34.rész

109 3 0
                                    

-Végre itthon...-dőltem hátra a jeep ülésén
-Mostmár semmi baj.-kulcsolta össze ujjainkat Stiles
-Végre...-mosolyogtam
-De szerintem be kellene avatnod a többieket is. Többen többre megyünk.-nézett rám komolyan
-Félek beavatni őket. Beki egy örök életre meg fog hargudni rám az biztos és nem akarom elveszteni őt.-hajtottam le a fejem
-Hidd el meg fogja érteni.
-Viszont valami nagyon fura. Mostmár emlékszem mindenre, de eddig csak annyi volt meg amit neked voltam vagy annyi se. Valami történt velem.... Valami amitől emlékszem és nem tudom, hogy ez mennyire jelent jót. Szerinted?-pillantottam kiváncsian Stiles felé
-Hát nem tudom Emily. Nagyon furcsa nekem ez az egész. Azok a maszkos pasasok csak a szüleidet vitték el. Valamiért csak ők kellettek nekik. Mire emlékszel a szüleidből?-kerdezte de közben végig az utat nézte
-Hát anyukám is fehér valyriai verfarkas volt, de ő nem vált banshee-vé. Mivel nem csinálta ugye meg a szertartást. Apukám meg vérfarkas volt. De egy csomó vérfarkas élt Valyriaban. Talán annyiban voltunk különlegesek, hogy anyukám volt az egyetlen fehér vérfarkas.-gondolkodtam
-Akkor gondolom azzal kapcsolatban lehetett valami....-állította le a kocsit és kiszálltunk a ház előtt
-Lehet...-hagytam annyiban a témát
A többiek meg utánnunk értek ide.
-Mehet Emily?-nyújtotta felém a kezét Stiles
-Uhum.-fogtam meg kezét-Szerintem mondanom kellene valamit gyerekek....-emeltem meg a hangom, mire kérdőn néztek rám
-Nos, mint tudjátok nem láttam a szüleimet 7 évig és úgy tudjátok, hogy elmentek. Hát nem egészen így történt...-kerestem a húgomat tekintetemmel
-Hogy érted ezt?-találtam meg egyből, hiszen idegesen nézett
-Miről beszélsz Emily?-jött mellém a két barátnőm és Scarlett kérdezett rá először
-Halljuk!-faggatózott Rhaena is
-Lányok várjatok már, így is elég ideges Emily ezek nélkül is!-védett be Stiles
Nagyot nyeltem és nekikezdtem. Éreztem, hogy a szívem gyorsabb ütemben kezd verni. Stiles kezét megszorítottam idegességemben.
-Stilesal és Scottal bementünk a fejembe, hogy lássuk mi történt igazából. Nos, valaki elvitte anyáékat. Nem ők hagytak itt minket. Sőt, szerintem minket is elvittek volna, ha apa nem lök vissza a házba.-hajtottam le a fejem
-Mi?!-sokkolt le Beki
-Én... Esküszöm, hogy nem emlékeztem teljesen ezekre. Kérlek higyjetek nekem.. Nem hazudtam volna!-igyekeztem bevédeni magam
-Miért nem mondtad akkor is hogy valami van? Én azt hittem végig hogy itthagytak minket!-jött ide Beki és mérgesen rámnézett
-Beki kérlek értsd meg, hogy nem tudtam mást tenni! Nem emlékeztem csak arra hogy apa belök azon a rohadt ajtón!-emeltem fel én is a hangom
-Nem, nem értem meg! Eltitkoltad előlem a legfontosabb dolgot 7 évig Emily! Hagyj békén!-rohant fel a szobájába, mire körbenéztem a többieken. Mindenki kínosan lehajtotta a fejét.
-Sajnálom, tényleg.-suttogtam elhaló hangon, majd én is elrohantam. Elrontottam megint mindent. Nem is tudom miért nem mondtam el nekik már a legelején...
Kulcsra zártam az ajtómat és nekidőlve lecsúsztam a földre. Már egyszerűen nem tudtam sírni, csak összetörve bámultam magam elé. Kezdtem tényleg feladni, hogy sosincs egy nyugodt napom mióta meghal Rhaegar és amióta idejöttünk Beacon Hillsbe. Bár Stiles és a falka miatt nem bántam meg.💜🐺
Halk kopogást hallottam.
-Stiles vagyok, bejöhetek?-kérdezte halkan
-Uhum.-álltam fel és beengedtem
-Meg fog bocsátani, csak adj neki időt. Most tudta meg hogy a szülei nem hagyták el.-ölelt át szorosan, én meg a mellkasába fúrtam a fejem
-De büszke vagyok rád, hogy elmondtad annak ellenére is ahogy reagáltak. Ügyes voltál.-simogatta a hajam
-Köszi!-motyogtam a mellkasába
Egy jó pár percig így álltunk, de nem is kellett volna több ahhoz hogy lenyugodjak. Ez a fiú nem tudom hogyan képes mindig erre, de egy csoda az tuti.
-Köszönöm, hogy te nem ítélsz el-bújtam ki öleléséből
-Erről nem tehetsz, szép hogy nem ítéllek el. Beki is le fog nyugodni hidd el.-simított végig hüvelykujjával arcomon.
-Remélem.
-Nézünk valami filmet ha már úgy is itthon vagyunk?-vigyorgott-Mondjuk valami Marvel filmet? Esetleeeeg Vasember?-tettette hogy gondolkodik, de tudtam, hogy direkt csinálja.
Felnevettem és lelöktem az ágyra.
-Tudod hogy egy Marvel filmnek sosem mondok nemet, főleg ha az a film Vasemberről szól!-kapcsoltam be a laptopom
Rhaena és Scarlett csörtetett be azonban az ajtón éppen mikor készültem Stiles mellé feküdni az ágyra.
-Mi a baj?-néztem rájuk ijedten
-Csak szeretnénk beszélni veled. Stiles kimész addig légyszi?-hadarta el Scarlett
-Öhmm persze. Egy 10 perc és jövök-vakarta meg zavartan a tarkóját. Amint kilépett a szobából Rhaena becsukta az ajtót és leültek velem együtt az ágyra
-Emily tudjuk, hogy nem direkt nem mondtad el Bekinek. És csak szeretnénk ha tudnád hogy mi támogatunk.-mosolygott Scarlett
-Nem is tudjátok milyen jó ezt hallani. Nagyon megkönnyebbültem.
-Beki pedig fel fogja dolgozni, erős lány.-nyugtatott Rhaena
-Amúgy meg senki sem tökéletes, az idegbajt hoztam Theora mikor kerestünk és eltűntem.-nevetett Scarlett
-Én Derekre. Duplán is. Nem irigylem.-nézett zavartan maga elé
-Hát szeret, úgyhogy ja. Bántani nem fog, mert kinyírom. De amúgy szerintem aranyosak vagytok együtt. Ma is ahogy szorított az ölében amikor rohamod volt te jó ég. Nagyon aggódott miattad.-mosolyogtam rá halványan-És Scarlett ti is cukik vagytok Theoval. Bár őt még ilyen téren annyira nem láthattam de tudom, hogy simán megvéd, és bízom benne azok után hogy Rhaena a fejébe nézett és nem hazudott neked.-fordultam másik barátnőm felé is
-Na de azért ti sem vagytok semmik Stilesal! Látnád, hogy remegett mikor kihoztalak a tűzből. Azt hitte szegény, hogy meghaltál.-mesélte Rhaena, én pedig elképzeltem és belehasadt a szívem. Szegény Stiles mennyi ideget megeszik állandóan miattam. Nem biztos hogy ez hosszútávon jó neki. De ezt majd megbeszélem vele.
-Derek meg akkor volt tök ideges amikor te berohantál a tűzbe Emilyért Rhaena.-kontrázott rá Scarlett
-Miért szerinted Theo nem szokott érted aggódni?-húztam fel a szemöldököm, mire mindhárman elnevettük magunkat
-Látom Vasembereztek.-nézett rám ravaszan Rhaena
-Sosem tudok nemet mondani rá, tudjátok.-vigyorogtam mint a tejbetök
-Hagyunk titeket filmezni tubicáim.-állt fel Scarlett és követte őt Rhaena
-Köszönöm, hogy megértetek...-szóltam utánuk mielőtt kimentek volna.
-Ez alap. Már régóta barátok vagyunk, nem adjuk fel egykönnyen.-kacsintott Rhaena, Scarlett meg helyeslően bólogatott
Boldogan visszamosolyogtam rájuk, majd helyetcseréltek Stilesal.
-Na végeztetek is?-feküdt le az ágyra, én meg lefeküdtem mellé és mellkasára hajtottam a fejem
-Stiles...-szólaltam meg halkan a film közepén ahol Vasember éppen a mellkasában található ARC reaktort rakta összefele a barlangban ahol elrabolták
-Igen?-állította meg a filmet
-Mondták a lányok, hogy milyen ideges voltál mikor eltűntem...
-Persze, hogy az voltam. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Ennyi az egész.-vonta meg a vállát, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne
-Én csak arra akarok kilyukadni hogy nem sok neked? Mármint mióta csak ismerjük egymást mindig van valami bajom, elvisznek, pánikrohamom van vagy rosszul vagyok és te mindig ideges vagy. Nem akarok, hogy hosszútávon ez a te károdra menjen.-néztem fel rá szomorúan
-De nem lesz semmi bajom, nyugi.-puszilta meg a fejem tetejét-Most nem tehetsz róla, hogy elvisznek, vérfarkas voltál, most meg egy banshee vagy. A pánikrohamaidban még szép, hogy segítek, azért vagyok, ha pedig rosszul vagy segítek neked. Oké? Ne aggódj emiatt, bírom a srtesszt.-mosolygott
-Én is szeretlek!-öleltem át és folytattuk tovább a filmet. Egész héten igazából senki nem csinált mást, minthogy pihent. Szóval a hét végén mindenki új erővel indult suliba hétfőn, és ki más is lenne ha nem én hogy elfelejteném, hogy írunk fizikából hétfőn?
Szerencsémre Stiles volt olyan kedves és vasárnap este segített felkészülni és még itt is aludt. Szorosan magához ölelve aludt el és mindketten felkészültünk a jó kis hétfői napra.

Sziasztok! Itt egy újabb rész, remélem tetszett és bár nem egy eseménydús rész volt még se unátok magatokat halálra. Szeretném figyelmetekbe ajánlani Rhaena16 sztoriját, ami szerintem valami zseniális és ahhoz képest, hogy első könyve, valami nagyon király😁
Na de ennyi lettem volna mára, szép estét✌❤

Egy lacrosse meccsenDove le storie prendono vita. Scoprilo ora