The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 15.Rész ~Viták~

*megfogtam Ötös kezét és már bent is voltunk a ház nappalijában*

Jött kifelé a fürdőszobából Allison meg mosott hajjal.

- Srácok! - kiáltott fel mikor meg látott minket. - Úristenem! Annyira hiányoztatok!!! - ölelgetett minket.

- Jah te is hiányoztál Allison. - mondta Ötös szárazon.

- Jó, helyesbítek! Annyira hiányoztál Fifi! - ölelgetett már csak engem, míg én már alig kaptam levegőt.

- Te is borzalmasan hiányoztál. - mondtam mosolyogva mikor el engedett.

- Mi ez a nagy ricsaj?! Kérdezte Klaus aki nem épp a legjózanabb állapotában jött le hozzánk az emeletről. - Skacok!! Hát ti hol voltatok?

- Igen, ezt már is el kezdhetnétek mesélni, de előbb fel teszek egy kávét. - mondta Allison és ki sietett a konyhába.

- Nah jó én megyek és le pakolok. - szólt közbe Ötös aki nem volt vidám kedvében.

*ekkor be toppantak a többiek*

- Fifi! - mondták kb. egyszerre. - Mikor jötettek? Ötös is itt van? - kérdezték össze vissza.

- Izé..igen! - nyögtem ki, majd egyesével megöleltük egymást.

Diego kicsit hezitált, de ő is megölelt. Ha nem is tartott 1 másodpercnél tovább akkor is sokat jelentett hogy nyitott felém.

- Vanya! - mondtam neki mikor le jött az emeletről utolsóként.

- Istenem, ti hogy kerülök ide?! - kérdezte és egyből megölelt.

- Nagyon hiányztatok! - mondtam nekik.

*le ültünk a kanapéra és el kezdtünk beszélgetni*

- Amúgy hol van Ötös? - kérdeztem mikor észre vettem hogy már egy ideje fent van.

- Jaj nyugi! Biztos nehéz volt vele egy légtérben lenni. - nevettek fel.

- Hát jól el voltunk.. - jelentettem ki.

*ekkor minden szem rám szegeződött és furcsán kezdtek el méregetni*

- Valami baj van? - kérdeztem aggódva, hogy mit mondhattam amivel ennyire el csendesült mindenki.

- Nem, dehogy.. - mondta Allison ezzel tovább terelve a témát. - Nah és kérték valamit enni? Jaj és arra gondoltam meg ünnepelhetnénk hogy itthon vagytok. - mondta mosolyogva.

- Igeeen! Tartsunk egy bulit!! - kiáltotta fel Klaus. - Én majd hozom a bohócot.

- Nem kell nekünk bohóc, megteszed te is.. - mondta Luther mire mindenki fel nevetett.

Jó velük újra nevetni. Azért nagyon zavart, hogy Ötös mit csinálhat egyedül fent.. De hát miért ne mehetnék fel hozzá csak hogy beszélgessünk?!

*fel pattantam és a szobák felé vettem az irányt. Már az ajtók előtt jártam mikor meg szólalt Allison*

- Hát te? Pihenni mész? - kérdezte.

- Ohm..persze! - vágtam rá. - Miért te hova indultál?

- Hát csak aggódom Ötös miatt! - mondta majd arcomat figyelte, hogy milyen fejet vágok.

- Íze menj csak nyugodtan. - jelentettem ki és indultam is be a szobába.

- Hát oké.. - ezzel be zártam az ajtót előtte.

Huh, hát ez nem sokon múlt. Azt sem tudom hányadán állok Ötössel. Nem fogok olyat tenni ami lehet az egész barátságomat tönkre teheti Allisonnal.

*le ültem az ágyra és élveztem, hogy végre egy kicsit egyedül vagyok a saját gondolataimmal*

Anyáékkal is beszélnem kéne... Utoljára még tegnap hívtam őket a faházból. Lehet nekik is ki kéne tárgyalnom a dolgokról de elsőnek beszélnem kell erről Ötössel.

*közben a másik szobában*

- Be jöhetek? - kérdezte Allison két kopogás után.

- Gyere. - orditotta Ötös.

- Szia, csak azt szeretném kérdezni, hogy minden rendben van? - ült le az ágyra.

- Igen, miért? - kérdezte össze vont szemöldökkel.

- Hát csak aggódunk érted.

- Nem kell értem aggódni! - rágta Allison szájába. - Itt én vagyok a legidősebb még is úgy kezektek mint egy kölyköt!

- Figyelj! Nem tudom mit éltél át az elmúlt évek folyamán! De nem vagyok hajlandó tűrni hogy így le ordibáld a fejem! - orditott már ő is.

- Hát bocs hogy "tiszteletlen" vagyok! - mondta gúnyosan.

*ekkor Allison ki lépett én pedig fel riadtam a nagy ajtó becsapódástól*

Mi a.... Ki mentem az ajtóm elé mire azt láttam hogy Allison könnyes szemekkel rohan le a lépcsőn engem észre se véve. Egyből tudtam hogy Ötös szúrt el valamit!

*Dühösen be kopogtam mire egyből ajtót is nyitott mintha azt várta volna hogy Allison vissza jöjjön*

- NEKED MEG MI BAJOD??! - kérdeztem kiabálva, erre berántott a szobájába.

- Mit mondtál Allisonnak hogy így el futott?!? - kérdeztem még mindig dühösen. - Azt mondta beszélgetni akar veled. Erre most rohandt le könnyes szemekkel a lépcsőn!

- Jó, nyugi! - mondta a kelleténél hangosabban.

- Mi az hogy "nyugi" ?! Mi történt inkabb azt mond és ne nyugtatgass!!

- Csak a semmin össze vesztünk. Ennyi!

- Hát nekem nem úgy tűnik, hogy a semmin! - kiáltottam majd az ajtó felé indultam.

- Most meg hova a francba mész?! - kérdezte ő is dühösen.

*könnyeimet vissza tartva megfordultam*

- Amíg nem bízol meg másokban, addig más se fog benned! - ezzel ki mentem.

Az ajtót ott hagyva magam után úgy döntöttem el megyek Allisonhoz és beszélek vele. Már épp kopogtam volna be a szobájába, aztán meghallottam hogy a sírás hangja még mindig jelen van.

- Allison...be jöhetek? - kérdeztem ajtón keresztül várva válaszát hogy be enged-e.

- Bocsi Fifi, de most inkább egyedül akarok lenni. - válaszolta úgy hogy ne hallatszódjon a hangján annyira a sírás.

- Ahogy gondolod! Ha bármire szükséged van csak hívj! - majd sarkon fordultam és a szobámba vettem az irányt.

Az lesz a legjobb most ha haza megyek.. Anyáék már biztos aggódnak értem, és már nagyon hiányoznak. Szóval össze szedem a cuccom és haza megyek.

*már léptem át az ablak párkányán mikor eszembe jutottak az emlékek*

Most nagyon remélem, hogy Ötös nem jelen meg és cibál vissza. De biztos ő is pipa, szóval nem kell ettől félnem.