The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 13.Rész ~Vizeskedés~

- Hát azt várhatod hogy én bele menjek ebbe a tóba. - forgatta meg szemét.

*észre vette hogy már egy ideje lent vagyok*

- Fifi! Ideje lenne fel jönni! - kiáltott, de még mindig semmi.

*a tekintete át ment aggodássá, gyorsan le vetkőzött egy szál alsóra és a vízbe ugrott utánam*

*ekkor fel jöttem a víz alól*

- Nem hiszem el hogy bedöltél!! - nevettem.

- Ez nem volt jó poén! - fröcskölt le vízzel.

- Még hogy nem jössz be...persze. - néztem rá kuncogva.

*magához húzott és megcsókolt*

Teste olyan forró volt. Éreztem kezét a hátamon. Az a bizsergető érzés annyira tetszett! Minden le lassult, olyan volt mint ha csak mi ketten lennénk egyedül a világon.

*mikor már harmadjára fogyott el a levegőnk el távolodtunk kicsit egymástól*

Egy kicsit még időztünk a vízben, de utána úgy döntöttünk most már tényleg ideje haza menni, még mielőtt bele nem fagyunk a vízbe.. Pedig én egyáltalán nem fáztam, csak Ötös ilyen nyápic. Jaj, az én kis nyápicom.

*össze szedtük a cuccokat és már otthon is teremtünk*

- Oké szerintem én megyek és le fürdök. - mondta.

- De hisz épp az előbb fürödtünk. - mondtam neki furcsa tekintettel.

- Jaj igen, egy nyálkás kis tóban. Nem a Hawaii szigeteken töltöttük az időt. - mondta gúnyosan.

- Hát akkor én is megyek! - jelentettem ki, várva a fiú arcát bámulva hogy vajon mit reagál.

- E-együtt?! - kérdezte elpirulva.

- Nem nyugii! Csak viccelteem! - nevettem fel. - Menj csak majd utánad el megyek. - válaszoltam röhögésemet nagy nehezen vissza tartva.

- O-okés.. - ezzel be is sietett.

Hát ez a fiú.. Elég volt a mai nap összes eseményéből. A mai napunk tele volt veszéllyel. A tegnapi is. Az az előtti is! Ki vagyok purcanva ettől a sok idegtől. De szerintem a holnap nyugisabb lesz. Végre beszélgethetek anyáékkal és jó lenne újra látni Allisonékat. Nem arról van szó, hogy nem élvezem Ötös társaságát...sőt kifejezetten imádom az összes percét amit vele tölthetek. De hiányoznak a barátaim..Allison, Lily, anyáék és még Vanya és a fiúk. Úgy érzem már két családom van. És imádom őket!

- Mehetsz! - rántott vissza a gondolataimból ismét Ötös aki a haját dörzsölte egy törölközővel.

- Remélem hagytál meleg vizet. Vagy kellett a szépítkezéshez? - mentem oda hozzá mosolyogva.

- Hahaha..nagyon vicces vagy! De igen azt hiszem van. - mondta gúnyosan oda hajolva hozzám.

- Akkor okés. - ezzel nyomtam egy puszit az arcára és be mentem gyorsan.

Egy fél óra múlva ki jöttem szintén vizes hajjal.

- Még hogy én vagyok sokat a fürdőben. - mondta nevetve.

Egy könyvet tartott a kezében. Mikor meg láttam melyik...el akadt a szavam, de nehezen ki böktem.

- Miért olvasod azt? - kérdeztem aggódva.

- Tudod kifejezetten érdekes amit az öreg írt... - mondta és már nyitotta is száját hogy meg értsem miről is beszél. - Azt írta hogy nem engedelmeskedtem. De ugyan ezt nem írta a többiekhez.

- Miről beszélsz? - ültem le mellé az ágyban.

- Hát a többiek sem hallgattak rá igazán.. Ahhoz képest, hogy Klaus nem mert halottakkal beszélni vagy hogy Allison és Luther szerelmesek voltak egymásba és gyakran találkoztak lefekvés utáni időben...arról semmi sincs.

- HOGY MI??! - néztem rá el kerekedett szemekkel.

*Ötös bólintott*

- Az egész annyira bonyolult.. - mondta elgondolkodva.

- Mi lenne ha holnap jönne rá uram? - kérdeztem és meg igazítottam a párnám.

- Igaz, aludni is kéne egy kicsit. Ilyen veszett nap után meg pláne. - nevetett fel.

*le oltotta a lámpát majd hozzá bújtam*

- Biztos hogy minden helyre jön? - kérdeztem pár perc után mivel nem nyomott el az álom.

Azt hittem már Ötös pihen de rögtön válaszolt, így gondoltam ő se tud el aludni.

- Nem, soha nem biztos. De tehetünk érte hogy az legyen. - jelentette ki és megpuszilta a homlokom.

Ez egyből megnyugtatott és könnyebben is ment el aludni.

*át karoltam majd mind a ketten el szunnyadtunk*