The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 7.Rész ~Az Idegen~

Nem voltam képes meghallgatni a magyarázatát de nem gondoltam volna, hogy így kikel magából. Annyi hónap után így végződik..fáj ha bele gondolok. Az biztos, hogy nem megyek vissza hozzájuk pedig Allisonék borzalmasan fognak hiányozni. De ennek úgy érzem itt a vége...

*tettem lábamat egymás után amíg a házunkhoz nem értünk*

Újra itthon. Mostanában elég keveset voltam megint de ez most megváltozik. Most inkább csak sírnék és sírnék de erősnek kell maradnom! Majd éjszaka a szobámban..

- Szia manó! - köszöntött Apa.

- Sziasztok! - mentem őket megölelni.

- Tán baj van? - nézett rám anya össze szűkült szemmel.

Jaj úgy utálom, hogy anya mindent le tud olvasni az arcomról..

- Nem dehogy is. Csak pusztán fáradt vagyok..

- Kora reggel?? - kérdezte apa. Biztos a délig alváshoz szoktál hozzá. - nevetett fel.

Anya meg terített a reggelihez. Nem akartam anyáéknak beszámolót tartani az összeomlott szerelmi életemről.

- Kicsim..biztos minden rendben? - kérdezte anya. - Alig érsz az ételhez. Nem ízlik? - nézett rám aggódva.

- Jaj dehogy nem! Nagyon finom csak most nincs igazán étvágyam. - mondtam félre tolva a tányért.

- Szóval nincs étvágyad és fáradt vagy..

- Mire akarsz kilyukadni apa? - kérdeztem.

- Nincs köze egy személyhez? - kérdezte anya. - Tudod mi is voltunk fiatalok és eléggé fel ismerjük ezt a viselkedést.. - bökte ki nehezen apa.

- Hogy mi?? - kérdeztem értetlenül rájuk nézve.

- Ha arról lenne szó, hogy valamit csináltatok..

- HOGY MI??! - akadtam ki. - Nem! Dehogy! Szó sincs ilyenről!

- Jó, jó csak szeretnénk ha minden..

- Jól vagyok, oké??! Össze kaptunk és most zavarosak a körülményeim de nincs kedvem semmit se veletek megvitatni szóval engedelmetekkel most fel megyek a szobámba! - ezzel dühösen ki siettem a konyhából otthagyva anyáékat.

Ma úgy látszik mindenki otthagyok..

- Szerinted jól kezeltük? - kérdezte apa mikor már a szobámban dühöngtem tovább.

- Jaj, fel rohant a szobájába dühösen, szerinted?! - fogta a fejét anya. - Azt hiszem jobb lesz ha később még benézek hozzá.

- Ahogy gondolod drágám. - folytatta apa vacsoráját.

Egy ideje már fent voltam. Csak feküdtem az ágyon és agyaltam. Hogy min? Ötösön, a szüleimen, az Intézőn, az életemen, a képességemen mondhatni a mostanában történt dolgokról. El sem hiszem, hogy így el telt az idő... Pár hónapja még csak egy kis "stréber" voltam aki a barátnőjével SMS-ezett és találkozgatott. Azóta pedig túl vagyunk a világvégén, kapcsolatom lett ami tönkre is ment, új embereket ismertem meg, el vesztettem a legjobb barátnőmet és még ki tudja mi fog történni..

*egy kopogás zavarta meg a gondolataimat*

- Szia kicsim, bejöhetek? - kérdezte anya.

- Persze, gyere. - ültem fel az ágyról és meg töröltem szemeimet.

- Jaj kicsim, annyira sajnálunk, hogy ennyire megviselt! - sietett anya oda hozzám és szorosan a karjaiba zárt.

- Sajnálom, hogy így fel kaptam a vizet...tudom, hogy csak segíteni akartatok. -öleltem meg.

- Figyelj! Ha bármiben segíteni tudunk itt vagyunk! - nézett le rám anya.

- Köszönöm anya.

*még beszélgettünk egy kicsit és öleltük egymást, de ideje volt fürödni*

- Okés, akkor holnap majd reggel beszélünk. Fürödj aztán irány az ágy! Jól ki kell pihenned magad. - mosolygott.

- Rendi, szeretlek! - öleltem meg mire viszonozta.

Miután ki ment a szobámból el mentem fürdeni. Fel öltöztem a pizsimbe, mert már nagyon várt az ágy. Le hajtottam a szemem de nem kellett sokáig várni elszenderültem.

*egy hangra fel ébredtem az éjszaka közepén*

Kómás fejjel néztem magam köré. Aztán meg láttam egy sötétben ülő embert.