Egy lacrosse meccsen

27.rész

Reggel arra keltem, hogy a telefonom állandóan csörgött. 
-Mi a jó ég van?-vettem fel a telefont, hogy Stiles fel ne keljen, de így is felébredt. Megcsókolt és magához ölelt
-Én is szeretlek Emily!-szólt bele Lydia-Amúgy készüljetek tubicáim, mert fognak fotózni az évkönyvbe.-tájékoztatott minket 
-Hooogy miii? ÉS ERRŐL MIÉRT CSAK MOST KAPUNK INFÓT?-kérdeztem kiakadva, de Lydia már addigra letette 
kipattantam az ágyból és egy szó nélkül berohantam a fürdőbe. Gyorsan letusoltam és megmostam a hajam. 
-Emily minden oké?-kopogott be Stiles 
-Ühüm, csak el kell készülnöm. Menj haza nyugodtan, majd a suliban talizunk-kiabáltam ki neki
-De...-habozott
-Nem lesz addig semmi, menj már!-nevettem 
Hallottam, hogy csukódik a bejárati ajtó, majd kiléptem a szobámba. Igyekeztem elegánsan, de azért kényelmesen öltözni, szóval ez lett: 

A sminkem olyan hatást keltett, mintha semmit nem tettem volna fel, pedig mindenki tudhatta, hogy senkinek nincs ilyen pofátlanul tökéletes arca. 
A hajamat kicsit begöndörítettem, de csak annyira, hogy éppen hullámos legyen, és ne ugorjon össze. 
Bedobáltam a cuccaimat a táskába és rohantam is ki a kocsihoz. Elmentem Bekiért és Liamért és egyenesen az iskolába mentünk, hiszen a többiek már csak ránk vártak.
Ahogy kiszálltam, láttam, hogy mindenki csodálkozva néz rám, kivéve a két barátnőmet. Ők elismerően néztek rajtam végig.
-Te aztán kitettél magadért.-mosolyodott el Rhaena
-Ahogy megszokhattuk!-vigyorgott Scarlett-Ez az a nyaklánc amit tűlünk kaptál?-fogta kezébe Scarlett a nyakláncomat. Ja igen, az lemaradt. 16. szülinapomra kaptam egy gyönyörű nyakláncot a lányoktól, amit azóta minden nap felveszek, csak mindig a pólóm alatt van. Most azonban kívűlre tettem, hogy jól lássa mindenki. 

-Igen, az!-vigyorogtam büszkén, mire a lányok szorosan megöleltek 
Stilesra néztem, aki azóta még mindig csak egy helyben állva nézett. 
Elengedtem a barátnőimet, majd felé fordultam.
-Gyere már közelebb, hogy a jóisten verjen meg!-ugrottam rá, mire kicsit hátratántorodott, de meg tudott tartani minket. Hosszasan megcsókoltam, majd mikor elváltunk egymástól a szemembe nézett.
-Gyönyörű vagy manó!-ölelt meg szorosan 
-Köszönöm!-fúrtam a fejem a vállába
-Ugye nem Parrish-nek öltöztél így ki?-tolt el magától, mire szerintem elég méregesen nézhettem rá,  mert hátralépett
-De vicces ma Stilinski uraság!-néztem rá bosszúsan, és elindultunk befelé
Unalmasan teltek az órák, és minél jobban vártam, hogy vége legyen, annál lassabban teltek el. 
Kaptam francián egy 5öst, meg törin is, mivel jelentkeztem felelni. 
Amint vége lett az összes órának, szaladtunk is a könyvtárba, ahol volt a fotózás. Egyedül is beálltam, Stilesal is, Bekivel is, a barátnőimmel is és végül de nem utolsó sorban a falkával.
!!!MÉG DEREK ÉS THEO IS BELOPAKODTAK ADDIG!!! 
Nagyon boldog voltam a mai nap után, szinte eszembe se jutott a veszély ami fenyegetett minket, és lehet ez volt a baj.
Odaadtam suli után a kocsim Liamnak, hogy menjenek haza Bekivel, mi is sietünk haza Stilesal, csak van egy kis dolgunk. 
Beszálltam barátom mellé a kék jeep-be és elindultunk az erdőbe.
Idegességemben Stiles kezét szorongattam.
-Nyugiiiii-simogatta hüvelykujjával a kezem 
Kifújtam a levegőt, és igyekeztem nyugtatni magam. 
Sehol nem volt Parrish, pedig már besötétedett, és valljuk be, hogy melegem sem volt.
-Tuti, hogy jó volt neki az időpont?-gondolkodott Stiles
-IGEN! Írta, hogy ide tud érni, de most sehol nincs.-vacogtam
-Ne menjünk haza?-adta rám Stiles a kabátját, mire hálásan rámosolyogtam
-Menjünk...-néztem körbe csalódottan
Elindulunk vissza a jeep felé, amikor lépteket hallottam.
-Parrish?-forogtam körbe, de nem csak egy embert hallottam. Voltak legalább négyen. 
-Stiles, ez nem Parrish, legalább négyen vannak..-néztem aggódva barátomra, aki azonnal elkezdett futni és a kezemet megragadva engem is húzott maga után 
Hírtelen fellöktek, mire mindketten felestünk, de gyorsan felálltunk. Azonban mindez hiába volt, mert már ott voltak. 
-Stiles, gyere mögém!-tettem elé a kezem és elöhúztam karmaim. A szemem kéken ragyogott és mérgesen vicsorogtam a négy férfira.
-Még mit nem, segítek!-nézett körbe, de mivel nem talált semmi, így puszta kézzel igyekezett harcolni. Nekikestünk, de túl sokan voltak, és még közben jöttek segítőik. 
Stiles hátraesett az egyik ütéstől, én meg odarohantam hozzá.
Védtem, hiába tudtam, hogy esélyem sincs, és elfognak vinni. Tudtam, már mikor az álmot láttam. 
Lefogtak és belémszúrtak valamit, amitől szinte azonnal elájultam.  Előtte azonban üvöltöttem egyet, ahogy csak bírtam, hogy Scott-ék minél hamarabb hazavigyék Stilest. Nem maradhat a hidegben kint.
És el is sötétült minden.