Egy lacrosse meccsen

38.rész

Mikor visszaértünk Beacon Hillsbe Stilest egyből vittük Melissahoz.
-Melissa!-kereste őt Derek, mire a nő előszaladt valamelyik kórteremből
-Segíts kérlek, meglőtték Stilest!-kérleltem
-Gyertek utánam mind.-vezetett fel minket egy üres műtős terembe
-Fektesd le Stilest.-mutatott a műtőasztalra, mire segítettem barátomnak lefeküdni
Levette róla a rákötött inget meg felhúzta a pólót és ellátta a sebet.
Felvittük az egyik szobába és lefektettük az ágyra.
-Köszönöm.-nézett Stiles a nőre hálásan
-Nincs mit Stiles. Most adok be egy kis altatót, hogy pihenj. De már jobban leszel.-szúrta belé az injekciós tűt
A többiek mind kimentek így még egy kicsit ketten maradtunk Stilesal.
-Szólsz apának és Scottnak hogy minden okés?-fogta meg a kezem
-Uhum. Te csak pihenj.-pusziltam meg a homlokát és szomorúan néztem rá
-Mostmár semmi baj, megmaradok.-mosolygott rám halványan de egy kicsit már álmosan
-Tudom... Én csak nagyon aggódtam érted Stiles.-hajtottam a fejem az ágyra oda ahol a keze volt és könnyeimet igyekeztem visszatartani azzal hogy becsuktam a szemem.
-Menj ki nyugodtan, úgy is mindjárt bealszom. De kérlek ne sírj, nincsen semmi baj. Eleget sírtál már, ne sírj feleslegesen.-simogatta a hajam, mire felemeltem a fejem
-Szeretlek!-nyomtam egy csókot a szájára
-Én mégjobban.-suttogta majd be is aludt
Kimentem a szobából és becsuktam az ajtót.
Nem is tudtam kit kéne előbb hívnom. Scottot vagy a seriffet. De nem is kellett sokáig gondolkodnom mivel Scottal összefutottam kint. Szó szerint belémrohant.
-Bocsánat...-kezdte majd ide nézett-Emily!-ölelt meg-Jól vagytok? Hova lettetek tegnap?-faggatott
-A Calaverak elvittek minket...-pillantottam oldalra, Stiles szobája felé
-Ki van bent?-kérdezte idegesen, de mikor meglátta mögöttem Scarlettet, Rhaenat, Dereket és Theot, egyből leesett neki, hogy ki van bent.-Jól van Stiles?
-Meglőtték... De... Derek és Theo kiszedte belőle a golyót. Anyukád meg itt ellátta és most bealudt.-meséltem
-És te jól vagy?-faggatott aggódva
-Uhum.
-Csak mert nem akarom, hogy bármi bajod essen, amíg Stiles nincs itt. Főleg most nem akarom, de amúgy sem. Nem bírná ki.-tekintett a szoba felé
-A seriffnek már szóltál?-vette elő a telefonját
-Most akartam nektek szólni. De felhívom.-léptem el Scott mellől
-Öhmmm csókolom Mr. Stilinski, Emily vagyok. Noss....-haraptam az ajkamba idegességemben
-Mi a baj Emily?-hallatszott a vonal túlsó végéről az aggódó hang
-Stiles...
-Mi van Stilesal?-szerintem a seriff ott szívrohamot kaphatott
-Meglőtték a vadászok és itt vagyunk mostmár a kórházban, de jólvan, kiszedték a golyót és most alszik.-igyekeztem nyugtatni mindkettőnket
-Azonnal megyek.-tette le a telefont
Kifújtam hosszan a levegőt és a falnak dőltem.
Eléggé elfáradtam, igy ott a váróban elaludtam.
Mikor felkeltem Stiles mellett feküdtem az ágyon a kórházban.
-Jóreggelt!-hallottam Stiles hangját, mire felnéztem. Szélesen mosolygott rám
-Hmm neked is.-öleltem át-Hogy kerültem ide?
-Scott behozott hozzám mikor bealudtál a váróban, én meg akkor félkómásan mondtam neki, hogy nyugodtan idetehet mellém.
-Értem.-vigyorogtam én is és zavartan néztem körbe
-Mondtam, hogy nem lesz semmi baj, már sokkal jobban vagyok.-nevetett
-Jól van naa. Aggódni lehet.-durciztam
-Lehet de nem szabad durcikirálynő.-utánozta a hangom
-Héé! Ne csináld ezt!
-Héé! Ne csináld ezt!-kényeskedett
-Itthagylak!-figyelmeztettem
-Úgy se hagysz itt. Meglőttek.-nézett rám magabiztosan, mire egy "utálom hogy igazad van" pillantást kapott tőlem.
-Apukád nagyon ki volt akadva?-kérdeztem aggódva
-Nem volt vészes mikor már bejött és látta, hogy jól vagyok.-fúrta a hajamba a fejét
-Mikor mehetsz haza?
-Melissza azt mondta, hogy ma még maradjak bent, de csak megfigyelésre tart bent.-bazsajgott
-Akkor hazamegyek és hozok neked ruhát, meg én is rendbeszedem magam.-álltam, fel de kezem után kapott, mire kérdőn néztem rá
-Vidd a jeep-et.-adta a kezembe a kulcsot
-De... Miért adod ide a jeepet? Azt hittem az..-fagytam le
-Te bármikor vezetheted Emily. Úgyis idehozták, mivel itt vagyok, és így nem kell mással elvitetned magad.
-Köszönöm!-nyomtam egy csókot a szájára és kimentem
Nem akart elfeleindulni a jeep, mire dühösen a kormányra csaptam.
-Gyerünk már!-próbáltam újra
Kiszálltam és felnyitottam a motorháztetőt. Nem volt benne a motor a kocsiba.
-Mi?-léptem hátra ijedten amikor is egy fekete csuklyát a fejembe húztak és elrángattak onnan.
-Segítség, valaki!-kiabáltam
Éreztem, hogy az az illető felemel és bedob valahova. Mikor hallottam az ajtó csukódását rájöttem, hogy egy csomagtartóban vagyok. Elindult a kocsival, én meg azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Eszembe jutott, hogy a telefonom a zsebemben van még, hiszen azt nem raktam a kocsiba mint a táskámat.
-Stiles! Nem volt a kocsiban motor és kimentem megnézni és most valaki elkapott!-szóltam bele azonnal mikor felvette a telefont
-Hol vagy? Bántott?-faggatott
-Egy kocsi csomagtartójában fogalmam sincs merre, és még nem bántott.
-Nem láttál semmit, hogy ki az?-faggatott
-Nem, nem láttam semmit, mert egyből ráhúzott egy csuklyát a fejemre.
-Mi?-ijedt meg
-Én is ezt kérdem, hogy mi a szar van?
-Emily nem Scott vitt el?-kérdezte aggódva
-Felismertem volna. Stiles, mit csináltatok?-akadtam ki
-Úgy volt, hogy Scott elvisz téged, de ez akkor félrement. Basszameg!-hallottam, hogy kikel az ágyból
-Stiles maradj bent, hallod? Még pihenned kell!-szóltam rá
-De ennek nem így kellett volna lennie! Baszki Scott is itt van még a kórházba. De ha nem ő, akkor ki?-gondolkodott
-Megállt a kocsi.-suttogtam
-Ne tedd le!-kérlelt
-Maradjatok csendben akkor.-zártam le  a képernyőt és eldugtam a telefonom
Kinyílt a csomagtartó és egy idegen férfi állt előttem. Megpróbálltam kiugrani vagy valami, de lefogott.
-Engedjen el!-kiabáltam, mire összekötötte a kezeimet és a lábaimat is és végül bekötötte a számat egy sállal. Szóval hátul ki se tudtam jutni.
-Szóval mostmár nyugodtan mondhatom amit akarok.-kezdett hozzá, engem meg kirázott a hideg a hangjától
-Elviszlek magamhoz és szépen megteszed nekem amit akarok, vagy véged.-húzta gonosz mosolyra a száját 
-Hagyjon békén!-kiabáltam, de csak rámcsapta a csomagtartót
-Emily itt vagy még?-kérdezte aggódva Stiles
-Vigyetek ki innen!-ficánkoltam, hátha ki  tudom szabadítani magam, de nem ment 
-Tarts ki oké? Tudom ki a pasas, felismerem a hangját.-nyugtatott Scott
-Szerintem én is tudom...-motyogta Stiles
-Van egy tippem hova viszi, menjünk Stiles.-hallatszott Scott féltő hangja
-Megyek. Emily nem teszlek le, oké? Beszélek neked vagy nem tudom. Csak nyugodj le. Nem lesz baj.-biztatott, de nem sokat értem vele, jelenleg azt se tudtam merre megyünk vagy hogy egyáltalán mit akar tőlem a pasas.
Akárhogy is próbáltam nem tudtam leszedni a köteleket így csak feladva az egészet elterültem.
Megint megálltunk, de itt már a kocsit is leállította. Éreztem, hogy megjöttünk.
-Stiles, tedd le!-figyelmeztettem a barátomat, de nem értette szerintem
-Semmi baj! Már úton vagyunk!
-Stiles, tedd le. Azt mondta. Megálltak.-segítette ki Scott
-Dehogy teszem le! Hallani akarom mi történik!-kiabálta le Stiles
Kinyílt a csomagtartó és rémülten néztem a férfira
-Na gyere drágám.-vett fel az ölébe és elkezdett befelé cipelni. Csapdostam, de nem ejtett el, szorosan fogott. Beérve letett egy ágyra és odarögzített.
Letolta a számról a kendőt, és nyájasan szólt hozzám.
-Na édesem köszöntelek otthonomban. Lesz egy kis dolgom veled, úgyhogy remélem együtt fogsz működni velem.
-Oldja meg az együttműködését! Azt se tudom ki maga!-kiabáltam le mérgesen
-Jajj de kis harcias. Ha nem beszélgetsz velem normálisan akkor visszakapod a kendőt.-fenyegetett
-Akkor sem működök magával együtt!
-Ti fiatalok sosem tanultok.-rázta a fejét rosszallóan, majd visszatette a kendőt a számra
Valamint az asztalon matatott, és láttam egy nagy kést a kezében, mire mégjobban elkezdtem mozgolódni.
-Ne! Hagyjon békén!-kiáltottam, mikor elkezdett felém közeledni
Ördögi vigyorra húzta a száját és elkezdte az arcomon húzgálni a kést, mire szorosan lehunytam a szemem.
Lejjebb is haladt és a pólómat felhúzva a hasamat birizgálta.
-Hagyjon!-mocorogtam össze-vissza
Letette a kést és felvett az asztalról egy maszkot. Valahol már láttam ezt.
Várjunk csak! A csávókon, akik elvitték anyáékat!
Már kinyitotta a maszkot, amikor valaki hátulról leütötte.
Ijedtemben összerezzentem, de megnyugodtam mikor megláttam a többieket. Theo ütötte le a férfit, Stiles és Scott meg iderohant hozzám.
-Jól vagy Emily?-oldozott el Stiles
-Igen.-öleltem át szorosan
-Mostmár itt vagyunk, minden okés.-simogatta a hajam, mire szorosan a nyakába fúrtam a fejem
-Amúgy boldog szülinapot!-suttogta a fülembe, én meg meglepetten néztem a velem pont szemben álló Scottra, aki csak halványan mosolygott
-Mi? Már is december 19 van?-motyogtam
-Igen Manó. 18 éves vagy.-nevetett
-Azta!-bámultam magam elé. A telefonomra hírtelen jött egy sms, mire elváltam Stilestól és megnyitottam. Egy előre időzített sms volt a szüleimtől.

Jóreggelt drága Emily-nk!
Nagyon nagyon sok boldog 18. születésnapot szeretnénk kívánni neked, nagyon szeretünk téged. Már egy igazi nő vagy!❤
Apa és Anya

Kiesett a telefon a kezemből és homályos tekintettel néztem Stilesra.
-Emily mi  abbaj?-nézett a szemembe Stiles, de nem válaszoltam csak elsírtam magam-Héé mi a baj? Emily fáj valamid?-kérdezgetett
-Stiles...-hallottam Scott halk hangját és gomdolom megmutatta a telefonomon megnyitott smst neki.
-Semmi baj. Megtaláljuk őket.-ölelt szorosabban
-Emily!-kiáltott Beki, és fejemet felkapva az irányába néztem. Idefutott hozzám és szorosan átölelt.
-Hála Istennek, hogy semmi bajod.-suttogta
-Beki, sajnálom, hogy nem mondtam neked semmit, kérlek bocsáss meg!-könyörögtem neki
-Semmi baj. A lényeg, hogy jól vagy. Boldog szülinapot tesó!-mosolygott
Hatalmas kő esett le a szívemről és megnyugodtam, hogy visszakaptam a húgom.
-Rhaenanak, Scarlettnek és Dereknek amúgy szólt valaki?-kérdezte Theo
-Én nem.-húzta be a nyakát egyszerre Scott és Stiles
-Úristen, Scarlett engem ki fog nyirni!-ijedt meg Theo
-Menjünk. Van egy kis meglepetésünk neked manó. A falka csinálta neked. Már ott várnak a többiek.-nyújtotta felém kezét Stiles, én meg elfogadva azt követtem. Derek házához mentünk, gondolom azért mert az a legnagyobb. Bekivel, Stilesel, Theoval, és Scottal mögöttem léptem be.
-Boldog szülinapot!!!-kiáltották egyszerre a többiek.
Itt volt Malia, Lydia, Peter, Derek, Mr. Stilinski, Scott anyukája, Parrish, Rhaena, Scarlett és Liam.
-Ti nem vagytok normálisak!-nevettem és bekönnyeztem örömömben
-Megérdemled.-ölelt meg Beki
Mindenki nagyon boldog szülinapot kívánt és megkaptam az ajándékokat is, de Stiles ajándéka hatott meg a legjobban.
-Boldog szülinapot manó!-csókolt meg és kezembe adta a kis dobozkát. Egy arany gyűrű volt benne, amin volt egy picike szív és a belsejébe ez volt írva:
"Mrs. Stilinski"

-Nem eljegyzés, ne ijedj meg.-nevetett, mikor látta meglepett tekintetem
-Én...-kezdtem volna de közbevágott megint
-Csak szerettem volna, hogy mindenki tudja, hogy van barátod, és hogy van aki hazavár és szeret és gondoltam nyakláncra, de ugye azt a lányok vettek és...-magyarázkodott, de egy hatalmas csókkal elhallgattattam
-Fogd be hülye! Nagyon tetszik, köszönöm szépen!-néztem rá hálásan
-Tényleg tetszik?-fogta meg a kezem, amin már ott virított
-Uhum. Nem egy lánykérés, de legalább van ami rád emlékeztet.-vigyorogtam, és magához húzva megcsókolt.
Amíg a többiek elvoltak egymással, mi felmentünk a tetőre.
Már teli volt az ég csillagokkal, és emiatt valami gyönyörű volt itt fent.
Volt egy kis sátor felállítva, és tök meleg volt benne meg ilyesmi, az asztalon meg két fullos forrócsoki várt minket.
-Ez... Nagyon szép!-csodálkoztam ahova csak néztem
Égősorok is díszítették ezt a felső részt, és minden olyan békés volt.
-Stiles én nem tudom ezt eléggé megköszönni. Ez a valaha volt legjobb szülinapom!-öleltem meg szorosan
-Megérdemled. Hosszú évek után jár egy kis kikapcsolódás neked is.-mosolygott rám
-Szeretlek!
-Én is téged manó. Mindennél jobban.-fogta meg a derekamat és magához húzva hosszan megcsókolt
Egész este itt voltunk és hosszasan beszélgettünk mindenről, amit eddig még nem tudtunk egymásról és ha lehet, én mégjobban beleszerettem ebbe a fiúba. Életem legjobb döntése volt hogy elmentem arra a lacrosse meccsre.
Álmosan mellkasára hajtottam a fejem és el is nyomott az álom.
Nos, így ért véget a 18. szülinapom. Azokkal voltam, akik fontosak nekem és más nem is kell.