Egy lacrosse meccsen

2. évad/Prológus

Az eltelt idő alatt volt pár közös ügyem Rhaena-val, aki nagyon tehetségesnek bizonyult, és együtt hamar utána tudtunk járni mindennek. Derek is vele tartott és szerintem csak szorosabb lett a kapcsolatuk mint eddig valaha volt. Én is egyre közelebb kerültem Stiles-hoz, bár nem mintha olyan távol lettünk volna egymástól eddig, na mindegy..
Azonban történt egy olyan eset, ami után úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Beacon Hills-be. Nem tudom Stiles mit élt át mindezek alatt, de az biztos hogy akármennyi bevetésen voltam ez volt a legdurvább, mert nem is számítottam volna erre a fordulatra. Na de mindent az elejéről elmesélek.
.....
Bent voltam a bázison és az ügy aktáit nézegettem a többiek társaságában. Egy újabbat kaptunk a sok megoldatlan közül, amik ránk vártak, így kénytelenek voltunk bent maradni ma is valamennyivel tovább. Volt aki a kávéját iszogatva próbált éber maradni, valaki kiment levegőzni közben, míg mások vacsoraszünetet tartottak. Jómagam a papírokat bújtam, annak reményében, hogy valamilyen megoldást találok az esetre: egy kisgyereket elraboltak és nem tudták, hogy ki lehet az elkövető. A leggyanúsabb személy a gyermek mostohatestvére volt, és azon igyekeztünk, hogy kiderítsük hol lehet a lány. 
A nagynénivel tudtunk felvenni egyedül kapcsolatot és végig nagyon sokat segített nekünk, így eljutottunk oda, hogy van egy lehetséges hely, ahol tartózkodhat a keresett személyünk, így hát azonnal meg is ragadtuk az alkalmat. Másnap, olyan délután 3 felé jött be Mr. Cooper, és csendre intette a bent lévőket.
-Murray kimegy Carson-al és Smith-el megnézni a helyszínt, a többi bentmarad.-mondta a főnököm, mire elkezdtem készülődni. A fegyverem az övtartómban pihent, így csak kabátomat és a táskámat felkapva követtem csapattársaim. 
-Innen segítek neked majd manó.-nyomott egy csókot a számra Stiles, aminek köszönhetően mosolyra húzódtak ajkaim.
-Jólvan.-borzoltam össze a haját és nevetve kimentem még mielőtt visszaadhatta volna. 
-Mehetünk?-fordult felém Philip kedvesen.
-Uhum.
-Felőlem is oké.-nyitotta ki előttem az ajtót Sam.
A kocsimért indultam, amikor Philip szólt utánam, hogy ne menjek, mert ő majd vezet és menjünk az övével. Szinte azonnal belementem, hiszen így nem kellesz egymásra várni a háznál, hanem tudunk menni befelé.
Beültem hátulra és csendben figyeltem a környéket.
Ahogy kintebb értünk a városból egyre elhagyatottabb lett a terület, de nem rendített vissza minket ez sem, határozottan mentünk be a lakásba, hiszen akár a gyerek élete is múlthat rajta. 
-FBI! Van bent valaki?-nyitottam be, és fegyveremet magam elé tartva indultam meg.
Elég nagy épület volt, így különváltunk annak reményében,hogy így hamarabb megtaláljuk Sarah-t. Gyanús csend volt, amit kicsit furcsának találtam, de lenyugtattam magam, hiszen nem lesz itt semmi gond.
-Emily eddig van valami?-kérdezte Stiles az adóvevőn keresztül 
-Nem, eddig semmi nincs, sőt üres az egész. Miért?
-Philip és Sam nem válaszol.-suttogta idegesen
-Megnézem őket.-lépkedtem lefelé a lépcsőn-Itt van Sam adóvevője...-hajoltam le a földre érte 
-EMILY!-kiabált-A NAGYNÉNI AZ! TŰNJ ONNAN!
-Mi? Miért?-néztem körbe a helyiségben, amikor is megláttam a kislányt és elindultam felé. 
-MENJ ONNAN, HALLOD?-figyelmeztetett, de nem hallgattam rá, és nem álltam meg. Lépteket hallottam mögülem, majd minden elsötétedett. 
...
Mikor kinyitottam a szemem még mindig a házban voltam, és meg voltam kötözve. Körbenézve láttam, hogy egy valaha pincének funkcionáló szobában voltam Sam-el és Philip-el, illetve az eltűnt lánnyal.
-Mindenki jól van?-pillantottam végig a "társaságon"
-Aha, nem csinált még semmit azon kívül hogy ide bezárt minket.-válaszolt idegesen Sam.
Fogalmam sincs mennyi idő után, de miközben igyekeztünk kiszabadulni lépteket hallottunk fentről és egyre közelebb értek hozzánk.
-Na most hogy csipkerózsika is felkelt, végre hívhatjuk a társaitokat.-jött be a nagynéni, és gúnyosan méregetett minket.
-Jobban teszi ha feladja magát, amíg nem késő. Már így is évekre börtönbe kerül....-sziszegtem
-Te azt csak hiszed bogaram... Figyelj és tanulj!-nyomta be a hívást, közben mindenki feszülten várta, hogy mi lesz ebből. Szegény Sarah annyira félt, hogy meg sem mert szólalni, amit nem is csodálok. Van egy pár sejtésem azt illetően, hogy mit csinálhatott vele az a nő akinek támogatnia kellett volna az unokahúgát...
Hallottam hogy kicsöng a telefon, majd Stiles szólalt meg.
-Philip mi a szar van ott és miért nem válaszoltok?
Nem tudtam teljesen kivenni a hangját, mert épphogy csak foszlányokat kaptam el, de mintha ilyesmit mondott volna.
-Philip most egy kis szabit vesz ki. Na idefigyelj drágám tedd amit mondok és a társaitoknak nem esik baja. Ellenkező esetben mindet a hullaházba küldöm.-fenyegetőzött és vészjóslóan tekintett ránk.
-Mit akar?-kezdett egyezkedni vele Stiles, remélve, hogy valamit megtud még ami hasznos lehet, de úgy sem kapja meg a nő amit kér.
-Egy helikoptert akarok, és senki se kövessen, mert magammal viszem a kislányt és ha bárki követ akkor megölöm.-mondta elégedetten a telefonba. Biztos rettentően büszke lehetett magára amiért véghez vitte a tervét...
Egy ideig csend volt a vonal végén amit nem tudtam hova tenni, majd megszólalt a barátom:
-Rendben. Egy 20 perc múlva ott van a helikopter.-úgy mondta mint akiből szinte ki kell húzni. Meglepetten néztem a többiekre, akik szintén nem tudták hova tenni a dolgot.
-10 percet kapsz és csak hogy biztos teljesítsd amit kérek.-húzta fel fegyverét és elkezdte keresni, hogy kit lenne érdemes bántani. Megállapodott a tekintete rajtam, majd a lábamba lőtt. Lassítva láttam, ahogy a golyó beleékelődik a combomba és elkezdek vérezni. A fájdalom azonnal bele is hasított, mire beharaptam a számat, nehogy kiabáljak. Szorosan lehunytam a szemem és igyekeztem nem erre figyelni, de nem ment, mivel az egész testem elöntötte.
-Emily tarts ki.-fészkelödött Sam
-Nem sok kell már.-dörzsölte valamivel Philip a kötelet a kezén
-Tegyél oda valamit.-nyújtogatták a nyakuk, mire értetlen fejjel néztem rájuk.
-Mit? És hogyan? Nem tudom eloldozni a kezem, és ez a szar kurvára fáj!-szisszentem fel a végén, és bekönnyeztem amiért belenyilalt a sebbe.
Lövést hallottam megint, mire a kislány összerezzent, én pedig csak reménykedni tudtam, hogy nem ez az őrült nő volt az.
Kivágódott az ajtó, amin a rohamosztagosok rontottak be.
Egy ismerős hangot hallottam meg, mire kicsit megnyugodtam.
-Emily!-rohant be Stiles közöttük beöltözve-Jézusom...-nézett rám aggódóan és eloldozott
-Nem lesz baj.-nyugtattam, de mivel megint belehasított a sebbe ismét felszisszentem és szorosabban kapaszkodtam belé.
-Kiviszlek.-vett fel és egyenesen a mentőbe vitt, ahol elaltattak, hogy a kórházba érve tudják kezdeni a műtétet  amivel kiszedik a golyót.
....
Mikor felkeltem már az orvosnál voltam. Nagynehezen kinyitottam a szemem hogy körbenézhessek, de a fehér falak bántották íriszeimet, így kellett idő, hogy megszokjam.
Csak Stiles volt a szobában, és arca a kezébe volt temetve. 
-Stiles-nyúltam a keze után, hogy elhúzzam az arcától és halványan elmosolyodtam.
-Végre fentvagy...-szorította meg a kezem.
-Jól vagyok, nyugi már. Nincs gáz.-nevettem 
-NEM!-kiáltott fel, majd miután látta, hogy ezzel eléggé megijesztett,  megbánva nézett rám és folytatta-Láttam, hogy fáj neked, de így nagyon és... Nem vagyok Scott... Vagy Rhaena és Scarlett... Nem tudom elvenni a fájdalmad, pedig hidd el bármit megtennék, hogy ne szenvedj.
-Nem baj Stiles, ez nem a te hibád. Emiatt ne ostorozd magad.-kulcsoltam össze ujjainkat és tekintetét kerestem.
-Mi lenne ha kicsit hazamennénk Beacon Hillsbe? Csak hogy rendesen meggyógyulj.-gondolkodott 
-Jó ötlet. De ott is maradhatunk és besegíthetünk apudnak. Mit szólsz hozzá?-vetettem fel a hírtelen jött ötletem.
-Ez reméljük hangzik!-nézett kikerekedett szemekkel
-Szerintem a többiek is benne lennének, és mindenki találni fog munkát Beacon Hillsben és együtt lehet a falka megint!-mosolyogtam
-Szólok nekik, addig maradj itt és pihenj még.-állt fel és elindult kifelé
-Stiles!-szóltam utána, mire megfordult és kérdőn nézett rám-Köszönöm, hogy kihoztál.
-Nem hagyom hogy bajod essen, nem foglak elveszíteni idióta emberek miatt.-válaszolta kissé idegesen, de hamar lenyugodott.
-Szeretlek.-húztam vissza és egy csókot nyomtam a szájára
-Én annál is jobban.-vigyorgott mikor elváltunk és mostmár tényleg kiment az ajtón....