Egy lacrosse meccsen

11.rész

Rhaena szemszöge
Scottal együtt kerestük Derek nyomát és közben beszélgettünk. Nagy részt az édesapám volt a téma. Egy kicsit még fájt róla beszélnem, amit Scott észre is vett. Igazából nem bántam, hogy róla kérdezgetett, mert láttam, hogy Scottnak még új dolog ez az Alfa-ság, igy kell egy példa és őrültem, hogy édesapámat veszi példaként. Már éppen az erdő felénél jártunk amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szám volt. Nem tudtam, hogy ki lehet, de felvettem.
-Igen?
-Üdv. Rhaena Targaryen?-kérdezte egy férfi hang.
-Igen. Ki beszél?
-A nevem Peter Hale. Derek nagybátyja vagyok.
Egy kicsit megdöbbentem. Nem tudtam, hogy Derek-nek van egy nagybátyja.
-A segítségedre van szükségem.
-A segítségemre?- kérdeztem értetlenkedve. Deaton mesélt Peter-ről, de nem jókat.
-Igen. Derek eléggé rossz passzban van és veled akar beszelni.
-Megvan Derek??- majd kiugrottam a bőrömből- Mi történt vele?- egy kicsit megijedtem
-Nem tudom, nem mondja el. Csak a te nevedet hajtogatja. Azt mondja nekem, hogy hívjalak ide.
-Máris ott vagyok, csak kellene egy útvonal.
-Azonnal küldöm-mondta majd letette a telefont. Pár perc múlva meg is jött az útvonal.
-Megvan Derek?-kérdezte Scott
-Igen, de nincs jól
-Felhívom a többieket-majd kezdte tárcsázni is a számokat. Scott felhívta Lydia-t, míg én Scarlettet
, majd Emily-t próbáltam elérni, sikertelenül.
-Mi a baj?-kérdezte Scott
-Nem veszi fel- mondtam egy kicsit idegesen
-Majd én Stiles-t- de ez sem járt sok sikerrel
-Mi lesz már Emily?
-Tudod mit? Én elmegyek megkeresni Stiles-t, Malia-t és Emily-t te pedig menj Derek lakására
-Rendben. Ott találkozunk- köszöntem el tőle és azonnap rohantam is Derek lakására.
Peter a ház előtt állt és láttam rajta, hogy aggódik. Nem csodálom. Hallottam a Hale család történetet, és azt is megtudtam, hogy ki is okozta azt a borzasztó tüzet, aminek következtében két emberen kívül mindenki meghalt.
-Na végre.- fordult felém Peter és felvezetett a lakásba. A lakás inkább egy raktárhoz hasonlított, de az ablak mellett megláttam az ágyat benne Derek-kel. Hát Peter nem hazudott, tényleg eléggé ramatyul nézett ki.
-Derek- mondtam halkan miközben megérintettem a kezét
-Rhaena- azonnal megfogta a kezem és rám nézett. Szenvedett. Nem is kicsit. Hozzá kezdtem, hogy elvegyem a fájdalmát. Nem tagadom, hogy fájt, de egyenlőre ennyit tudtam tenni. Amint elvettem a fájdalom egy részét megnyugodott és elengedte a kezem.
-Van itt valami elsősegély doboz?- kérdeztem Petertől.
-Nincs, mivel többnyire nincs rá szükség- válaszolta miközben körbe nézett.
-Nálunk van, elmegyek érte- éppen áltam volna fel, amikor Derek megfogta a kezem.
-Ne menj- mondta gyengén.
Így nem tudtam itt hagyni.
-Majd én elszaladok a kórházba és kérek eggyet Scott édesanyjától- mondta Peter és azzal sarkon fordult
-Ne a kórházba- mondtam
-Tessék?
-Deaton-höz-mondtam neki- hátha van valami ötlete, hogy mi lehet vele
-Jó ötlet- mondta, majd futó lépésben indult kifelé
-Rhaena
-Itt vagyok- simogattam Derek kezét- Mi történt veled?
-Tegnap......az erdőben......
megtámadtak..
-Kik támadtak meg?
-A Cala.......vera család
-És mit akartak?
-Én is.....képes vagyok.....farkas formát.....ölteni......és azt akarták.....tudni, hogy....ez.....hogyan is lehetséges- nyögte ki nagy nehezen. Majd húzta fel a pólóját. Egy hatalmas seb tátongott Derek oldalán.
-Miért nem gyógyulsz?- kérdeztem aggódva
-Nem tudom- a homlokára tettem a kezem
-Te lángolsz- nagyon magas volt a láza. Éppen áltam volna fel, hogy keressek valamit amivel lejjebb vihetem a lázát
-Ne menj el- szorította meg erősen a kezem
-Csak keresek valamit, amivel lejjebb vihetem a lázad- biztos vagyok benne, hogy a magas láz miatt viselkedik így.
Átmentem a másik szobába egy rongyot és egy lavórt keresve, amibe engedhetek vizet. Szerencsére Derek-nek nincs annyi dolga, így hamar megtaláltam. Azonnal engedtem is a vizet és vittem is. Beáztattam a rongyot és rátettem Derek homlokára. Láttam rajta, hogy ez jól esik neki. Pont abban a pillanatban érkezett meg Peter és Deaton.
-Elmondta mi történt vele?- kérdezte érdeklődve Peter
-Azt mondta, hogy a Calavera család volt.
-És megis miért?- kérdezte Deaton
-Azt mondta, hogy ő is képes farkas formát ölteni, és arra voltak kíváncsiak, hogy ez hogyan is lehetséges.
Odaleptem Derek-hez és felhúztam a pólóját, így megmutattam a hatalmas sebet az oldalán
-Miért nem gyógyul?- nézett értetlenkedve Peter
-Nem tudom- mondtam aggódva
-Én már láttam hasonlót- mondta Deaton
Egyből felkaptuk a fejünket mind a ketten.
-Amikor még csak tanonc voltam édesapám éppen egy ilyen sebet kezelt, azzal a különbséggel, hogy ő egy bétát és nem egy alfát gyógyított.
-Akkor meg tudja gyógyítani?- csillant fel a szemem
-Igen, de idő kell hozzá
-Mennyi idő?- kérdezte Peter
-24 óra
-24 óra?- csodálkoztunk mind a ketten
-Igen, mivel a gyógyszer elkészítése eléggé bonyolult és hosszadalmas folyamat. Valamint a segítségedre is szükségem lenne Peter
-Neharagudjon, de nem hagyhatom itt az unokaöcsémet
-Majd én vigyázok rá- mondtam határozottan
-Akkor ezt most oda is adom-nyujtott át egy dobozt. Kinyitottam és kötszer volt benne két üvegcsével- A jobb oldali fertőtlenítő, a bal oldali egy különleges gyógynövény keverék, ami elősegíti a gyógyulást. Ne tegyél rá sokat, mert így is egy kicsit csíp. Jobb lesz ha mi neki is látunk, ha hamar be akarjuk fejezni.
Azzal sarkon fordultak és kimentek. Peter még megállt az ajtóban és vissza nézett-Vigyázz rá.
Bólintottam. Peter rám mosolygott, majd kiment. Én leültem Derek mellé és újból bevizeztem a rongyot, majd a homlokára tettem.
-Derek- szóltam hozzá halkan- most le fogom fertőtleníteni a sebed, úgyhogy kérlek maradj nyugton- Nem mondott semmit csak bólintott.
Neki kezdtem a seb fertőtlenítésének. Otthon sokat csináltam, mivel volt egy kis bajkeverő csapat akik mindig piszkálták a kiesebbeket, akik nem gyógyultak olyan gyorsan. Olyankor mindig nekem kellett őket leállítani, majd elvinni őket az orvosiba. Amint édesapám megtudta egy délután hamarabb haza ért mint szokott. Először egy kicsit megdöbbentett, majd elővett egy dobozt, majd kivett belőle mindent ami egy seb ellátásához kell. Ejtett magán egy sebet és megtanította, hogyan is kell azt megfelelően ellátni. Egy-kettőre belejöttem és attól a naptól kezdve nem okoz gondot a sebek ellátása.
Amint befejeztem a seb tisztítását Derek megkönnyebbült. Biztos csípte a fertőtlenítő, de viszont meg csak most jön a másik.
-Ez egy kicsit csípni fog
-Kibírom.
Alig érintettem hozzá a krémet máris sziszeget. Egy kicsit csípni fog mi? Hát én nem úgy látom, hogy egy KICSIT csípi. Fojtattam a seb bekenését, majd bekötöztem. Szegény Derek alig bírta ki. Láttam, hogy fáj neki. Éppen elakartam venni a fájdalmat, amikor elhúzta a kezét.
-Ne szenvedj miattam......kibírom.
-Hát én az arcodról nem ezt olvasom le, és nem ez az első alkalom, hogy nagy mennyiségű fájdalmat veszek el valakitől- fogtam meg a kezét és kezdtem elvenni a fájdalmát. Amikor befejeztem újra bevizeztem a rongyot és a fejére tettem, majd megragadtam a nyakláncon és érősen megszorítottam.
-Hogy értetted, hogy nem ez az első alkalom?- nézett rám gyengéden.
-A nagymamám sokat szenvedett mielőtt meghalt- közel állt hozzám a nagymamám. Minden gyógynövényekkel kapcsolatos tudásomat tőle tanultam.
-Töle kaptad a nyakláncod?
-Igen. Megígértem neki, hogy vigyázni fogok rá.- majd érősen megszorítottam.-Ez a nyaklánc a Targaryen családban lányról-lányra örökölődik. A nagyi édesanyámnak akarta adni a születésem után, de ez sajnos ez nem történt meg. Édesanyám a születésem után a karjaiba vett, majd elhunyt.
-Sajnalom- fogta meg a kezem Derek.
Nem értem. Ez a téma mindig is tabu volt számomra. De úgy érzem, hogy Derek-nek mindent elmondhatok, mintha már évek óta ismerném. Biztonságban érzem magam mellette, meg akkor is ha ilyen állapotban van.
A nap hátralévő részében beszélgettünk.
Úgymond jobban megismertük egymást. Derek eléggé komoly, így kénytelen voltam megnevettetni egy párszor, és sikerült is. Biztos voltam benne, hogy elpirultam egy párszor amikor nevetett, de igyekeztem ezt takarni. Mire észbe kaptam már este volt. Rezgett a telefonom és láttam, hogy Peter írt:
,,Egész éjszaka a gyógyszeren fogunk dolgozni így nem tudok vissza menni. Szeretném ha ott maradnál és vigyáznál Derek-re nehogy a Calavera-k visszajöjjenek."
Természetesen igent mondtam. Derek hamar elaludt, én pedig lefeküdtem az ággyal szemben lévő kanapéra, közben hallgattam Derek szívverését és lélegzetét. Szép egyenletes volt, így nem aggódtam. Mielőtt még elaludtam volna írtam Scott-nak, hogy megvannak e Emily-ék. Viszont a válasz sokkolt.
,,Malia itt van, de Emily-t és Stiles-t elrabolták. Dolgozunk a terven. Te csak gondoskodj Derek-ről." Alig bírtam lehunyni a szemem, féltettem Stiles-t de Emily-t megjobban, hiszen mégis csak gyerekkori barátnőm. Mindig ott voltunk egymásnak és most felek nehogy őt is elveszítsem, mint édesapámat. Éreztem ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon, de nem volt szabad sírnom. Igyekeztem mosolyogni, hiszen nagyapám módszerét követem ami az egész életemben végig kísérni fog.
"Mindig mosolyogj. Ha félsz ha nem. Hiszen ha mosolyogsz akkor az azt mutatja az embereknek, hogy erős és magabiztos vagy és nem állíthat meg semmi. Viszont ha nem akkor az aggodalommal tölti el őket. Ezért mosolyogj mindig😁". Gyűlölöm nézni ahogy a körülöttem levőek félnek, ezért is megfogadtam, hogy kivetni fogom a példáját. A nyakláncokat szorongatva elnyomott az álom és már aludtam is.
Másnap hamarabb felkeltem és friss vizet engedtem, majd a vizes rongyot Derek homlokára tettem.
-Köszönöm
-Semmiség- mosolyodtam el.
Majd levettem a kötést és kicseréltem. A seb nem volt annyira csúnya, de nem vagyok benne biztos, hogy gyógyult volna. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Derek mozgatja minden fele a fejét
-Valami baj van?
-Nem. Csak kényelmetlen.
-Fel tudsz ülni?
-Azt hiszem- feljebb emeltem Derek-et annyira, hogy le tudjak ülni mögé, így a fejét az ölembe hajtotta. Már nem ficánkolt, úgyhogy gondoltam így már kényelmes neki.
Pár perc múlva Peter és Deaton rontott be.
-Megvan az orvosság-kialtott Peter, bár amikor meglátott minket egy kicsit megszeppent
-Rhaena most nagyon erősen kell fognod Derek-et. A gyógyszert közvetlenül a sebbe kell beadnom ahoz, hogy azonnal hasson- majd elővett egy
Injekciós tűt. Peter is odalépett és segített lefogni- Figyelj Derek ez pokolian fog fájni, de ki kell bírnod.
Derek nem mondott semmit csak bólintott. Deaton felhúzta a pólóját, majd óvatosan levette a kötést, majd rám nézett, hogy készülj. Megfogtam Derek jobb kezét és bólintottam. Amikor a tű hozzáért Derek sebéhez elkezdte erősen szorítani a kezem. Szegény csak úgy szenvedett. Miközben Deaton beadta az injekciót Peter igyekezett lefogni a bal karját, míg én a jobb kezét szorítottam. Derek fájdalmát egy üvöltéssel fejezte ki, majd hozzám bújva morgott. Amint Deaton kihúzta a tűt Derek megkönnyebbült és a sebe azonnal elkezdett gyógyulni.
-Kész vagyunk- lépett el tőle Deaton, majd megcsörrent a telefonom
-Scott? Megvannak?
-Igen a Calavera családnál vannak. Megvan a terv. Benne vagy?
-Ezt kérdezned kell? Még szép!
-Remek! Gyere az erdő szélére. Máris indulunk.
-5 perc és ott leszek
-Innen már boldogulunk. Köszönjük a segítséget-mondta hálásan Peter.
-Szóra sem érdemes. Majd jövünk- éppen az ajtóban álltam, amikor Derek utánam szólt
-Légy óvatos
-Úgylesz- fordultam vissza és mosolyogtam Derek-re, majd rohantam az erdő szélére. Ott már várt rám a kis csapat Scarlett,Scott, Malia, Lydia és Kira.
-Rebeka?- néztem Scarlett-re
-Otthon van. Liam vigyáz rá.
-Rendben. Akkor indulhatunk?
-Még szép- mondta Malia, majd mindenki beszállt a kocsiba És már indultuk is.
Tartsatok ki. Már úton a segítség.