The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 19.Rész ~Ki Esett Emlékek~

Miután körülbelül megnyugtattam Diegot Ötös után mentem akit meglepetésemre sehol se találtam.
Természetesen ilyenkor kezd el esni az eső is.. Kétségbeesetten kerestem mindenhol még a közeli bárokban is de sehol se volt, már kezdtem fel adni és haza ballagni de pont abban a pillanatban láttam meg, ahogy előttem megy el.

- Ötös?! - siettem az előttem sétálgató fiúhoz.

- Teee meg mit kereseel itt? - kérdezte kótyagosan mivel nem keveset ihatott.

- Jézusom, te mennyit ittál? - állítottam meg ekkor megláttam a kezében a whiskey-s üveget ami már félig üres volt. - Nah jó most haza megyünk!

- Nem megyek sehová! - rántotta ki kezét szorításomból.

- De gyere, már mindenki vár. - ezen a kijelentésemen felkacagott.

- Senki de tényleg SENKI nem vár engem haza! - emelte ki a senkit szinte már kiabálva.

- Miről beszélsz?! Mindenki aggódik miattad és fontos vagy számukra de ezt te valamiért nem látod. - léptem hozzá közelebb de ő csak távolodott.

- Inkább vissza se jöttem volna..régen is nehéz volt minden de mostanra már százszor nehezebb!

*oda léptem hozzá és meg fogtam a kezét gyengéden*

- Butaságokat beszélsz! Hogyne jöttél volna vissza...tudod, hogy fontos vagy nekem és nekik is. Légyszíves menjünk haza. - húztam volna de megint ki kapta a kezét.

- Számomra nincs haza. - húzott le egy kortyot az üvegből. - Menj haza Fifi!

- Nélküled nem megyek! - makacsoltam meg magam. - Nagyon hülye lehetsz ha azt hiszed ilyen állapotban itt foglak hagyni! - kiáltottam.

*folytak le az eső cseppek az arcunkon*

- És ugyan miért?! - csattant fel. - Senkid se vagyok! Nem is leszek és lehet nem is voltam! - kiabált most már ő is.

- Hogy mondhatsz ilyet?! - csordult ki a szememből egy könny csepp. - Mindennél jobban szerettelek jól tudod.

- Ez az..múlt időben beszélsz róla de ÉN nem akarom, hogy ez legyen! Gyűlölöm ezt az érzést.

- Mit akarsz? Milyen érzés? - kiáltottam rá de ő meg se mukkant. - Mond már! - borultam ki a könnyeim pedig csak úgy folytak végig az arcomon.

- Téged! Téged akarlak! Mindig is téged akartalak és még most is akarlak! Gyűlölöm, hogy így vagyunk és ezen semmi se segít.

Szavai csak úgy hasítottak belém. Még mindig szeret ezek szerint.. Ő minden nap ezt az érzést érezte mégis teljesen el titkolta előlem. Bár jó párszor adott egy kisebb jelet mint, hogy megfogta a kezem vagy hasonló de erre nem igazán számítottam. Azt hittem mind a ketten tovább léptünk, de úgy látszik...egyikünknek sem megy.
Azt se tudom mit mondjak.. Mi van ha csak az ital hatását mondja ezeket én meg be dőlök. De azt mondják, hogy a részeg szavak józan gondolatok. Tényleg nem tudom mit mondjak...csak azt, hogy mit kell tennem.

- Ötös..kérlek! Menjünk!

- Nem érted meg ugye? Nincs nekem otthonom, ott hagytam akkor mikor el tűntem. Igaza van Diegonak nem sodorhatok senkit se veszélybe mostantól. Szóval hagyj magamra! - hajtotta le fejét és csak a vizes betont bámulta.

- Kérlek... Nem akarlak el veszíteni! - zokogtam fájdalmamban.

*erre csak egy sajnálkozó pillantást vetett rám*

- Szia. - köszönt el ezzel el is teleportált engem az esőben hagyva csurom vizesen.

*miután valamennyire össze szedtem magam fel mentem a szobámba ahol le rángatva magamról a vizes cuccot pizsamába bújtam és könnyes szemekkel a párnámra hajtottam a fejem*