?-faggattam aggódva a mellettem ülő fiút 
-Remélem...-nézett egyenesen
-Stiles, mi a baj?-tettem a kezem az ő kezére ami a sebváltón volt
-Csak ideges vagyok, de semmi baj.-mosolygott rám, de egyáltalán nem volt őszinte a mosolya 
-Mondd el mi a baj. Kérlek! Így is eléggé aggódom Scarlették miatt, és Beki se áll velem szóba... Kérlek ne titkolózz te is előttem mert én már tényleg nem bírom ki!-könyörögtem neki
-Csak én is aggódom apa miatt, de az már szokásos. Minden rendben lesz, oké?-állt meg a kocsival 
-Uhum.-válaszoltam halkan és odamentünk Derekékhez
-Nekem nem tetszik ez a ház...-nézett gyanúsan Rhaena
-Nekem sem, de meg kell találnunk Scarlettet és Theot.-pillantottam én is az öreg házra, amiben valószínűleg jó ideje nem lakhattak. 
-Menjünk akkor...-ment előre Derek
A lépteink nyomán recsegett a rozoga fapadló, ami minden percben a szívrohamot hozta rám, és esküszöm, hogy egy horrorfilmben éreztem magam. Minden tiszta pókhálós volt, és rég nem használt. 
-Mi megnézzük fent, ti ketten nézzétek meg itt lent.-szóltam az előttünk haladó párosnak, mire Rhaena csak bólintott és mi elindultunk felfelé. 
Ahogy erősen fogtam Stiles kezét egyre jobban izzadt a kezem. Nem akartam itt lenni, éreztem, hogy valami történni fog és ez az egész hely is nagyon para. 
-Nyugiiii!-csitított Stiles, mert érezte, hogy szétparázom magam
-Emily!-hallottam Rhaena elnyomott kiáltását, mire lerohantam Stilesal a nyomomban, de nem láttam sehol őket.
-Rhaena, Derek!-kiabáltam
Valami halk hangot hallottam az egyik ajtó mögül, így odamentem. Benyitottam az ajtón, és mindketten ott voltak kiterülve a földön.
-Jól vagytok?-guggoltam le hozzájuk 
-Mögöttetek!-igyekezett figyelmeztetni Derek, mire Stiles elhúzott onnan
Gyorsan becsaptam az ajtót, de betörték.
-Emily menj onnan!-állt elém Stiles, mert nem tudtam felállni. Bevertem a fejem és hírtelen beszédültem. 
A lövés hangjára viszont azonnal felkaptam a fejem. Ugyan az a lövés volt, mint a látomásomban és Stilest találta el. 
-Stiles!-pattantam fel, ami nem volt jó ötlet, mert foltokban kezdtem el látni-Nyomd oda a kezed, nem szabad elvérezni!-szorítottam remegő kezemmel az övére 
-Minden okés lesz manó, nyugiii!-húzott fél kézzel magához 
-De meglőttek Stiles a kurva életbe is! És látomásom is volt erről...-sírtam el magam...
Valamiféle füstbombát dobtak be amitől mi is a földön kötöttünk ki, és elfeketedett minden.
Mikor felkeltem már eléggé máshol voltam. Egy cellában voltam a két barátnőmmel. 
-Scarlett, Rhaena?-emeltem fel lassan a fejem...