The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 9.Rész ~Szerelembe Esve~

*Be szálltam a Allisonnal egy taxiba majd a fánkozóba indultunk*

Egyből mikor meg láttam, hogy melyik fánkozóba készülünk...megindultak az emlékek.
Első találkozásnak nagyon rossz volt az biztos. De akkor is különleges ez a hely..számom nagyon is.

- El sem hiszem, hogy ezt tette.. - nevettünk fel mind a ketten.

- Hát igen ő egy ilyen fickó. - harapott a fánkjába mikor megcsörrent a telefonja. - Oh basszus egy pillanat Fifi csak ezt felveszem.

Én közben ettem tovább arra várva, hogy le tegye. Olyan érdekes volt, mert Allison arca teljesen kipirult és folyamatosan kuncogott. Ennyire vicces lenne a másik fél?!

*ekkor le tette*

- Bocs. - tette vissza az asztalra a telefonját.

- Ki az a Bred? - vontam fel a szemöldököm.

- Hát..izé.. - össze vissza beszélt de még a szemkontaktust is kerülte.

- Allison! Nee már. - nevettem fel. - Ha nem akarod el mondani arra következtetek, hogy udvarlód van. - mosolyogtam rá.

- Miiiiii.. Dehogy van nekem! - pirult bele a hazugságába. - Hah igen, de ne mond el senkinek! Nem akarom, hogy tudjon mindenki róla amíg nem komoly.

- Persze. De hol ismerted meg?! Mesélj már róla!! - tolakodtam.

- Oké, oké...csak ne rángass tovább. - nevette. - Egy buliban ismertem meg vagy 3 hete de akkor még nem volt komoly semmi... - takargatta fejét.

- Szóvaaaal most az?? - kérdeztem csábító mosollyal.

- Jaj egyáltalán nem tudom! - hajtotta le fejét az asztalra. - Teljesen tanácstalan vagyok..

- Allison nyugi! Nem kell feleségül menned hozzá. - nevettem el magam.

- Ez nem vicces.. - vágott rideg fejet amitől legszívesebben a plafonra másztam volna.

- Bocs, igaz. De figyelj..kedveled őt?

- Persze, hogy kedvelem! Nagyon jó fej, kedves, udvarias, eszes de akkor se tudom. - mondta arcát a kezébe temetve.

- Hát akkor ismerd meg jobban! - tanácsoltam. - Hisz ha barátok lesztek onnan nem lesz ennyire göröngyös az út. - mosolyogtam és meg fogtam a kezeit.

- Biztos vagy benne? - kérdezte nyuszin.

- Jaj persze! Teljesen ki veszett belőled a vadmacska lány?? Esküszöm mintha szerepet cseréltünk volna.. - nevettem el magam.

- Igazad van! - húzta ki magát. - Én egy erős határozott nő vagyok! És nem hagyom, hogy ennyire le süllyedjek egy "nyuszika" szintjére.

- Na ez az Allison akit ismerek én! - csattantam fel. - Mikor ismerhetem meg?? - kérdeztem türelmetlenül.

- Hát..öhmm izé..

- Nyugi! Csak viccelek.. - nevettem amit ő egy szem forgatással díjazott. - Elsőnek ismerd meg alaposan!

- Oké, oké.. Amúgy meg most hívott el valahova. - húzott mosolyt arcára.

- Miii?!? Mikor?! Hova?!! - dőltek ki belőlem a kérdések. - Mikor akartad ezt el mondani?! - nevettem fel.

- Hát most megtettem.. De amúgy nem tudom, hogy hova menne. Azt mondta, hogy neki mindegy szóval majd ki találjuk együtt.

- És mikor?

- Vagy egy fél óra múlva.. Szóval ha nem gond én mennék is. - állt fel izgatottan de közben szomorúan, hogy itt kell hagynia.

- Nyugi ne szomorkodj már!! - öleltem meg. - Érezzétek magatokat jól! Én meg leszek. - mosolyogtam.

*miután láttam, hogy jobban érzi magát újra megölelt és el sietett*

Örülök, hogy az ő élete rendben folyik. És remélem ez a Bred kedves  jóravaló srác.

*majd le hajtottam a kávémat és mentem volna ki de mikor fel álltam lefagytam*

Ötös lépett be az épületbe.. El sem hiszem, hogy össze futottunk és nagyon de nagyon remélem, hogy nem vesz észre! Basszus..késő!

- Szia..nézett rám mintha már vagy már egy éve nem látott volna.

- Szia Ötös... - mondtam és már mellőztem is volna amikor meg fogta a kezem és vissza rántott.

- Kérlek várj!

- Nem! Engedj el! Nem akarok tovább maradni egy légkörben veled..

Komolyan mi a fenét akar még tőlem?!

- Csak szeretnék veled beszélni..ennyi. - engedte el a kezem.

- Nincs miről beszélnünk. Most pedig ha megbocsátasz haza mennék.

- Rendben... - hajtotta le fejét. - Bocs, hogy fel tartottalak..

Nem maradhattam tovább, ki siettem és hátra se néztem.