The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 15.Rész ~Az Ébresztő~

Tegnap már le se mentem enni. Csak úgy kavarogtak bennem a kérdések és úgy éreztem egy falat se menne le a torkomon. Allison is volt itt, Ötös is persze mind a ketten kérdezősködtek, hogy minden rendben van-e. Persze eléggé megbántam, hogy nem vacsoráztam mert most úgy korog a gyomrom de nem mehetek le éjszaka.
Hah nincs más választásom. Szerintem így nem fogom megélni a reggelt..

*feltápászkodtam és fel vettem egy pulóvert mert lehet hideg van*

Hát te? - kérdezte egy hang a sötétben. - Oh bocs! - ezzel fel is kapcsolta a lámpát, hogy lássak.

Ötös? - pillantottam meg aki pizsamában ült a pultnál és kávézott.

- Nem tudsz aludni?

- De csak éhes vagyok. - nyitottam ki a hűtőt.

- Ah, valaki nem vacsorázott.. - forgatta meg szemét. - És miért is ha szabad kérdeznem?

- Kicsit össze kaptam Diegoval, utána pedig már nem volt kedvem.. Hol az istenben van a kenyér?! - mondtam elég hangosan.

- Várj segítek! - állt fel és elő vette a szekrényből.

- Köszi! - mosolyogtam rá.

- De min vesztetek össze?

- Hát...hosszú sztori és nincs is nagyon hangulatom most el mesélni.

- Persze megértem! Kinek lenne az éjszaka közepén.. - húzta le a kávéját. - Remélem csökkentetted az étvágyad, mert aludni is kéne majd. - kacsintott majd felteleportált.

Hát ez?! Fura.. De igaza van indulás fel aludni.

*másnap reggel kipihenten keltem pedig ilyen is rég volt*

- Jó reggelt! - nyitott be Allison mire én csak egy fejbiccentéssel viszonoztam.

- Ma el megyek a kórházba.

- Mi?! Valami baj van?! Rosszul vagy? - aggodalmaskodott.

- Nem dehogy! - mosolyodtam el. - szimplán csak meg akarom látogatni az egyik új barátom. Vagyis ha ő is úgy tekint rám egyáltalán.

- Jaa, rendben. Most megijedtem! Na de mindjárt reggeli készülődj!

- Okés! - ezzel össze szedtem magam és le indultam a konyhába.

*mindenki ott volt kivéve Ötös*

- Sziasztok!

- Jó reggelt! - köszönt egyből Vanya. - Jól aludtál?

- Igen, végre ki pihentem magam.

- Csak ne idegesítsd fel magad! - szólt közbe Diego aki a tegnapra utalt.

*ezt mintha meg se hallottam volna le ültem és tereltem a témát*

- Hol van Ötös?

- Még nem jött le. - mondta Klaus. - Biztos csucsukál még az öcsike. - nevetett a semmin.

- Akkor megyek és fel keltem! - ezzel gonosz mosoly ült ki az arcomra.

*be nyitottam halkan és meg láttam Ötöst aki javában aludt mint egy kisgyerek*

Jaj de cuki amikor alszik. Már teljesen ki is ment a fejemből.

*éppen settenkedtem oda hozzá mikor a hülye cipőjében megbuktam, így rajta landoltam*

- Mi a.. - ugrott fel Ötös.

- Istenem nagyon sajnálom Ötös! Véletlen volt! Épp fel akartalak ébreszteni mikor fel buktam és...

- És pont a számon landoltál? - nézett rám fülig érő szájjal.

- Neem csak...igen. Tényleg bocsi - ültem fel róla.

- Fifi! Semmi baj! Érdekes ébresztés az biztos. - nézett mélyen a szemembe.

- Tényleg sajnálom!

- A csókot? - kérdezte.

- Nem csak azt, hogy... - ekkor tudatosult bennem, hogy mit mondtam.

- Szóval tetszett. - vigyorodott el.

- Nem vagyis igen..de nem.. - zagyváltam össze vissza. - Inkább felejtsd el!

- Tényleg? Pedig én inkább folytatni akarom. - mondta és közelebb húzott magához.

Pár centire volt az arcunk és csak egymás szemében néztünk. Egyszerűen akárhogyan is akartam el nézni onnan nem tudtam. A szemei lángoltak a vágytól. Ekkor már a tekintete cikázott a szám és a szemeim között. Csak várt és nézte, hogy reagálok de nem kellett sokáig várnia mivel eszeveszettül a szájának estem. Annyira jól esett újra a karjaiban lenni! Érezni az illatát és az érintését amibe az egész testem bele remegett. Egyre közelebb húzott magához és csókolt durvábban. Annyira hiányzott.. Szükségem van rá! És szerintem neki is rám!

*ekkor el váltak ajkaink*

- Ötös én... - kérdeztem volna el de közbe szólt.

- Figyelj! Tudom ez csak egy fellángolás volt..nem kell magyarázkodni. És azt is tudom, hogy soha nem lesz már semmi se olyan mint az előtt.. - hajtotta le fejét és a kezeit bámulta.

- Nem! Egyáltalán nem erről van szó.

- Az is ott van, hogy nagyon megbántottalak de én tényleg nagyon szeretlek még mindig! - nézett mélyen a szemembe. - Annyi mindenen mentünk keresztül..

- Hé skacok el vesztetek?! - nyitott be Allison. - El hűl a reggeli..

- Bocsi Allison! Egy pillanat és megyünk. - erre Allison bólintott és ki is ment. - Gyere menjünk le és utána megbeszéljük!

- Rendben..

*le siettünk a többiek pedig jól el voltak*

- Na egyetek! - tette elénk a rántottát Allison. - Fő az energia.

*gyorsan ettem pár falatot majd fel is álltam és nyúltam is a kabátomért*

- Ennyi? - kérdezte Vanya.

- Igen mivel találkozok egy barátommal. - mosolyogtam.

- Hát akkor jó szórakozást! - köszönt el Vanya majd mindenki más.

*ki léptem az ajtón és a kórház felé vettem az irányt*

Nem igazán tudok másra gondolni csak arra amit Ötös mondott. Csak úgy cseng a fülembe. Annyira hiányzik, de nem tehetek úgy mintha semmi nem történt volna! Ha vissza megyek egyből beszélnem kell vele!

*a kórház előtt voltam majd be léptem*