Egy lacrosse meccsen

23.rész

Scarlett szemszöge:
-T-Theo?..-csak döbbenten álltam ott de egyben haragot és düht is éreztem. Ekkor Theo közelebb akart hajolni de én olyan pofont adtam neki, hogy az egész erdő ettől zengett szerintem.
-Neked aztán van bőr a képeden, hogy csak úgy megjelensz és lesmárolsz.-mondtam színtiszta undorral a hangomban.
-Kérlek Scarlett csak hallgass meg…
-NEM,NEM AKAROK HALLANI TŐLED SEMMIT, TÖNKRETETTÉL LELKILEG ÉS IDEGILEG. TUDOD TE MENNYIT SÍRTAM MIATTAD? HA? FOGALMAD SINCS ARRÓL MIN MENTEM KERESZTÜL HA A BARÁTAIM NEM LETTEK VOLNA MELLETTEM MEGÖLTEM VOLNA MAGAM MERT NEM BÍRTAM ELVISELNI AZT A GONDOLATOT, HOGY NEM VAGY MELLETTEM.-adatm ki magamból az egészet sírva és ordítva. Theo ekkor hátralépett és idegesen föl alá járkált és a hajába túrva így szólt:
-Szerinted nem tudom min mentél keresztül? Szerinted én nem szenvedtem attól a gondolattól, hogy akit a legjobban szeretek megbántottam? Szerinted nem fájt nekem végig nézni azt, hogy Emily karjában sírtál és remegtél mikor nem akartam semmi mást csak azt, hogy az én karomban legyél és nyugtassalak? Szerinted nem fájt az, hogy tudtam, hogy soha többé nem lehetek melletted és nem láthatlak? És ami a legrosszabb az egészeben, hogy belegondoltam abba…-vett egy nagy levegőt és folytatta-, hogy találsz magad mellé mást és boldog leszel vele pedig velem kellene boldognak lenned.-már zihálva és remegve állt előttem. Nem tudom mit feleljek erre, ahogy a szemébe néztem az őszinte megbánást láttam ott. De egy gondolat nem hagyott engem, hogy miért csapott be ennyire.
-Miért csaptál be? Miért tetted mikor én teljesen őszinte voltam veled, elmondtam mindent de te ezt semmibe nézted? Tudtad nagyon jól, hogy milyen fájdalmas volt mesélnem azokról a dolgokról és te csak végig kihasználtál engem, hogy megöld Emilyt?- kérdeztem sírva és remegve.
-Nem nem nem dehogyis felejtettem el. Tudtam, hogy nagyon nehéz volt neked ezeket elmondani, és mikor elmondtad akkor tudtam, hogy mennyire bátor és kitartó vagy és tudtam, hogy meg kell tartanom téged, de az az némber nem tudtam szabadulni tőle nem akartam neked ártani értsd meg! Soha nem akartam azt, hogy neked bajod essen.- a szavak amiket kimondott csak jobban összefacsarták a szívem, mi van akkor, ha megint hazudik, én nem tudom mit gondoljak már nekem ez túl sok.
-Ki volt az a némber akit említettél?- kérdeztem tőle mire ő nagy levegőt vett és kifújat majd így szólt:
-Ő egy boszorkány akit Cordeliának hívnak, megkért arra, hogy kapja el Emilyt de akkor még nem is ismertelek titeket. Mondtam neki nem akarok semmi bajt de ő nem engedett el és valamit babrált a fejemmel amitől az ő parancsait követtem. Azt mondta, hogy férkőzzek Emily közelébe de mikor kihallgattam a beszélgetéseteket és megláttalak tudtam, hogy rajtad keresztül végezhetem el a tervem. De arra nem gondoltam, hogy közben beléd szeretek és a boszi megtiltotta, hogy veled találkozzak mert te képes vagy megtörni az átkot. Te vagy a kulcs az átok megtöréséhez.-felelte Theo. Én csak döbbenten hallgattam mit mond de nem akartam elhinni amit mond.
-Azt akarod beadni nekem, hogy egy hókusz pókusz miatt viselkedtél így? Na ne nevettess nem hiszem ezt neked, de rájöttem valamire, hogy a kis barátod aki rám támadott biztos csak színészkedés volt az egész, hogy előadd te vagy a nagy hős lovag. Nem veszem be a mesédet Theo már nem tudok hinni neked.-mondtam egyenesen a szemébe nézve miközben Theo elkapta remegő kezemet:
-Ha nekem nem hiszel akkor kérlek higgy Rhaena-nák ő belelátott a fejembe, kérlek ha nekem nem legalább neki.-mondta kétségbe esetten, mire én mobilomat előkapva Rhaena-t kezdtem el hívni de nem vette fel.
-Sajnos nem vette fel de ha találkozok vele és ugyanezt hallom tőle amit tőled akkor beszélhetünk addig meg ne gyere a közelembe.-mondtam könnytől áztatott szemmel és elindultam volna ha valaki nem ugrik ki az erdőből elém és nem kezd el ordibálni nekem:
-SCARLETT ROSSI ITT MARADSZ ÉS NEM MÉSZ SEHOVA.- Emily volt az de várjunk mit keres itt és erre mindenki előlépett a fák mögül. Úristen mindenki itt volt? Olyan szégyent éreztem mint soha csak el akartam tünni.
-Scarlett amit Theo mond az igaz Rhaena elmondta mindenkinek.-mondta Emily- Meg kell bocsájtanod neki.-miközben ezeket mondta végig néztem a társaságon de Rhaena nem volt ott.
-Hol van Rhaena?-kérdeztem tőlük mire mindenki körbe kezdett nézni.
-Utoljára Theonál volt és azóta nem jött haza.-mondta Emily mire Dereknek nem kellett több nekiugrott Theo nyakának.
-HOL VAN RHAENA?!-üvöltötte Derek idegesen mire mindenki Dereket próbálta leszedni Theoról miközben a tó felé tolta. Mikor sikeresen leszedték a többiek Theo nyakáról Dereket Theo kicsit megingott és ezzel együtt engem meglökve a tóba estem.
-Jól vagy?-kérdezte aggodalmasan és kezét nyújtotta felém amit én félve bár de elfogadtam és kihúzott a vízből.
-Nem válaszoltál hol van Rhaena?-kérdeztem egy kicsit dideregve.
-Nem tudom hol van azt hittem veletek van de esküszöm nem tudom, hol van.-mondta Theo kétségbe esve.
-Nem hazudik.-felelte Scott.-Figyeltem a szívverését és ha hazudott volna akkor lebukott volna.-mondta komoly hangon.
Derek egyáltalán nem lett nyugodtabb:
-Ha valami baja lesz esküszöm, hogy megöllek.-mondta gyilkos tekintettel.
-Haver figyi én nem merek hozzányúlni azok után amit művelt velem a házban szó szerint félek tőle.-mondta Theo mire én akarva akaratlanul is elröhögtem magam ezen és könnyeimet törölve így szóltam:
-Ha nem bánjátok szeretnék négyszem közt beszélni Theoval de nem úgy, hogy ti is itt vagytok.-mondtam mire mindenki bólintott és elindultak míg végül csak ketten maradtunk Theoval.
-Szóval tényleg igaz.-néztem magam elé majd tekintetemet felvezettem rá ő pedig lassan közeledett felém.
-Mit kell tennem?-kérdeztem komoly hangon.
-Pozitív dolgokat kell mondanod ami a szívedből jön ahhoz, hogy megtörjön.-jött közelebb míg végül karját derekamra vezetve körbefogott és így magához húzott.-de tudod egy őszinte csók is megtöri.-felelte gyengéden és elkezdet cirógatni az arcomat.
-Akkor aznap azért volt méregzöld a szemed mert…-kezdtem bele de ő helyettem befejezete:
-Igen mert irányított.-felelte szomorú hangon.-Amikor mondtam, hogy maradj a kocsiban az azért volt mert tudtam, hogy az egyik csatlósát utánam küldte, hogy nézze tényleg megcsinálom-e a feladatot.-mondta kicsit ideges hangon.-Mikor megláttam, hogy lefog és kést szorít hozzád nagyon mérges lettem, nem akartam, hogy bajod essen miattam.-mondta miközben két kezét arcomra vezetve közrefogta.- Nem tudom mit tettem volna ha valami bántódásod esik miattam, túlságosan szeretlek ahhoz, hogy bárki is hozzád érjen.- felelte közben végig szembe nézett.
-Nem tudom mit érzel most ezek után de, én még mindig nagyon szeretlek-közben elkezdett felém hajolni már csak pár cenit választott el minekt.-ha te nem így érzel csak utasítsd el.-mondta mire nem kellett több és megcsókoltam miközben könnyeim eleredtek. Annyira hiányzott nekem az ölelése ahogy izmos karjával körbezár és olyan mintha biztonságban lennék, a hangja ahogy beszél hozzám, az illata ami megnyugtat, mindene hiányzott nekem.
Csókunkat megszakítva homlokunkat egymásnak nyomva néztük egymást mosolyogva. Sírtam de nem a szomorúságtól hanem az örömtől és Theo is mosolygott arra gondoltam, hogy megviccelem egy kicsit és belelököm a tóba, hogy ne csak én legyek vizes, de ez nem jött össze.
Ugyanis mikor meglöktem magával rántott és én is beleestem a tóba majd a felszínre úszva Theot kezdtem el keresni, de nem láttam sehol.
-Theo? Theo hol vagy?-kérdeztem aggódva majd a pánik kezdett eluralkodni rajtam és lebuktam a víz alá, hogy megkeressem, de két kéz megragadott és szembe fordított magával:
-Megvagy.-mondta mosolyogva és meg olyan dühös lettem rá, hogy ilyennel szórakozik.
-Tudod, hogy mennyire megijedtem basszus, hogy belefulladsz a tóba?!-mondtam neki dühösen mire Theo szorosan magához húzott és nevetve így szólt:
-Hát gondoltam egy kicsit hagyom, hogy aggódj azok után, hogy belöktél a vízbe.-felelte pajkosan. Én pedig felfújt arccal bedurcizva elfordítottam a fejem és a part felé kezdtem el menni de nem engedett el.
-Theo mit művelsz megfázunk gyere menjünk ki.-mondtam mire Theo visszarántva engem zsebébe nyúlva elővette a karkötőt amit még nekem csináltatott.
-Szabad?-kérdezte mire én mosolyogva bólogattam és feltette a csuklómra az ékszert. Nagyon boldog voltam. Hirtelen szentjánosbogarak kezdtek megjelenni és bevilágították az egész helyet. A tücskök is elkezdtek ciripelni és olyan romantikus lett a hangulat. Theoval egymásra nézve elmosolyodtunk majd lábamat dereka köré csavartam ő pedig megtartott engem és így szemeztünk egymással, lassan közeledtünk egymás felé és megcsókoltuk egymást.
Miután elváltunk homlokunkat egymásnak döntve élveztük a pillanatot. Kicsit kezdetem fázni és ezt észre is vette Theo majd a part felé vettük az irányt. A partra kiérve Theo hirtelen összeesett és öklendezni kezdett lehajoltam mellé és kétségbe esve kérdeztem:
-Mi történik veled Theo- kérdeztem sírós hangon. Nem tudott megszólalni csak tovább öklendezett és rajtam a pánik kezdett eluralkodni amikor megláttam, hogy egy fekete vértócsát hányt fel. Hirtelen abbamaradt és Theo felülve karjába zárt és nyugtatni kezdett:
-Semmi baj hercegnő semmi baj.-mondta és simogatni kezdet a hátamat.-Megtört az átok nincs semmi baj már jól vagyok.-Mire felnéztem rá ő pedig letörölte könnyeimet majd homlokomra puszit nyomott.
-Menjünk pihenjünk le és nem ártana megfürödni sem mivel tiszta víz vagy és nem akarom, hogy megfázz.-mondta
-Nem csak én vagyok vizes te is az vagy.-mondtam mire helyeslően bólintott, mindketten felálltunk, majd ujjainkat összefűzve Theo autója felé vettük az irányt.
-Akkor most vége van ennek az egész dolognak?- kérdeztem fáradt hangon. Theo csak bólintott és hazafele vettük az irányt. Útközben picit elbóbiskolhattam mert már csak arra eszméltem fel, hogy Theo a karjaiban felvisz a szobámba majd az ágyra lerakva puszit nyomott a fejemre és az ajtó felé vette az irányt. Gyorsan keze után kaptam és fáradtan szóltam:
-Nem maradsz itt?-kérdeztem tőle reménykedve mire Theo visszajött és megcsókolt majd így felelet:
-Ha szeretnéd maradok de gyorsan menj el fürdeni.-mondta mire én bólintottam és pizsimet felkapva a fürdő felé vettem az irányt. 5perc alatt kész is voltam majd a szobámba visszasétálva bedöltem az ágyba. Theo is elment fürdeni és egy fekete pólóban és egy mackó nadrágban tért vissza.
-Honnan van a ruha?-kérdeztem tőle.
-Tudod mindig van tartalék a kocsiban.-mondta majd befeküdt mellém és betakarva engem szorosan átölelt és magához húzott és a fülembe súgta:
-Jóéjt hercegnő.
-Jóéjt Theo-amint ezt kimondtam elnyomott az álom Theo karjaiban feküdve.