A kórházban nagy volt a sürgés, oda vissza rohangáltak az orvosok és az ápolók.
*a recepcióhoz léptem ahol egy kedvesnek látszó nő ült*
- Miben segíthetek? - kérdezte bájosan.
- Hát egy barátomat szeretném meglátogatni..vagyis hát nem a barátom, mert még nem igazán ismerjük egymást. És nem is meglátogatni szeretném hanem állítólag ma engedik ki szóval..
- Oké, oké. - kuncogott a nő. - Mi a neve?
- Melissa.
- Öhm.. Melissa mi? - nézett rám a nő furcsán.
Basszus! Csak a keresztnevét tudom, nem volt időnk rendesen bemutatkozni...
- Hát a vezetéknevét még nem tudom.. - vakargattam meg a tarkóm
- Oh hát az a baj, hogy akkor nem tudok segíteni. Rengeteg Melissa lehet most épp itt.
*lehajtottam a fejem és már épp léptem volna ki az ajtón mikor egy ismerős hangot hallottam meg*
- Fifi! - kiáltott utánam.
- Melissa? - kérdezte örömteli mosollyal. - Épp meg akartalak keresni.
- Egy pillanat és mehetünk csak ki jelentkezem. - mosolygott a lány.
Érdekes eddig nem láttam még mosolyogni. Bár még csak most találkozunk másodjára és az előtt hogyan tudna bárki is mosolyogni mikor a műtőbe készül?!
- Na mehetünk? - nézett rám. - Meg ihatnánk egy kávét ha benne vagy.
- Hogyne lennék benne, induljunk! - fogtam meg karját.
Sokat mesélt magáról, ki derült, hogy igen ugyan abba a suliba járunk csak ő mindig más társasággal van. Olyan "megfigyelőként" él. Nem mellesleg ebben a városban is lakik tőlem pár utcára.
- És akkor a műtét is rendben folyt ezek szerint. - mosolyogtam rá az előttem kávézgató lányra.
- Aha, szerencsét hoztál. - kacsintott. - Sokkalta jobban vagyok én mandula nélkül. Legalább annyi fagyit ehetek amennyit akarok. - nevetett mire én is.
- Akkor hát együnk meg egyet! Itt van a közelben egy jó fagyizó. Kiskoromban sokat jártam oda.
- Rendben mehetünk. - ezzel meg itta maradék kávéját és el indultunk.
*már egy ideje sétálunk az utcán fagyival a kezünkben és beszélgettünk*
- Biztos vicces lehetett. - nevettem fel.
- Láttad volna apám fejét...az volt hidd el! - nevetett. - Örülök, hogy találkoztunk, nagyon kellemes volt ez a nap veled!
- Én is nagyon jól szórakoztam és én is nagyon örülök, hogy meg ismertelek.
*ekkor a kukák mögül egy hangot hallottunk*
- Mi volt ez? - nézett rám kissé ijedten.
- Biztos csak egy macska. - legyintettem a kezemmel de közben én is megijedtem.
*ekkor egy férfi lépett ki mögüle és közeledett felénk egy késsel a kezében*
Mi a...
- Melissa fuss! - kiáltottam a lányra aki megfagyva állt kezét a szájához tartva. - Melissa!! Menj!
*erre ébredt fel a lány és gyors futásba kezdett engem ott hagyva*
- Mi a fenét akar maga? - kérdeztem.
- Valakinek szúrod a szemét! - mondta rezzenéstelen arccal.
Aztán le esett..ez az ember az Intéző embere.
- Jobb lesz ha békén hagynak minket! - ordítottam felé de ő tovább közeledett.
- Nem, nem.. Veled jobb tervem van. - mondta és el kezdett felém futni amire én fel buktattam egy egyszerű mozdulattal.
- Mondtam, hogy meg tudom védeni magam! - elégedett mosolyt vetettem a földön fekvő nagydarab férfira. - Most pedig ha megbocsát..
- NEM MÉSZ SEHOVÁ! - kapta el a lábamat mire én is a földön feküdtem.
- Ahj, na ezt nagyon megkeserüli! - rúgtam fejbe mire a kése után kapott és bele vágott az oldalamba.
- Mondtam nem mész sehová te liba! - kiáltott fel mire én ismét arcba rúgtam erőből így le fejelte a betont.
- Nem szórakozhatsz velem barom! - álltam fel és leporoltam magam ekkor láttam meg, hogy jól vérzik a sebem.
Ahh nem hiszem el! Most még ez is.. Haza kell mennem és majd ott el látom magam. Vajon Melissával is mi lehet?! Még jó, hogy meg adta a telefon számát, majd később fel hívom.
*ekkor siettem haza amilyen gyorsan csak tudtam, bár a sebem egyre jobban vérezett*
Istenem csak el ne vérezzek amíg haza érek..
Rá tettem a kezem a sebemre azzal a reménnyel, hogy meg tudom gyógyítani...de nem. Annyira fáj, hogy nem tudok rendesen koncentrálni. Ekkor megpillantottam a házat. Végree..
*be léptem az ajtón de senkit se láttam*
Biztos mindenki a szobájában van.. Jó is ha nem látják, most mit mutogassam és sajnáltassam magam?!
- Fifi? - szólalt meg valaki a hátam mögött mire én megfordultam.
- Ötös!
- Mi a fene történt veled? - sietett oda hozzám mikor meglátta, hogy csupa vér a pólóm és a kezem.
- Nyugi, nem vészes! - mondtam neki de ő továbbra is csak kérdezgetett meg vizsgálgatta a sebet.
- De! Nagyon is vészes! Gyere le fertőtlenítjük és el mesélsz mindent, oké?
- Rendben.. - fogtam meg a karját.
*fel teleportáltunk a szobájába és le fektetett az ágyba*
- Szóval, kezdheted. - húzta feljebb a pólómat.
- Csak Melissával mentünk az utcán és egy férfi megtámadott egy késsel. Melissa el futott szerencsére én pedig addig el láttam a baját.
- Ő meg a tiédet.. - nyomta oda a pamacsot a sebemre mire én felszisszentem. - Fáj? - kérdezte.
- Nem vészes mint már mondtam.. És csak hogy tudd.. Az a férfi sokkal rosszabb állapotban van mint én. - mosolyogtam rá de ő csak egy megvetett pillantással viszonozta.
- Nagyobb bajod is eshetett volna! - mondta dühösen.
- Jó majd máskor nem megyek ki az utcára... - mondtam gúnyosan és lehajtottam a pólóm.
- Nem ezt mondtam, csak ha nagyobb bajod esett volna..
- De nem esett! Ez a lényeg, nem? - ültem fel az ágyán.
- Hah mindegy. Csak jobb lenne ha óvatosabb lennél...sokkal! - ült le mellém.
- Rendben, az leszek. Ha ez megnyugtat az leszek.
- Köszönöm. - nézett gyönyörű szemeivel a szemembe.
*elmosolyodtam és megöleltem*
- Nálad jobb barátot nem is találhattam volna.. - mondtam boldogan.
- Igen...barátot..
أنت تقرأ
The Umbrella Academy //Befejezett//
حركة (أكشن)Ez a történet egy hihetetlen lányról szól aki képességével csodákra lehet képes. De vajon ő tud róla?!
