Egy lacrosse meccsen

24.rész

Emily szemszöge
-Keressük meg Rhaena-t. Nem veszi fel a telefont...-néztem aggódva a többiekre miután Scarlett kettesben maradt Theo-val 
-Szerintem sem ártana, mivel itt kellett volna lennie!-mondta idegesen Derek-Scott ez a Theo gyerek tényleg igazat mondott arról, hogy nem tudja hol van Rhaena?-fordult utolsó reményként az említett fiú felé 
-Igen, figyeltem a szívverését.-felelte határozottan, mire mégjobban elkezdtem aggódni, de Dereken is láttam ugyan ezt 
-Meg kell találnunk!-ötleteltem fejben-Liam és Beki hazamegy, és ott várják, hátha közben hazakerül. De nem csinálni semmi olyat amiért megölnélek titeket!-néztem rájuk fenyegetően, mire mindketten nagyot nyeltek, de bólogattak-Scott, Malia, Kira és Lydia bejárja Beacon Hills-t, hátha még itt van a közelben. Derek, te velem és Stiles-al jössz. Miénk az erdő.-néztem a két fiúra-Mindenkinek tiszta?-forogtam körbe
-Jaja.-válaszolta Scott és ők el is indultak. Liam és Beki beszálltak hozzánk, és hazavittük őket, amíg Derek rögtön az erdőhöz ment. Mire mi odaértünk Stiles-al, már idegesen toporzékolt.
-Indulhatunk?-tette fel a költői kérdést, de már el is indult
Hívtam közben Scarlett-et, hogy ők is segítsenek keresni, de egyszer sem vette fel.  
-Várj már meg minket Derek!-rohantam utána és Stiles-t is húztam magammal
 -De mi van ha megsérült és épp azon múlik az élete, hogy sietek vagy sem?!-fordult felém. Nem idegesnek láttam leginkább, bár abból is jó sok volt benne. 
-Tudom, hogy aggódsz érte, én is aggódom, de szedd össze magad az Isten szerelmére! És tudom, hogy ő is tuti ezt mondaná most, szóval Derek Hale embereld meg magad de rohadt gyorsan!-próbáltam utánozni Rhaena határozottságát, de belül teljesen szét voltam csúszva 
Stiles nem fogja annyiban hagyni ha a boszorkány elkap, Derek jelenleg kezelhetetlen, Rhaena eltűnt, Scarlett nem veszi fel a telefont, a szüleim ügyével sem jutottam sehova 7 év alatt és kiszabadíttatnak velem egy vén boszit, aki meg akar ölni mindenkit. Lehet ennél rosszabb?
Derek csak egy rövid ideig nézett a szemembe, de tudtam, hogy tudja, hogy igazam van. 
-Ahh... jó... menjünk.-indult el, és közben szaglászott körbe
-Woww... Még néha csak nézek hogyan csinálsz dolgokat! Ez is most.. Azta... Tudtam, hogy valami hihetetlen vagy.-nézett rám Stiles büszkén vigyorogva 
Apró mosolyra húztam a számat, de most valahogy nem tudtam örülni a dícséretének.
-Mi a baj?-szorított a kezemre 
-Stiles... én csak...-akartam terelni a témát, de sokkal gyorsabb volt nálam
-Nem kell egyedül csinálnod, egyedül cipelni mindent.-álított meg
-Lemaradunk Derek-től....-indultam el arra de visszahúzott 
-Emily...
-Ígérem elmondok mindent, csak találjuk meg Rhaena-t...-néztem rá kérlelően, mire csak egy nagyot sóhajtott. Lehet tényleg el kéne mondanom neki... De most nem alkalmas.
-Derek, te találtál valamit?-kiabáltam a tőlem 20 méterre keresgélő férfinak
-Semmit...
-Nem igaz! Miért nem haladunk sehova?!-ütöttem az egyik fába
-Csörgesd meg megint.-nyúlt finoman a kezemért Stiles
-Okés.-vettem elő a telefonomat és csörgettem
Hallottam a közelben csörögni, Derek hamarabb kiszúrta. Elkezdett oda szaladni mint aki az életéért fut.
-Rhaena!-kiabálta teli torokból
Lehajtott fejjel jött vissza, és kikor felemelte a fejét láttam rajta, hogy nem lett nyugodtabb.
-Csak a telefonja...-adta ide nekem a készüléket
-Akkor....-akartam befejezni a mondatom, de elakadtam
-Igen, nem magától ment el....-fejezte be helyettem Stiles mire csak két aggódó tekintetett kapott
-Menjünk, nézzünk még szét valahol! Itt kell lennie!-rohantam el, de hiába jártam be mindent, nem találtam semmit.
-Nem...nemmm!-dőltem háttal az egyik fának, majd lecsúsztam a földre. Belefúrtam ujjaim a hajamba és a könnyeimnek is utat engedtem.
Lehet örökre elvesztettem Rhaena-t is...
Én csak meg akartam mindenkit védeni akit szeretek, de mindenkinek csak baja esik körülöttem. Nem mehet így tovább...
Nem tudom meddig zokoghattam ott, de már világos volt, mire hallottam Dereket és Stilest közeledni.
-Manó, semmi baj!-térdelt le mellém és szorosan magához ölelt. Úgy szorítottam, mintha most látnám utoljára. Teljesen belefúrtam a fejem a nyakába és csak sírtam és sírtam. Most minden kijött megint rajtam, pedig ennek nem szabadna így lennie.-Itt vagyok, semmi baj.-suttogta megnyugtató hangon Stiles
-Nem akarom Rhaena-t is elveszteni...-motyogtam sírós hangon
-Meg fogjuk találni.-guggolt le Derek hogy lássam őt is, és bíztatóan rámmosolygott. Ő is elhitte, és nem csak üres, monotom szövegként mondta.
-Köszönöm fiúk....-néztem hálásan Derekre, Stilesot pedig megcsókoltam
-Nincs mit.-állt fel Derek
-Szeretlek!-fogta két keze közé az arcom Stiles, és a homlokomnak döntötte az övét
-Én is téged! Mindennél jobban.-engedtem el, mire ő felállt és engem is felhúzott
-Mennyi amúgy az idő?-kérdeztem
-Dél körül lehet valahogy.-mondta Stiles
-Miiiiii?-kaptam szívrohamot, de eszembe jutott, hogy szerencsére szombat van
Ránéztem a telefonomra, és meglepetten láttam, hogy Beki írt nekem. Azt kérte, hogy menjünk haza...