The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 14.Rész ~A Vonatos Fickó~

Reggel korán haza indultunk. Otthagyva minden keserű emléket ami körbe vett minket. Az állomáson várakoztunk már egy 20 perce mivel a járat késett.. Ötös nem a legtürelmesebb ember az biztos. Oda vissza járkált mellettem én persze már kezdtem szédülni ezért végre megszólaltam.

- Ezt nem értem! - mondtam, mire Ötös rám kapta a fejét.

- Pontosan mit?

- Hát ne érts félre! De utazol az időben és bárhová el tudsz jutni ahová akarsz. Akkor miért nem fogod és teleportálsz haza minket? - kérdeztem.

- Azért ennél ez egy kicsit bonyolultabb. - mondta majd folytatta az idegesítő mászkálást.

- Oké.. És miért? - kérdeztem, majd meg fogtam a válát hogy egy kicsit álljon meg.

- Huhh..hát az egyik szobából a másikba könnyű, de mikor el tünetem a jövőben nem tudtam úgymond "gyakorolni" . Az ügynökségnél pedig nem kellett földrészeket át ugrani.

- Azért ennyire ne túlzozz. Nem vagyunk távol annyira az otthonunktól. - forgattam meg szemeim.

- A lényeg hogy kellemesebb utazni mint ugrálgatni. Gondolj csak bele, legalább addig is élvezheted a társaságom! - mondta vigyorogva.

- Jaj de jó nekem! - nevettem fel amit ő már szóra se méltatott.

Egyszer csak megjelent a vonat.
Sietve fel szálltunk a többi utassal ami nem volt kevés. Vagy 25-en fel szálltak rajtunk kívül, ami láthatóan Ötöst zavarta.

- Hova mindenki ilyen sietősen?! - kérdezte morcosan.

- Gondolom nekik is arra van dolguk. - ezzel le zárva a témát és reméltem nem is akarja folytatni.

Volt a vonaton minden féle ember. De egy nagyon érdekes volt. Egy nő csecsemővel állt, mert a mellette ülő fiatal férfi lusta volt fel állni. Hogy lehet valaki ennyire szívtelen?!

*meglöktem Ötöst majd a fejemmel a nő felé piccentettem*

- Légyszíves! - mondtam neki de nem kellett neki több, fel állt és mikor követtem volna a példáját vissza le ültetett.

- Elég ha csak én állok. - mondta majd a nő felé intett aki kedvesen fel mosolygott és el foglalta a helyét.

- Nagyon köszönöm! - mondta az ismeretlen nő aki hálálkodott. - Amúgy Loretta. - mutatkozott be nekünk és kezét nyújtotta.

- Fióna. - válaszoltam, majd Ötös mutatkozott be és rázott vele kezet.

- Nem vagytok fiatalok az egyedüli utazáshoz? - kérdezte majd szét nézett nincs-e valahol egy felnőtt aki figyel ránk.

- Ide valósiak vagyunk. - mondta Ötös és folytatta. - A szüleink bíznak bennünk annyira hogy el engedjenek.

- Ahaa.. - mondta a nő meglepődten.

Ezzel be is fejeződött a csevej. Senki se akart többet el árulni a dolgáról. Majd folytattam a nézelődést, láttam még ügyvédnek kinéző férfit aki folyamatosan csak ordibált a telefonba. Munkásokat akik biztos kora reggel mennek a munkába. Aztán egy aktatáskás férfit öltönyben és.. HOGY MI?! Basszus jeleznem kell Ötösnek.

*ekkor már észre vettem hogy ki szúrta és oda fordult hozzám*

- Khm..ki megyek a mosdóba. - nézett rám majd el indult.

Persze nem kellett a számba rágni, hogy nem kezet megy mosni vagyis csak majd fog.

*a férfi el kezdett Ötös után menni a mosdók felé*

Nah oké... Csak nem lesz semmi baj.

*nyugtattam magam de nem volt igazán hatásos*

Hogy tudtam volna nyugodtan maradni amikor tudod hogy hátul épp ki nyírnak valakit?! Majd meg láttam, hogy a fickó jön kifelé az öltönyét igazítva. Egyből a legrosszabra gondoltam!!

*fel álltam majd lökdösődve el kezdtem futni a mosdóba mint aki rosszul van*

- Ötös! - kiáltottam fel.

*ki nyitottam az ajtót és egy vérző orrú fiút láttam aki a csapnál mosta a kezét*

- Mi történt?! - mondtam aggódva és oda futottam hozzá hogy segítsek.

- Egy hülye vagyok az van.. - mondta a fejét hátra döntve hogy elálljon a vérzés.

*zsebkendők után kuturászva kérdeztem vissza mivel nem volt kielégítő a válasza*

- Kifejtenéd? - kérdeztem fejét még hátrébb döntve.

- Ennek a fickónak Argus a neve. Ismerem.. Együtt voltunk egy csomószor "bevetésen".

- Mi? És akkor miért bántott?! Úgy értem köröznek, de ha ilyen sokat lehettetek együtt akkor minek támadott meg téged?

- Mert nem ismert meg. - mondta szárazon. - Nem épp 16 éves voltam mikor beléptem. Próbáltam neki el mondani hogy én vagyok erre be húzott mert nem hitt nekem. Bár ha így bele gondolok én se hittem volna magamnak. - horkantott fel.

- De miért nem ölt meg?! - kérdeztem.

- Biztos élve kellünk az Intézőnek. Vagyis hát te biztos. - ezzel el állt az orra vére. - De ezek szerint valamennyire csak hitt nekem, ha nem Argus fog minket be vinni. - mondta majd a véres zsebkendőket a kukába hajintotta.

- Nem repesek az örömtől. - mondtam és megöleltem. - Nem gondoltam volna hogy a te véred fog folyni. - mondtam arcomat a mellkasába temetve.

- Jaj te! - mondta és meg puszilta a homlokom. Ez csak egy kis orr vérzés. - jelentette ki semmiségnek tekintve.

Olyan jó át ölelni. De ez az egész újabb kérdéseket vetett fel.. Tényleg élve kellünk?! És mi van ezzel a fickóval? Persze a régig is ott voltak még megválaszolatlanul.
És válaszokat akartam...minél előbb!

- Gyere, azt hiszem megérkeztünk. - mondta majd ki mentünk és az állomáson találtuk magunkat.

Végre itthon. Jó vissza térni..bár nem vagyunk a legnagyobb biztonságban, de érzem hogy itt tudunk csak igazán élni. Látni akarkom a családjainkat!