The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 17.Rész ~Bummm~

Reggel arra ébredtem, hogy Ötös mellettem fekszik. Biztos el aludtunk tegnap, csak az kissé túlzás, hogy át is karolja a derekam.. De azt meg kell hagyni rég láttam, ahogy alszik. Olyan nyugodt és ezt nagyon imádom benne.

- Hé Ötös... - próbáltam keltegetni.

Egy kis mocorgáson kívül semmi...szuper.

- Ötös! - simítottam meg arcát mire el kezdte nyitogatni a szemét.

- Fifi?! Mit keresel a szobámban? - ugrott fel.

- Hát tudod ez az én szobám.. - ekkor gyorsan körbe nézett.

- Oh, tényleg. - dőlt vissza a párnába. - Mennyi az idő ha itt tartunk?

- Mindjárt fél 10 szóval jobb ha gyorsan össze kapjuk magunkat.

- Igazad van, menjünk enni majd beszélni szeretnék veled.. - kelt fel az ágyból.

- Fontos? - néztem rá.

- Nem, persze ha nem akarsz akkor nem kell. - mondta flegmán és ki teleportált.

Ahhj ez a srác...mindig olyan titokzatos és fura. Nem véletlen biztos arról akar beszélni amit múltkor mondott de nekem egyáltalán nincs most kedvem ehhez. Nem akarom megsérteni de még gondolkodnom kell mellesleg nagyon örülök, hogy Allison be nyitott akkor hozzánk mivel elhamarkodottan döntöttem volna. Na de majd később rá ér, most inkább irány öltözni és enni mivel úgy érzem éhen halok!

*gyorsan fel vettem egy farmert és egy fekete pólót majd le is indultam ahol csak Klaust láttam*

- Hát a többiek? - kérdeztem miközben össze fogtam a hajam.

- Neked is jó reggelt! - ásított egy nagyot Kalus. - Amúgy nem tudom. Pár órája hallottam Allisont kiabálni Lutherrel majd elment. A többiek pedig szana szét valahol.

- Ugyan min tudtak össze veszni?! - öntöttem volna ki a kávét mikor egy éles hang megzavart így ki ejtve a kezemből a csészét. - Ahhj..

- Fifi?! Jól vagy? - rohant oda hozzám Kalus. - Gyere gyorsan ülj le!

- Jól vagyok Klaus nyugi. Csak olyan fura érzésem támadt.. Nem a legjobb. - néztem rá kétségbeesetten.

- Az lesz a legjobb ha hívom a többieket.

- Nem! Klaus nem fontos.. Pusztán egy kis aggodalom.

- Jó de milyen aggodalom? Nem akarnál be avatni?! - nézett rám furán.

- Egy hangot hallottam..mintha egy riasztó lenne vagy nem tudom.

*ekkor megszólalt a csengő*

- Riasztó? Nem lehet, hogy egy csengő? - lépett az ajtóhoz.

Mikor ki nyitotta egy futárt láttam meg kezében egy nagy csomaggal.

- Jó van köszi haver. - köszönt el Klaus a futártól. - Drágaságom csomagod érkezett!

- De én nem vártam semmit...néztem rá furán hisz ki tudja ki küldte.

- Akkor hát lássuk. - nyitotta szét a dobozt mikor az éles hang újból megszólalt. - Isteneem mi a fene ez?! - fogta be fülét Klaus.

- Nem tudom. - ordítottam mert mintha egyre hangosabb lett volna.

- Mi a fene?! - jött le Ötös mikor meghallotta ezt a borzalmasan idegesítő hangot. - Istenem adjátok ezt ide! - kiáltott és egyből ki is kapta a kezemből a dobozt.

*egy hatalmas robbanásra lettünk figyelmesek, ahogy ki ért a doboz*

- Ez meg mi a jó büdös fene volt?! - ordítottam idegességemben.

- Bomba! - mondta Ötös kapkodva a levegőt.

- Ha az az íze egy pár másodperc erejéig itt maradt volna mi...

- Igen Klaus meghaltunk volna. - kiáltott rá Ötös.

- Jó most nyugodjunk meg! - mondtam erőteljes hangon. - Most ez nagyon hirtelen jött de most mindenkinek meg kell nyugodnia!

- Igaz.. - vett egy nagy levegőt Ötös. - Tudjátok ki a fel adó?

- Nem, nincs rajta a dobozon.

- Akkor a futár keze is benne volt... - mondta Ötös. - Nem esett akkor senkinek semmi baja? - nézett legfőképpen rám.

- Jól vagyunk.. - forgatta meg szemét Klaus de még mindig sokkos állapotban volt az biztos.

- Oké.. - ezzel fel teleportált a szobájába.

- Mi?! Most komolyan csak úgy el megy?! - csattantam fel. - Válaszokat akarok! Tuti van sejtése de megint nem avat be.. - siettem fel utána a szobába. - Ötös! - kiáltottam rá.

- Mi az már megint?!

- Avass be! Mi a fene volt ez?!

- Szerinted én tudom? - lépett közelebb hozzám mérgesen. - Az a bomba mindenkit ki nyírhatott volna aki a házban tartózkodott vagyis TÉGED is! - hangsúlyozta.

- Jól tudom! Nem kell a számba rágni. Jó hogy cselekedtél, de biztos vagyok benne, hogy valamit nem mondasz el. Kire gyanakszol?

- Ki másra mint az Intézőre..

- Hogy mi?! De miért?! Vissza mentél akkor miért akarna megölni?

- Nem engem akar szerintem.. - nézett rám aggódva. - Téged akar..

- De hát ez megint nem stimmel...miért?!

- Nah hát ez az amit én sem értek. De biztos neki van köze a tegnapi fickóhoz is. - állt az ablak elé gondolkozni.

- És szerinted nem áll le amíg...tudod..

- Nem, ő mindig el éri azt amit akar.. De nem lesz baj nyugi! Nem kaparinthat meg, erről gondoskodni fogok.

Ötös szavai megrémítettek...egyszerűen nehéz felfogni megint, hogy veszélyben van az életem. Addig nem fogja fel adni ez a nő amíg holtan nem lát...de vajon miért?! Miért akar megölni?

- Nem mehetsz mostantól sehova! - jegyezte meg Ötös. - Addig biztos nem amíg pontot nem teszek az ügy végére.

- Mi?! Nem maradhatok itt! Nem lehetek egész nap bezárkózva a szobába.

- Figyelj! - fordult felém és meg fogta mind a két kezem. - Ez csak a biztonság kedvéért van! Hidd el így leszel a legnagyobb biztonságban.

- Hah..én azt értem. De akkor is ez borzalmas lesz és nekem elég volt a bezártságból. Elegem van az egész bujdoklásból! Legszívesebben ÉN magam nyírnám ki azt a nőt!!

- Nyugi! Mindennek el jön az ideje de addig is nem maradhatsz egyedül egyáltalán. Túl vészeljük ezt is, mint mindig.

Ekkor már nem tudtam tovább erős maradni, el eredtek a könnyeim és Ötös nyakába borultam. Szörnyű a helyzet de igaza van itt vagyok a legnagyobb biztonságban vele.