Egy lacrosse meccsen

42.rész

Rhaena szemszöge:
A házunkhoz érve mindenki kiszállt az autóból és válaszokat követeltek. Nem hibáztatom őket, hiszen ez nem volt egy mindennapi esemény. Bár inkább személyes dolog volt nekem, Scarlett-nek, Beki-nek, de főképp Emily-nek. Kinyitottuk a ház ajtaját, hogy bemehessünk, majd mindenki helyet foglalt. Persze hoztunk néhány széket, hogy mindenki kényelmesen leülhessen. Emily leült a kanapéra, Scarlett és Beki pedig közre fogták, én pedig a karfára ültem. Derek beült a fotelbe, Kira, Lydia és Mali elfértek a kettes fotelben, a többiek pedig vagy a széken ültek vagy álltak.
-Szóval?- nézett ránk Peter- Ki volt ez a kölyök?
-Mark Monroe, az exem- fújta ki a még bent tartott levegőt Emily
-Ex?- nézett rá Malia
-Egy bunkó seggfej- folytattam- Hat év volt közöttük.
-Amikor Emily még csak 10 volt Mark meg akarta erőszakolni, de apu benyitott, így lerángatta róla, anyu pedig vigasztalni ment. Apu kilökte a házból, bár szerintem az egész utca tőle zengett úgy ordított a fiúra- folytatta Beki
-És mi lett vele?
-Elraboltam és elvittem az erdő közepén lévő régi házba- mosolygott önelégülten Scarlett- Rhaena pedig rágyújtotta a házat- mutatott rám. Ekkor a társaság fele lefagyott, Scarlett-en, Emily-n, Stiles-on és Scott-on kívül.
-Most csak viccelsz- dadogott Theo
-Szóval azért volt az a nagy tűz rá egy napra, hogy apa kidobta- nézett rám Beki, mire én csak vállat vontam és egy ördögi mosoly költözött az arcomra. Theo szívverése felgyorsult, amint nyelt egy nagyot. Scalett érzékelte barátja idegességét és felállt, hogy lenyugtassa.
-Hé nyugi. Veled nem tesz ilyet- ölelte meg.
-Hát az tőle függ- néztem rájuk, mire Scarlett egy amolyan „na ne szórakozz" pillantással jutalmazott. Theo természetesen nem nyugodott meg csak leült a székre és az ölébe húzta Scarlett-et, majd szorosan átölelte, ezzel is mutatva felém, hogy ő jó fiú lesz- És ez nem csak rá vonatkozik uraim- emeltem fel egy kicsit a hangom, mire minden fiú arca hófehér lett, kivéve Derek-é és Peter-é.
Stiles megragadta a lehetőséget, hogy Scarlett-et épp Theo fogja le és gyorsan Emily mellé suhant, hogy szorosan átölelhesse. Liam és a többi fiú sem tett másképp, mire a lányok felnevettek Peter-rel és Derek-kel együtt. Derek megfogta a karom és az ölébe húzott, így pont a fotel-be, a két lába közé estem. Kezeit a derekamra tette és a fülemhez hajolt.
-Szerintem nem kell izgulnod emiatt- suttogta a fülembe, majd nyomott egy puszit a nyakamra, ami miatt egy kellemes bizsergés futott végig a hátamon.
-De....hogyha rágyújtottad a házat, akkor hogy volt még életben?- nézett fel Liam Beki válla fölött
-Ez egy nagyon jó kérdés- gondolkodtam el.
-Talán mégsem halt meg, hanem valahogy kijutott a házból- engedte el Emily-t az öleléséből Stiles, de fék karja még mindig rajta volt.
-Hmmm....Scarlett becsuktad az ablakot a konyában?- néztem barátnőmre, aki elgondolkodott.
-Igen- mondta határozottan- Még emlékszem is, hogy cseszekedtem vele, mire sikerült bezárnom.
-Akkor nincs más ötletem.
-És ha a boszorkány csinált valami hókusz-pókuszt?- hadonászott jobb kezével Stiles- Tudjátok, hogy megvédje Mark-ot, így később felhasználhatja őt ellenetek.
-Eddig ez a legvalószínűbb megoldás, mivel a korházban tudtommal nem volt súlyosan megégett sebesült.
-Ezt te honnan tudnád? 10 éves voltál- nézett rám Lydia
-Onnan, hogy apát mindenről értesítették. Ha valaki éppen akkor szült, ha valaki börtönbe került, ha fent ragadt egy macska a fán.
-És ti nem kerültetek börtönbe?- nézett rám és Scarlett-re Parrish
-Hát minden bizonyíték elégett- mosolygott rám Scarlett
-Rhaena eléggé alapos- nevetett fel Emily
-Még egy kérdés. Hogy tudott két tíz éves lány elvinni egy tizenhat éves, gondolom jól edzett fiút az erdőbe?- nézett ránk Peter
-Lóháton- vontam vállat- Kihoztunk két lovat a közeli istállóból, felnyergeltük őket és elindultunk Mark háza felé. Én kinyitottam az ajtót és készítettem a lovakat az induláshoz, míg Scarlett bement és leütötte Mark-ot, majd kihozta. Feldobtuk Scarlett mögé és elvittük a házba, elhelyeztük a szoba közepén, kötbenéztünk a házban, hogy minden zárva van-e és a többit már ti is tudjátok- meséltem nekik, mintha semmiség lenne
-És a lovak?- nézett ránk Lydia
-Nálunk nem volt ritka a késő esti lovaglás- éreztem ahogy Derek egyre jobban mosolyog a büszkeségtől.
-Amúgy amióta hazaértünk valaki olvasta azt a kódexet?- nézett a társaságra Peter
-Mi nem- nézett Theo-ra Scarlett
-Mi sem- ölelte át újra Emily-t Stiles, mire a lány belefúrta fejét a mellkasába
-Mi sem- nézett Scott a többiekre
-Azon csodálkoznék is, ha el tudnátok olvasni- mosolyogtam rájuk
-Miért?- nézett rám Kira.
Megfogtam Derek kezét és levettem a derekamról, amit szerintem ő nem szeretett volna, mert nehezen tudtam csak levenni a kezét, de csak sikerült. Kimentem az előszobába a táskámhoz és kivettem belőle a könyvet, majd visszamentem a többiekhez.
-Ezért- nyitottam ki a könyvet egy random oldalt
-Valyr- mondta ki Beki
-Az bizony, egy pár Dothraki szóval.
-Akkor te vagy az emberünk- mosolygott rám Emily
-Dothraki?- nézett ránk kérdően Lydia
-Egy másik nép. Valyria-ba érkeztek egy páran és beolvadtak, de a nyelv fent maradt nálunk, vagyis aki meg tudta tanulni- vázolta fel Emily
-Aki meg tudta tanulni?- akadt ki egy kicsit Kira
-A Dothraki alapvetően egy férfias nyelv- lapoztam a könyvet
-Tehát a nők nem tudják megtanulni?- mondta Malia egy kicsit sértődve
-Nem. Azért mondják férfias nyelvnek, mert sok benne a mély torokhang- mutattam a torkomra
-Óó- értették meg
-Akkor te olvastad?- nézett rám Peter
-Amíg nálam volt alig akarta letenni- forgatta meg a szemeit Derek
-Ne haragudj, de van benne valami ami mindenkit érdekelni fog.
-Mégpedig?- morogta egy kicsit. Pedig szerintem fair volt. Ő egyfolytában edzett, én addig elővettem a kódexet és olvasgattam
-Hogy hogyan is lehet megölni a boszorkányokat- lapoztam arra az oldalra
-Meg lehet őket ölni??- pattant fel Emily
-De meg ám- mosolyogtam rá- Viszont ez szintén egy szertartás- néztem vissza a lányra.
-De akkor ti nem váltok Banshee-vé, mint Emily?- nézett rám Theo
-Ne izgulj ez nem olyan- próbáltam megnyugtatni
-Miben különbözik?- nézett rám Parrish
-Abban, hogy amit a kinyitáshoz használtak abban a varázslatban volt fekete mágia ebben viszont nincs. Kell hozzá egy 3 valyria-i származású személy. Egy igazalfa, egy félvér és egy olyan aki már elvesztette azt, aminek született.
-Az igaz alfa megvan- mutatott rám Lydia
-Emily pedig elvesztette a vérfarkas alakját, tehát már nem az aminek született. Már csak egy félvér kell.
-Csak ti négyen éltétek túl ezt az egészet?- nézett ránk Malia
-Nem biztos- nézett rám Beki
-Rhaena egy percre- állt fel Derek és elindult a hátsó ajtó felé. Ajaj, nyeltem nagyot. Odaadtam Scarlett-nek a könyvet és követtem a hátsóudvarra.
-Biztos, hogy nem lesz semmi bajod?- fordult felém
-Biztos vagyok benne- mosolyogtam, Derek pedig kezei közé vette az arcom- Nem mi leszünk az elsők, akik végigviszik ezt a szertartást
-Akkor jó- mosolyodott el és lágyan megcsókolt.
A csók egyre szenvedélyesebb és gyorsabb lett. Egyik keze az arcomról levándorolt és a derekamnál meg is állt. Derek lassan elemelte arcát az enyémtől és mosolyra húzta az arcát. Arcát ezután a nyakamba fúrta és mélyen beleszagolt, majd mélyen megcsókolta a nyakam.
-Most már az enyém vagy, a társam- mosolygott. Odahajoltam a nyakához és megharaptam egy kicsit, de a gyors gyógyulás miatt azonnal be is gyógyult.
-Te pedig az enyém- mosolyogtam rá- Szerintem a többiek már aggódnak. Menjünk vissza- fogtam meg a kezét és húztam vissza a házba. Bent a srácok már türelmetlenül vártak ránk.
-Mond hogy legalább társak lettetek- vágott ránk Peter, mire Derek csak elmosolyodott és magához húzott- Nagy tapsot az ifjú párnak- nevette el magát Peter, mire mindenki tapsolni kezdett egy kis nevetés társaságában.
-Nem szeretném elrontani a kedvet- szakított félbe Theo- De Scarlett szeretne valamit mondani nektek- nézett ölében ülő barátnőjére, aki vett egy nagy levegőt.