The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 10.Rész ~Bújócska~

- Hát ez meg.. Ötös?!

- Mi a baj? - sietett oda hozzám.

*mutattam fel neki a képet*

- Úristenem.. Hát ez döfi. - mondtam nevetésemet visszatartva.

*a képen ott volt mindenki köztük Ötös is a kis "egyenruhájában" *

Olyanok voltak mint valami szuperhős csapat. Minden gyereken egy maszk.. De az vajon minek kellett?!

- Szörnyű ez a kép! - csattant fel Ötös. - Hogy néz ki mindenki?! Én pedig abban a ruhában...szörnyű. - grimaszolt egyet.

- Miii?!!? Szerintem kifejezetten cuki vagy abban a kis ruhácskában! - mondtam kuncogva.

- Ahaa.. - majd el fordult és vissza sietett a szobába.

- Tudod van ott egy dátum is.. - mondtam neki csalogatóan. - Legalább tudom hogy nem hazudtál a korodról mivel ez egy 2000-ben készült kép... - mosolyogtam.

- Miért is hazuttam volna?! - fordult meg hogy a szemembe nézzen.

- Hát tudod hogy a korod miatt vagy ilyen csábító.. - mondtam de már nem tudtam meg állni a nevetést.

- Oh igen?? - ebben a pillanatban fel kapott és az ágyra dobott.

*el kezdett csikizni, hisz ki ne tudná hogy borzalmasan csikis vagyok*

- Nee! Ötös!! Hagyd abba!! - nevettem még mindig.

- Hülye lennék befejezni! - mondta majd mikor nem figyelt le kúsztam az ágyról majd le futottam az emeletről.

- Most tényleg??! Azt hiszed el bújhatsz előlem?! - kérdezte.

*én oda se figyelve mit mondott futottam és csak próbáltam a legjobb helyet megtalálni*

- Hahoo! Tudom hogy itt bujkálsz valahol.. - mondta Ötös és ki teleportált a szobából.

Hmm ezek szerint csal.. - mosolyogtam. Akkor én sem játszok szabályosan!

*épp bújtam ki a szekrényből mikor hirtelen elém teleportált*

- Há! Mondtam hogy előlem nem bújhatsz el! - vigyorgott rám.

*annyira hirtelen jelent meg hogy megijedtem és hátra vágtam magam*

-Auucs! - mondtam a fejemet fogva.

- Fifi!! Úristen jól vagy??! Sajnálom nem akartam! - aggódva sietett hozzám.

*el vette a kezemet a fejemtől és egy csomó puszit nyomott rá!

- Sajnálom! - mondta szomorúan.

*megcsókoltam*

- Ezért most meglakolsz! - ezzel le tepertem Ötöst és addig öleltem amíg levegőt nem kapott.

- Fifii.. Megfulladok! - mondta levegő után kapkodva.

- Jó el eresztelek de csak mert ilyen cuki vagy! - mondtam nevetve.

- Én? Cuki?! Nagyobb butaságot szerintem te se tudnál mondani. - nevetett fel.

Istenem lehet ennél jobb? Itt vagyok egyedül a fiúval akit szeretek. Nem érdekel semmi csak azt hogy itt vagyok Én és Ő. Vagyis itt vagyunk Mi.

*fel álltam, le poroltam magam*

- Amúgy meg néztem az ételt.. Gondolom a futár nem talál el az erdő közepére, ugye? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Nyugi majd megyek és hozok valamit! - mondta nevetve.

- Oké de előbb had lássam el a sebed! - mondtam majd az ágyra mutattam.

- Nagyon jó doki lenne belőled. - súgta nekem Ötös.

*le feküdt majd fel húzta a felsőjét*

Egyre jobban megy a koncentrálás. Nem teszek mást csak jó dolgokra gondolok.

- Oké! Azt hiszem a sebed teljesen begyógyult. - mondtam boldogan.

- Tudtam hogy te rendbe hozol. - nevetett Ötös. - Arra gondoltam este el mehetnénk sétálni. Tudod ki szellőztetni a fejünket.

- Rendben. - feleltem rá egyből mivel mi jobb dolgom lenne, mint hogy vele töltsem az egész időm.

- Akkor el szaladok a közeli marketbe. Biztos hogy el leszel itt egyedül?! Mi van ha valaki meg jelen?!! - mondta idegesen.

- Nem lesz semmi baj! - nyugtattam meg. Úgy is hamar vissza érsz addig én pedig olvasgatok itt egy picit.

- Hah.. Rendben. - mondta de még mindig aggodalommal teli volt az arca.

*meg pusziltam majd magamhoz öleltem*

- Sietek ahogy tudok! - mondta.

- Okés. - majd el is tünt.

*el vettem egy könyvet a polcról, majd észrevettem hogy semmi címe nincsen. Így hát ki nyitottam, de egyből el kerekedett a szemem*

A könyvek mind fel voltak dátumozva. Oda volt írva hozzájuk minden fontos esemény. Azon belül pedig a sok kiképzés amit egy Reginald nevezetű férfi ügyelt. El kezdtem bele merülni ott volt Vanya akit el nyomott csak hogy ne ártson senkinek, de főleg ne a hírnevének.
Ott volt Diego, akit hazugságokkal edzett.. És hirtelen meg láttam Ötöst..

2012. 12. 03.

Az Ötös számú gyermek túlságosan is önfejű! Minden nap el akar menni egy másik idősíkra hiába mondtam el neki hogy erre még nem áll készen.

2013. 06. 20.

Ma Ötös el ment a múltba. Meg kapta méltó büntetését, hogy nem engedelmeskedett!

2014. 02. 31.

Ötös mindjárt már 1 hónapja hogy el tűnt. Önfejű volt és biztos el ment oda ahová a legjobban nem engedtem..a jövőbe! A többieket is meg rázta. Ők már a rendes nevüket is meg kapták Gracetől.

Nagy könnycseppek gördültek le arcomról. Egyszer csak Ötöst pillantottam meg magam előtt.