Egy lacrosse meccsen

49.rész-évadzáró

Eltelt egy kis idő, és már közeledünk a végzős bálhoz, ami után lassan jön az érettségi is. Vártam is ezt az időszakot meg nem is. Mindig a hangulatomtól függött. 
Egyrészt örültem, hogy végre mehetek továbbtanulni és felnőtt lehetek, másrészt viszont itt kell hagynom Beacon Hills-t, és Bekit is. Nem tudom itthagyni, hiszen mindig is együtt voltunk és nem megy... Összeszorul a mellkasom ha eszembe jut hogy Liamel maradnak itt, és nem tudok vele minden nap találkozni. Nem maradt családom, csak ő... Rhaena és Scarlett is messze lesznek tőlem, velük is fogalmam sincs mikor fogok tudni találkozni majd, hiszen mindenki el lesz foglalva a saját kis dolgával.
Tudom, nem kéne ennyire gyerekesen ragaszkodnom mindenhez, de nekem ők olyan fontosak mint soha semmi más a világon... Ez a csapat...Ez a család. Hiányozni fog Scarlett szidása mert már megint szar kedvem van meg mert nem takarítottam ki rendesen. Rhaena kiabálása amikor megzavarom a Derek-kel való "enyelgésben" már ha lehet ennek nevezni, vagy mikor kimentünk velük lovagolni. A közös reggeli kapkodások, az eddigi 18 év harcai, szomorú és boldog pillanatok, játékok, baromkodások. Soha nem fogok náluk jobb barátokat találni és bárhova is sodor majd az élet ezek az évek örökké megmaradnak. Azahriah szavaival élve:

"I keep your love in my pocket as a photo wherever I may roam..."

Najó, elég ennyi az enyelgésből, szerintem úgy is tudja mindenki mire gondolok és nem azért vagytok itt hogy a világfájdalmam hallgassátok. El szeretném mesélni az egyik legszebb napom. 
Reggel korán akartam kelni, mert egy órára kell a sulinál lenni, hiszen be kellesz segíteni is majd egy két dologban és azért nekem is kell idő összeszedni magam.
Az ébresztőm hangos csengésére keltem fel, és szinte azonnal kinyomtam. Fel akartam kelni hogy napi teendőimnek eleget tegyek, de két kar finoman visszahúzott az ágyba és szorosan megölelt. 
-Ne menj már el, korán van még.-suttogta a fülembe Stiles mire kirázott a hideg de jó értelemben 
-De el kell készülni meg minden és....-magyarázkodtam de egy csókkal belémfolyotta a szót 
-Maradj még egy 5 percet.-nézett rám bociszemekkel aminek nem tudtam ellenállni
-De csak mert ilyen szépen kérsz.-nevettem
Addig csak csendben néztünk ki a fejünkből, de Stiles közelsége a nap nehézségei ellenére is megnyugtatott. Legalább jól is kezdődött ez az amúgy is csodás május 18-ai nap. :)
-Mostmár megyek-mosolyodtam el halványan és kikászálódtam az ágyból
-Jól van manó. Elvigyelek a suliba hogy ne neked kelljen vezetni?-állt fel ő is
-Hát megköszönöm ha elviszel. Akkor addig szedd össze magad, csinálok reggelit.
Egyenesen lementem a konyhába és a reggeli adag energiaitalom elfogyasztása mellett megcsináltam magunknak a reggelit. Közösen megreggeliztünk és miután minden szükséges cuccomat összeszedtem(ami kicsit sok volt xd) elindultunk. 
-Köszönöm hogy elhoztál.-nyomtam egy csókot a szájára majd cuccaimat megragadva elindultam befelé
-Szia Emily!-vigyorgott Scarlett aki már időben bent volt, a megbeszéltek szerint, csak én késtem ráadásul Stiles-al. 
-Sziasztok! Bocsi a késésért, csak...-kezdtem volna magyarázkodni de csak elkezdtek perverzen nézni és neevtni-HÉÉÉ NEM AZ VOLT!-nevettem én is
-Jólvan, elhiszem.-hagyta abba először Rhaena
-Menjünk dolgunkra akkor.-komolyodtunk el 
Nagyon sok minden várt még ránk, ezért mire a végére értünk egy picit elfáradtunk. Lehet kicsit elegük is lett a többieknek belőlem, mert átmenten főnökösdibe de hát ha senki nem mutatja meg a csapatnak ki mit csináljon akkor káosz lesz csak. 
-Huhh végre kész.-ültem le az egyik székre fáradtan
-Gyertek mi is készüljünk el mert nemsokára jönnek a többiek.-vezetett be Scarlett minket az egyik terembe amit direkt lefoglaltunk erre a részre. 
Kiszedtük a ruháinkat, amin végignézve elmosolyodtam.