🐺Teen Wolf ff🐺
A harmadik évad után játszódnak az események, onnantól nem követi a könyv a sorozat cselekményét.(Az esetleges egybeesések csak a véletlen szüleményei.)
A karakterek mind Jeff Davis tulajdonai, kivéve Rhaena, Emily, Rebeka és Scar...
Mikor felkeltem már máshol voltam, Beacon Hills-től távol. Sötét volt a szobában ahol voltam. Körülnéztem de nem jutottam előrébb, mert valami folyamatosan bezavart. Lassan feltápázkodtam, és bár alig bírtam még járni, elindultam az ajtó felé. Amint hozzáértem, nekicsapódtam a falnak, mire fájdalmasan felnyögtem. -A picsába, tudtam, hogy ez lesz!-csaptam ököllel a falba Valamit ki kell találnom, nem hagyhatom! Nem csinálhatják végig, nem! Ismét megpróbáltam áttörni, de nem ment. Semmi nem volt ebben a szobában, így még kitörni se tudtam semmivel. Próbáltam még egy párszor kitörni, de mind sikertelen volt, így leültem a sarokba, felhúztam a térdem, és fejemet ráhajtva sírtam. Igen, egy kurvára gyenge, és gyáva ember vagyok és feladtam és inkább csak itt sírdogálok. Scarlett és Rhaena tuti küzdene tovább, de nem bírom. Túl sok minden múlik rajtam! A többiek nem kerülhetnek bajba azért mert gyenge vagyok és beszari! "Ne add fel manó! Egy falka vagyunk, és segítünk neked!" Hallottam Stiles hangját, de sehol sem láttam "Szedd össze magad, és kelj fel Emily!" Kiabált Rhaena "Emily, hogy a jóisten áldjon meg, ne sírj, hanem juss ki! Segítünk de neked is segítened kell magadon!" Szidott le Scarlett. "Menni fog, tudom hogy erős vagy!" Hallottam Beki hangját. -Stiles, Rhaena, Scarlett, Beki!-kiáltottam, de nem kaptam választ. Persze, hogy nem kaptam, hiszen ezeket csak én képzeltem be. De tudom, hogy ezt mondták volna, éppen ezért felálltam és nem hagytam. Addig mentem neki amíg ki nem tudtam törni. Az ajtó hangos csapódással ért földet. -Basszus!-suttogtam és levettem a magassarkú csizmámat, hogy ne hallatszódjon a léptem, így mezitláb kezdtem el rohanni a hideg kövön. Hirtelen szembetaláltam magam a boszorkánnyal és 2 szolgájával, mire az ütő is megállt bennem. -Kapják el!-kiáltotta a vén banya, én meg elkezdtem rohanni, de leterítettek -Eresszenek!-öltöttem farkas formát, de így is nagyon erősek voltak -Fektessék le az asztalra!-paracsolta nekik, mire azok szó szerint feldobtak oda és lefogták a kezeimet és a lábaimat. -Engedjenek el! Úgy sem csinálom meg amit kér!-kiabáltam idegesen és igyekeztem kiszabadulni Elővett egy kis fiolát és idejött hozzám. -Mit akar azzal?-kérdeztem ijedten. Bele akarta önteni a számba, mire becsuktam azt, de rászorított így beleöntötte a számba. Összenyomta ajkaim, hogy ne köpjem ki, és hátrahajtotta a fejem mire reflexszerűen nyeltem le. Miért nem jön össze nekem soha semmi? Melegség öntött el, és elgyengültem. -Mégis mit adott be?-kérdeztem kábán, de mivel már a két férfi sem tartott, így leestem onnan és a földön landoltam. -Semmiség. Csak egy kis aprócska ital olyan tiniknek akik lázadoznak.-húzta gonosz mosolyra a száját. Felültem az egyik oszlophoz, ők meg elmentek. Elkezdett remegni a kezem és a lábam is. Olyan volt mint amikor rohamom van. Sajna nem csak olyan volt, hanem az is kezdődött. Pánikroham. Pedig már egy jó ideje nem volt, szóval tuti a szer miatt kezdődött el most. Egyre jobban remegtem és már nem éreztem a végtagjaimat. -Ne.... Nem a legjobbkor!-hajtottam hátra a fejem és összeszorítottam a fogaimat. Nagyon erős kezdett lenni a roham és már a levegőért is kapkodnom kellett. Ezzel egy baj volt: az ilyen durva rohamaimnál itt volt velem Stiles, Scarlett, Beki vagy Rhaena és segítettek, most viszont kurvára itthagyott a boszorkány. Úgy ziháltam és remegtem mint még soha máskor. Igyekeztem a jó dolgokra gondolni és megfogtam a nyakláncom. Mikor megkaptam ezt a lányoktól, vagy elmentünk az első iskolai bálba, vagy mikor Bekivel random moziesteket tartottunk otthon. És ki ne hagyjam életem szerelmét, Stilest. Én voltam a legboldogabb amikor összejöttünk. Remélni tudom csak, hogy jól vannak. A roham sajna nem állt le, maximum egy kicsit gyengébb lett. Tudtam, hogy el fogok ájulni, hiszen más véget ennek nem láttam. Még utoljára felvillant előttem a falka boldog képe, majd teljes sötétség. Mikor ismét felkeltem már este felé járt az idő, hiszen elég sötét volt. És hidegebb. Viszont nem a saját ruháimban voltam, hanem egy hófehér, csipkés ruhában egy fehér lapos talpú cipővel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ez volt az egyetlen dolog ami rajtam volt, így eléggé fáztam benne. Indultam volna el kifelé, de oda volt láncolva a kezem. -Mi a...?-néztem oda -Annyi a mázlid, hogy nem telihold van!-közölte lekicsinylően a boszorkány -Úgy sem fogom megtennj magának!-kiabáltam miközben szemem már ragyogott -Oh dehogynem. Mindenkinek van motivációja drágám. Neked a falkád.-nézett a szemembe gonoszan -Hagyja őket békén mert ha bármelyiküket is bántani meri én esküszöm, hogy megölöm!-ráncigáltam a kezem -Nagyon megijedtem tőled!-tette a szívére a kezét és elkezdett nevetni Még erősebben ráncigáltam a láncot és morogtam a nőre. -Nem fognak idejönni! Csináljon velem amit akar, de akkor se bántsa a falkám!-vicsorogtam és egyenesen a szemébe néztem Idejött hozzám és elkezdett pofozni. De jó erősen. Amikor már kellőképpen fájt mindenem, akkor kiment. Fáradtan rogytam össze, és be is aludtam. Nehezen tudtam kinyitni a szemem de már másnap volt. Nagyon kényelmetlen pózben aludtam, így mindenem elgémberedett. A tegnapi verés miatt volt egy pár csepp vér a ruhán, de nem volt vészes. -Jónapot angyalom, itt van a te időd!-rontott be az ajtón a boszorka és a segédeinek csettintett akik eloldoztak. Összeugrasztottam őket, de így is elfogtak. Nagyon jó! -Engedjenek el!-kiabáltam és az egész épületet betöltötte a hangom -Nem tudja mit csinál! -Kiengedem a húgom!-ordított vissza a banya Mire már odaértünk, minden elő volt készítve. Ott tartott a két férfi, a nő meg velem szemben állt. Valami katin verset nyomott az orrom elé, de becsuktam a szemem. Beleszúrt egy kést a hasamba mire ösztönszerűen kinyílt a szemem, és fájdalmasan húztam össze magam -Olvasd vagy megölöm az összes barátod!-forgatta a kést -Ne...nem....-nyögtem -Fogadj szót és mindkettőnknek jó lesz!-csavart újabbat az éles tárgyon -Nem...teszem...meg...-hajtottam le a fejem -Akkor meg kellesz ölnöm sajnos Stilest, Rhaenat, Scarlettet és a kis Bekit....gondolkodott és úgy tett mintha tényleg sajnálna -Ne. Merje. Őket. Bántani!-kiabáltam teli torokból -Olvasd. Fel. A. Szöveget!-nyomta az arcomba a papírt -Előbb ígérje meg hogy nem bántja a falkámat és a családjaikat!-tekintetem határozott volt, azonban fájdalommal teli -Nem vagy olyan helyzetbe hogy parancsolgass nekem kis vérfarkas!-fröcsögte ag arcomba -AZT MONDTAM HAGYJA BÉKÉN A FALKÁMAT ÉS A CSALÁDJAIKAT ÉS FELOLVASOM AZT A KURVA PAPÍRT!-adtam ki magamból és a végén már lihegtem -Jól van!-igazította meg a haját Elolvastam neki ugyan azt a latin szöveget, mire nagy fényesség lett mindenhol. Könnyű volt fényességnek lennie, hiszen már sötét volt mire elkezdtük ugye a vita miatt. Vagyis 2. este óta voltam itt. Felemelkedtem és láttam, hogy egy cella kinyitódik. Amint kijött onnan az álmomban is látott ifjabb banya, a fényesség eltűnt és a földre zuhantam. Senki nem volt aki elkapjon, így csak ott köthettem ki. Nagyon gyengének éreztem magam, farkassá sem tudtam átváltozni. A karmaim sem voltak meg és a szemem sem ragyogott. Ránéztem a ruhán lévő vérfoltra, aminek a közepén lévő seb egyáltalán nem kezdett el gyógyulni. Ki történt velem? -Gratulálok Emily Murray. Most ölted meg a falkádat.-jött ide az egyik boszi és körbelocsolt minden benzinnel -Ne....-nyögtem. Még beszélni is elég volt Gonoszan vihogtak, majd miután kiléptek, meggyújtották a tüzet. Kezdtem feladni a reményt egy 10 lerc után, amikor is hangokat hallottam kintről. -Emily!-kiabált Stiles, mire a szívem hatalmasat dobbant -Emily!-hallottam a többiek hangját is. Scarlett, Rhaena, Beki, Scott, Liam, Kira, Malia, Derek, Theo, Peter és Parrish is itt volt. Megpróbáltam erőt venni magamon, és felálltam. -Itt vagyok!-kiabáltam, ahogy csak tudtam és mikor majdnem kiértem mintha már láttam volna sok embert állni a másik oldalt -Emily, látlak, gyere tovább!-hallottam Stiles hangját -Stiles!-suttogtam halkan, de összeestem. Lehet elvéreztem vagy nem tudom. Lehet már nem is vagyok farkas és sima ember lettem azért, mert egy boszorkány kihasznált. -Emily!-futott ide Rhaena egyenesen a tűzön át, majd felsegített. Akartam neki mondani valamit, de elnyelt a feketeség...
