Egy lacrosse meccsen

5.rész

Scarlett szemszöge
A csata elkezdődött és mind felvettük a farkasformánkat, mivel így erősebbek vagyunk. Már nem emlékszem, hogy hogyan és mikor távolodtam el a többiektől, de az erdőben kötöttem ki egy árnylénnyel akik megtámadtak minket és akik fenekestül felforgátták az életünket. Bizony még most is tisztán emlékszem, hogy mi volt azon a napon és akárhányszor erre gondolok görcsbe rándul a gyomrom.
A harc alatt nagyon megsérültem és már alig maradt erőm harcolni is, azonban mielőtt végleg végzett volna velem a lény megjelent egy fiú.
Ez a fiú nem átlagos volt, hanem ugyanúgy farkas volt akár csak Scotték. Nem láttam őt még ezelőtt, a suliból sem rémlik, de akkor ki lehet ez? Szerencsére elterelte a lény figyelmét rólam, így mikor az nekem hátat fordított, végezni tudtam vele.
A lábam súlyosan megsérült és nem akart begyógyulni, így a földre estem volna ha a rejtélyes idegen nem kap el engem.
-Ki vagy te?- ennyit tudtam kinyögni és látásom homályosodni kezdett, de hallodtam a nevét ahogy elmondja
-Theo- és itt magával ragadott a sötétség. Hirtelen egy házban találtam magam, és nem tudom hogy honnan de nagyon ismerős volt nekem
Elkezdtem körbemenni és akkor világosodtam meg hogy hol vagyok. A szüleim házában. Bizony abban a házban ahonnan menekülnöm kellett a családom elől. Hogy miért? Ez nagyon egyszerű mert a családom egy vadász család. Bizony és nem egy átlagos hanem a legkegyetlenebb család az enyém. És hogy hogyan lettem farkas? Ennek megvan a maga története.
Apám vadász volt, anyám pedig farkas, és mikor találkoztak nem tudták ezt egymásról. Akkor derült ki mindez mikor apám bemutatta anyát a nagyszüleimnek. A vízbe amit kínáltak neki farkasfű volt. Tudta, hogy menekülnie kell, mert megölik, de arra nem számított, hogy apám segíteni fogja. Bizony apa segítette mert beleszeretett anyukámba és megszöktek együtt. Nem sokkal később érkeztem én és nagyon boldogok voltunk. Viszont egy nap ránktaláltak és menekülnünk kellett. Apa és anya elbújattak, és azt mondták, hogy nem lesz baj, visszajönnek értem. Hittem nekik, de kár volt. Nem jöttek vissza és egyedül maradtam. Este fele valaki megtalálta a rejtekhelyem és bejött. Nagyon féltem de mikor megjelent az ember ezt mondta:
-Ne félj,nem bántalak. A szüleid küldtek ide.
-Ki vagy te?-kérdeztem félénken
-Deaton a nevem és segíteni jöttem.
Ez volt az a nap amikor Deatonnal először találkoztam és ő segített nekem mindig, még akkor is amikor nem vele éltem. Viszont ezt senki nem tudja, hogy ki vagyok. Valójában nem merem elmondani. Félek hogy megutálnának és én azt nem bírnám elviselni, hogy elveszítem a barátnőimet.
Mikor felébredtem Emily karjaiban voltam és hallodtam hogy ezt kiáltja
-Ki vagy te?
Én csak néztem ahogy az ismeretlen megmentőm alakja egyre jobban távolodik végül teljesen elnyelte az erdő sötétje.