Egy lacrosse meccsen

45.rész

Scarlett szemszöge:
Az elmúlt 1 hétben végig az ágyat toltam ugyanis nagyon beteg voltam, a hangom nélkül ez borzalmas volt, mintha valami activity show ment volna. Theo és a lányok rengeteg mindenben segítettek nekem, főleg az éjszakáknál mikor nagyon magas lázam volt. Viszont egy valamit nem mondtam el nekik, amióta beteg voltam álmomban folyton az erdőben voltam és valaki hívogatott:
-Scarlett gyere játszani, Scarlett gyere játszani.
Minden egyes este ez volt és mindig egy helyre tévedtem. A Nemetonhoz. Viszont a mai álmom különbözött a többitől, mily meglepő ma is ugyan oda lyukadtam ki ahol eddig viszont észrevettem egy kislányt. Fehér ruhát viselt, hosszú fekete haja vállára omlott, kezében tartott valamit, viszont a tekintete végig engem figyelt. Kezdtem kicsit félni ezért megszólaltam:
-Szia kislány! Hogy kerülsz te ide az éjszaka közepén?-kérdeztem kedvesen, viszont a lány nem válaszolt csak tovább nézett.
-Az én nevem Scarlett, hát a tied?-erre se adott választ, csak megindult a nemetonhoz majd ami a kezében volt lerakat és ekkor láttam meg, hogy egy sakktábla volt az. A lány elhelyezkedett feltette a bábúkat a táblára majd rám emelve tekintetét így szólt:
-Gyere játsz velem.
-Sajnálom kislány de én nem tudom, hogy kell.
-Gyere játsz velem.
-De mondtam, hogy nem tudok.-feleltem félve és egy lépést tettem hátra, a lánynak ez nagyon nem tetszett ugyanis felállt és valami hegyes dolog volt a kezében. Egy kés. Honnan van egy 10 éves kislánynál kés?
-Azt.Mondtam.Gyere.Játszani!-közeledett felém a kést szorongatva, és én pedig párhuzamosan hátrafele.
-Figyelj szerintem tudunk, úgy is beszélni, hogy nincs nálad az a kés.-mondtam kedves hangon viszont nem hatotta meg, elkezdett felém rohanni. Nekem se kellett több én is futni kezdtem valamerre, hirtelen valami megragadta a lábamat és eltaknyoltam. Egy kéz fogta meg, a lány pedig egyre csak közeledett, el akartam futni, viszont egyre több kéz fogott le és a lány megállt előttem, majd a kést felemelte, én pedig rémülten így szóltam:
-Ne tedd ezt hallod? Mit tettem ellened?-kérdeztem kétségbeesve.
-Hogy mit tettél ellenem? Azt, hogy nem játszottál.-felelte majd belém szúrta a kést.
Zihálva keltem fel, ami felkeltette a mellettem alvó Theot, keze a derekamon pihent, majd mikor meglátta a rémült arcomat felkelt és magához húzott.
-Minden rendben hercegnő?-kérdezte aggódva.
-Persze, csak rosszat álmodtam, nincs gond.-feleltem.
-Biztos, mármint nagyon szar álmod lehetett mert nagyon rémültnek tűntél.
-Igen semmi gond, ez csak egy buta álom volt.-erőltettem mosolyt az arcomra.-Mennyi az idő amúgy?-kérdeztem ezzel is terelve a témát. Theo megnézte telója kijelzőjét majd visszafordult hozzám:
-6:30 van.-felelte halál nyugodtan és visszahúzott az ágyba.-Még van időnk pihenni egy kicsit.-puszilta meg fejem búbját.
-Nem nincs időnk Theo suli van ma.-feleltem, majd karját lehámozva rólam, kibújva meleg öleléséből a fürdő felé vettem az irányt, a napi ruhámmal együtt, gyorsan el is végeztem a napi rutinom és azon se lepődtem meg, hogy Theo nagyban húzza a lóbőrt az ágyban.
-Hékás ébredj Theo elkésünk a suliból.
-Felkelek de annak ára van.-felelte pimaszul
-És mégis mi?-kérdeztem gyanakvóan.
-Egy csókot szeretnék érte.-mondta pajkosan, fejemet megrázva léptem oda és megcsókoltam, majd Theora néztem aki önelégülten vigyorgott.
-Most töröld le a vigyort az arcodról.-szóltam oda neki, mire ő csak nevetett én pedig fejemet csóválva lementem a konyhába gyorsan enni valamit. Mikor végre a Nagyságos Úr is lejött az emeletről elindultunk a suliba, igazából semmi kedvem nem volt bemenni és az unalmas órákat végig ülni kivéve a töri, meg a rajz. Mikor megérkeztünk a kocsiból kipattanva egyből barátnőim keresésére indultam, meg is találtam őket a teremben beszélgettek.
-Sziasztok!
-Hali.-felelték egyszerre.
-Jó hogy végre itt vagy.-mondta Lydia
-Hát én is örülök, hogy itt lehetek leszámítva az órákat.-mondtam mire mindenki nevetni kezdett. A fiúk most nem jöttek az edző kivette őket a mai napra ugyanis meccsük lesz este és még gyakorolnak, mázlisták. A nap eléggé lassan telt és most ülünk az utolsó órán ami nem más mint fizika. Fhujj. Nem is igen figyeltem a tanárra és az ablakon kezdtem el kifele bámulni, hirtelen megláttam a kislányt az álmomból. Mint akit megráztak volna, villámsebességgel ugrottam fel a helyemről.
-Baj van Miss.Rossi?-kérdezte a tanár, miközben mindenki engem nézett.
-Elnézést tanárúr nem érzem jól magam kimehetnék a mosdóba?-kérdeztem tőle illedelmesen.
-Rendben de többször nem lesz ilyen.-mondta szigorúan. Bólintottam, majd cuccomat bedobva a táskámba kirohantam, futólag láttam, hogy Rhaena és Emily aggódnak miattam. A mosdóba érve gyorsan hideg vizet engedtem, hogy arcomat megmossam. Mi van velem mostanában? Mi ez a hülye álom is, a kislányról ne is beszéljünk, hogy konkrétan megölt engem. Valami itt nem stimmel muszáj utána járnom a dolgoknak, viszont ebbe nem akarok senkit belevonni. Kilépve a mosdóból körbe pillantottam, hogy valaki esetleg itt van-e, de mivel nem láttam senkit ezért gyorsan a kijárat felé vettem az irányt, viszont arra nem számítottam, hogy belebotlok Stilesba és Scottba.
-OOO Szia Scarlett már vége az órátoknak?-kérdezte Stiles.
-Sziasztok, még nincs csak nem voltam jól ezért kijöttem, de nemsokára jönnek a többiek is.-feleltem egy kamu mosollyal az arcomon.
-Jobban vagy? Vagy még mindig rosszul érzed magad? Szóljunk Theonak?-kérdezte Scott aggódva viszont én gyorsan rávágtam:
-Neeem nem kell szólni, had koncentráljon a mai meccsre ez elég fontos nektek nem? Jobban vagyok nem kell semmi, csak haza szeretnék menni.-mondtam a hazugságokat a szemükbe, nem szeretek hazudni de meg kellett tennem.
-OOkés akkor mi nem is tartunk fel pihend ki magad és várunk a meccsre majd.-felelte Stiles, majd biccentve feléjük elmentem onnan, mikor meg győződtem, hogy nem látnak a nemeton felé vettem utam. Valamiért minden egyes este odamegyek, meg kell találnom az okát. A telefonomat is kikapcsoltam, hogy véletlenül se zavarjanak meg, írtam mindenkinek egy üzit, hogy pihenni szeretnék és ezért lesz kikapcsolva.
A fához érve elkezdtem nyomokat keresni, hogy mégis mi vonz ide engem minden nap, de nem találtam semmit, végül feladtam a fára leülve visszakapcsoltam a telefonom. 17:00 mutatott még van 1 órám, hogy visszaérjek és látom sokan kerestek engem annak ellenére, hogy írtam egy hihető üzenetet. Mindenki írt egy csomót de Theo vagy 50x hívott. Basszus ezért tuti kérdőre fog vonni, főleg ha volt otthon és nem talált ott.
Gyorsan összekaptam magam, majd elindultam vissza a suliba azonban éreztem, hogy valaki figyel, gyorsan megfordultam, de nem láttam semmit. Lépteimet meggyorsítottam, majd csak arra eszméltem fel, hogy a suli előtt állok. Már gyülekeztek a szülők és a barátok, és mindenki szálíngózott a lelátók fele.
-Csakhogy itt vagy.-szólalt meg Emily.
-Merre voltál? Mi történt veled? Jobban vagy?-kérdezte Beki.
-Igen jobban vagyok, semmi bajom, csak hirtelen fáradt lettem, és hazamentem pihenni egy kicsit.
-Ne hazudj, Theo elment utánad mikor Stiles és Scott mondta neki, hogy mi van veled, de nem talált otthon, tudod te milyen ideges volt, hogy azt se tudja hol vagy? És az üzeneted rátett még egy lapáttal, miszerint otthon pihensz.-oktatott ki Malia.
-Hát otthon is voltam, csak utána sétálni mentem ennyi az egész.-feleltem.
-Ezt még egyeszer meg ne mert csinálni világos?-kérdezte Lydia
-Igen.-bólintottam, majd a lelátó felé vettem az irányt, viszont mintha láttam volna egy pillanatra a kislányt az erdőben a fa mögött. ÁÁ nem hiszem biztos képzelgek itt. A helyünket elfoglalva, szememmel Theo mezét kezdtem el keresni, mikor megláttam nagyot dobbant a szívem, ő is észrevett és egy mosolyt ejtett felém.
A meccs nagyon izgalmas volt de végül a mi csapatunk győzött, amikor vége lett lerohantam, és egyenesen Theo nyakába ugrottam, lábamat dereka köré csavartam, ő pedig megtartott minket, csókot nyomtam ajkára, és megöleltem.
-Nagyon ügyes voltál ma!-mondtam neki miközben szemébe néztem.
-Tudom én vagyok a legjobb.-mondta büszkén.-De mégis hol voltál? Egész délután aggódtam érted és nagyon dühös is voltam, hogy nem szóltál nekem, amiatt, hogy rosszul érzed magad.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.-Én tényleg otthon voltam, de utána elmentem sétálni, ne haragudj rám.-feleltem neki.
-Máskor nem legyen ilyen.-ölelt meg.
-Nem lesz ígérem.-majd belebújtam ölelésébe, mikor elváltunk és mögé néztem, megint a kislányt láttam, az arcom biztos olyan lehetett mint aki szellemet látott ugyanis Theonak feltűnt.
-Biztos minden rendben?
-Igen biztos.-feleltem bólogatva, időközben a többiek is hozzánk csapódtak, még egy kicsit beszélgettünk, majd szépen mindenki haza ment, én Theohoz mentem, míg Emily Stileshez, és Rhaena meg Derek a mi házunkba Bekával és Liammal együtt. Mikor hazaértünk hulla fáradtnak érzetem magam, ezért egy gyors zuhany után az ágyba zuhantam.
-Ennyire fáradt vagy?-kérdezte Theo miközben ő is befeküdt mellém és kezét derekamra vezetve magához húzott.
-Igen, hirtelen rám tört az álmosság érzet.-feleltem kómásan.
-Akkor aludj hercegnő, holnap Péntek van és arra gondoltam, hogy suli után van-e kedved elmehetnénk túrázni?
-Ez remek ötlet, benne vagyok.-mosolyogtam kábán.-Jó éjt Theo, szeretlek.
-Jó éjt hercegnő, én is szeretlek.-azzal puszit nyomott a fejemre én pedig az álmok világába zuhantam.
Már megint itt vagyok, de minek? Megint megöl a kislány vagy mi lesz? Zombik támadnak le? Komolyan mondom kezd elegem lenni ebből, mentem volna elfele mikor valaki megszólalt.
-Várj ne menj el!-szólalt meg az ismeretlen hang, megfordultam és egy velem egyidős lányt láttam.
-Hát te meg ki vagy?-kérdeztem
-Ne haragudj, hogy a minap illetlen voltam, és megöltelek a nevem Rose.-felelte, várjunk mi? Ő az a kislány? Ez nem lehet tuti valami volt azokban a gyógyszerekben, hogy már haluzok is.
-Te vagy az a kislány aki megölt engem tegnap este?
-Igeeen én volnék, de nem akartam, ne haragudj, csak kicsit mérges voltam.
-Hát én meg kurvára parázok tőled azok után amit tettél.
-Tudom és ez nem volt helyén való, viszont szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba, és megismerkedni veled.-mondta kedvesen, nekem itt valami nagyon gyanús, de kellenek a válaszok, úgyhogy belemegyek.
-Hát rendben.-húzom el a számat.
-Van kedved sakkozni?-mutat a fán kiterített sakktáblára.
-Én és a sakk? Két külön fogalom, azt se tudom, hogy kell játszani.-feleltem
-Nem baj majd megtanítalak, közben jobban megismerhetjük egymást nem?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Rendben legyen de csak egy menet utána békén hagysz engem, és az álmaimat?-kérdeztem gyanakvóan.
-Persze megígérem neked.-felelte majd leült a sakktáblához, követtem példáját és én is leültem. Elkezdte nekem magyarázni a dolgokat, hogy mivel, hogyan léphetek, majd elkezdtük a játékot.
És én ekkor még csak nem is sejtettem mekkora bajban vagyok…