Egy lacrosse meccsen

6.rész

Emily szemszöge
Reggel a szokásos reggeli rutinomat végeztem, csak éppen nem volt itthon energiaital, így hát felkeltettem a többieket, hogy készüljenek el, amíg ellépek boltba hell-ért. A kocsiba ülve elindítottam a motort, és beletapostam a gázba. Szerencsére nem futottam össze senkivel a boltban sem, így hamar letudtam és indulhattam is haza. Kicsit elbambultam és mikor felnéztem egy szörnyet láttam az út közepén. Vagyis egy olyan árnylényt, aki tegnap a pályán volt. A fékbe tapostam, és az autó megállt, de mikor felnéztem nem volt ott semmiféle árnylény, csak Stiles jeep-je. Látta gondolom, hogy a semmiért a fékre léptem ilyen hírtelen, és inkább megállt. Fáradtan a kormányra hajtottam a fejem és igyekeztem lenyugodni.
Stiles kiszállt az autóból és iderohant az enyémhez. Kopogtatott az üvegen, mire én is kiszálltam.
-Minden okés?-nézte körbe a kocsit és engem is
-Persze! Csak mintha láttam volna valami állatot az úton, semmi gond.-vettem elő leghihetőbb kamumosolyom
-Jó hallani-mosolygott kedvesen Malia, aki szintén itt volt, mivel ugye Stiles-al mentek suliba
-Na de menjünk, mert elkésünk még a végén miattam.-vakartam zavartan a tarkómat és visszapattantam a kocsiba
Vissza se nézve Malia-ékre nyomtam a gázt, hogy még időben hazaérjek. Otthon mindenki gyorsan csak beszállt és mentünk is a suliba, mert így is épphogy beestünk becsengőre.
-Nos, Ms. Murray, ha már ilyen kényelmesen érzi magát, hogy késik az óráról, akkor jőjjön ki a táblához és kezdjünk foglalkozni a másodfokú egyenletekkel.-nézett rám a matektanár. Nem volt idős, sőt inkább fiatalnak mondanám. Csak hát a cuccom a szekrényben volt, amiért még el kellett mennem, és így késtem egy 10 percet.
-Rendben tanárnő.-tettem le a cuccom az asztalomhoz, és körbenéztem a többieken. Rhaena és Scarlett még mindig a tegnapon agyalt, Stiles a tollaival játszott, Lydia próbált figyelni a tanárra Malia-val együtt, akinek tudomásom szerint nem megy túl könnyen a matek, Kira a telefonján beszélt valakivel, Scott pedig bátorítóan rámmosolygott. Stiles érkezésemkor felfigyelt az eseményekre, de miután elkezdtem megcsinálni a feladatot, rám se hederített, elvolt a saját gondolataival.
-És akkor az x1 egyenlő 2-vel, az x2 pedig 6-al.-írtam fel a végeredményt a táblára és büszkén kifújtam az addig benttartott levegőt.
-Nagyon ügyes, köszönöm Emily. De azért máskor ne késs kérlek.-lepődött meg a tanár is
-Nem fogok tanárnő.-bólogattam és a helyemre ültem
Nagyon örültem, hogy értettem az óra anyagát, és már is jobban indult a napom.
Jól telt el a nap is, főleg az utolsó óra.
-Sziasztok gyerekek. Múlt órán Abraham Lincoln-al foglalkoztunk, esetleg valaki szeretne önként felelni belőle?-fordult felénk kedvesen Kira apja
Az igazat megvallva nem nagyon tolongtak az emberek a lehetőségért, így Scarlett felnyújtotta a kezét.
-Köszönöm Scarlett!-pillantott hálásan a tanár a barátnőmre aki kiment a táblához és belekezdett a mondandójába. Szerencsére olyan jó a beszélőkéje, hogy egy témát nagyon is sokáig tud boncolgatni ha olyan társasága akad, így hát a 10 perces felelésből 45 perces felelés lett.
-Köszönjük Scarlett, ez egy gyönyörű felelet volt!-nézett büszkén a tanár úr
-Köszönöm!-motyogta Scarlett és visszament a helyére
-Mindenki mehet haza!-nyitotta ki az ajtót a tanár.
Lassan összepakoltam a cuccaim és mikor készen álltam arra, hogy hazamenjünk, sehol nem találtam a többieket. Scarlett és Rhaena csak úgy egyszerűen felszívódott.
Úgy gondoltam, hogy igazából mindegy, mert nélkülem is simán hazatalálnak, így csak a vállamat meghúzva elindultam kifelé.
-Emily tudnánk beszélni egy picit?-ragadta meg a csuklóm Stiles, aki egyedül maradt velem a teremben.
-Hát persze, úgy is van még egy órája Bekinek, akkor megvárom.-mosolyogtam
Megvártuk amíg a diáksereg kimegy, majd leültünk egy-egy padra.-Miről szeretnél beszélni Stiles?-fordultam felé kíváncsian. Gyönyörű barna szemei megint megbabonáztak és lefagytam. Úgy beletúrtam volna a sőtétbarna hajába, és úgy legfőképpen igazán megcsókoltam volna, de hát van úgy hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Sajnos.
-Hát, hogy tegnap voltak azok a fura lények. Scott is tudom, hogy erős, mert basszus, csak a legjobb haverom, de még neki is nehéz volt velük harcolni. Meg amiket utána meséltetek az engem teljesen lesokkolt, pedig mi is átéltünk sok mindent. Példának okául megszállt a nogitsune.-nézett szomorúan
-Mi az a nogitsune?-kérdeztem a beszédébe vágva
-Egy gonosz rókaszellem. Gazdatestet keres és átveszi felette az irányítást. Engem is megszállt és nagyon sok rossz dolgot tettem miatta. De az a legrosszabb, hogy mindegyikre emlékszem. Mikor megforgattam Scott-ban a kardot, arra is.-hajtotta le szomorúan a fejét
-De ezzel semmi baj.-próbáltam vigasztalni, de a fejemre csaptam. Komolyan Emily? Jobb ötleted nem volt?-Vagyis na. Van baj, de nem kell magadat okolnod miatta. Nem tudtad irányítani, nem tudtál harcolni vele. Egy szellem amúgy sem gyenge, főleg egy.....-akadtam meg, mert nem akartam megbántani
-Mondd ki nyugodtan. Embernek. Nem bánom, hogy nem vagyok természetfeletti. Viszont én vagyok a csapat esze.-vigyorgott büszkén
-Valakinek annak is kell lenni. Nem mindenki méltó eme nemes feladatra.-nevettem
-Így van.-szállt be ő is, de elkomolyodott-De ott tartottam, hogy emlékszem, mondtad hogy rémálmok gyötörnek esténként. Meg tegnap pánikrohamod is volt. És most reggel is volt valami baj. Láttam rajtad, de nem tudom miért nem mondod el. Nem bízol meg bennünk?-fúrta tekintetét az enyémbe szomorúan
-De bízok. Csak... Ahh...-járt át a keserű érzés-Reggel olyan volt mintha ott lett volna előttem egy olyan árnylény, ami tegnap volt a meccsen. És este megint volt rémálmom.-csuktam be a szemem, mert könnyeztem megint a rémáltomtól
-Miféle rémálom?-fürkészett
-Amit mondtam. A húgomat látom.... Egy hatalmas karddal a mellkasában, majd holtan és ott kell hagynom az élettelen testét.-sírtam el magam. Pedig nem akartam, főleg Stiles előtt nem, de átjárt az esti érzés és elkezdtem megint remegni.-És.... Nem akarom otthagyni... Nekem ő a családom, csak ő maradt nekem.... Nem veszthetem el... Soha..-szálltam le a padról, hogy kimenjek és ne lásson még tovább Stiles ilyen gyengén, de a testem cserben hagyott és összerogyott  a térdem.-Meg... Meg kell védenem....-motyogtam remegve, miközben a hátamat a padnak döntöttem
-Héé, nyugi Emily!-ült le velem szembe Stiles
-Nem... Nem megy!-kapkodtam egyre gyorsabban a levegőt, de már kezdett mindenem zsibbadni. Ha ez így megy tovább akkor még el is ájulok.
-Jól van a húgod, itt van a suliban, bent ül órán.-fogta meg a kezem
-Neemm... Ahh nem tudoom. Félek hogy csak ezt álmodom és meghalt és ha felkelek ott fekszik előttem holtan.-nyeltem könnyeimet megint
-Nem álmodsz, minden okés. Itt vagyok veled, Beka bent ül órán és semmi baja. Nyugodj le.-szorította meg bátorítóan a kezem-Csak gondolj jó dolgokra
-De... Azok nem hatnak... Eddig csak Rhaena vagy Scarlett tudta megállítani.... Stiles nem kapok levegőt....-suttogtam szaggatottan éd már majdnem elájultam amikor is idehajolt hozzám, és két keze közé fogta az arcom. Mélyen a szemembe nézett, majd lassan közelített az ajkam felé, és legnagyobb meglepetésemre megcsókolt. ÚRISTEN STILES MEGCSÓKOLT! Ő azonnal becsukta a szemét, de én a meglepettségtől elfelejtettem. De még levegőt venni is elfelejtettem. Egy perc után elvált tőlem és kíváncsian mért végig.
-Én... Nem tudom mit mondjak...-vakartam meg a tarkóm zavartan-Ezt hogy?-kérdezem a helyzetre utalva tekintettel arra, hogy lecsillapodott a roham.
-Egyik ismerősömtől hallottam, hogy ilyenkor ha visszatartjuk a levegőt akkor elmúlik a roham. Aztán hírtelen nem tudtam mást....-mondandóját a telefonom rezgése szakította félbe. Még egy picit remegett a kezem, de már jól voltam, így hát megnéztem. Rhaena írt üzenetet.

Szólj Stiles-nak, hogy jőjjön Deaton-höz, mert megvan mik voltak azok a szörnyek.😉

-Nos, akkor szerintem menjünk oda.-segített fel Stiles-Majd én elviszlek, így ne vezesd az autót.-vette elő a jeep kulcsait és kimentünk a suliból.