The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 17.Rész ~A Jövő Meglepetése~

Másnap kora reggel kivetett az ágy.
Nem tudtam sokat aludni mert a tegnapon agyaltam. Ennek hála most nem vágyok másra csak egy jó erős kávéra.

*ekkor megjelent Ötös*

- Oh, te fent vagy?! - kérdezte meglepődve.

- Nem úgy látszik? - majd ásítottam egy nagyot.

- Ohm..hoztam egy kis kávét gondoltam jól esne. - nyújtotta felém az egyiket.

- Néha tényleg el gondolkodom rajta, hogy nem-e vagy tényleg gondolatolvasó.. - ezen el mosolyodott.

*el vettem tőle és bele kortyoltam*

- Akkor én most megyek... - mondta, de hangján hallani lehetett hogy a legkevésbé sem szeretne el menni.

- Várj! - kiáltottam utána. - Ha már hoztál kávét ülj le és idd meg itt velem.

- Hát..okés. - mondta és le ült az ágyam szélére.

Nagyon feszültek voltunk. Hülye alap kérdésekkel bombáztuk egymást mint hogy "Hogy vagy?" meg "Miújság?".
Ez nagyon nem tetszett ezért léptem.

- Nem akarsz valamiről beszélni? - kérdeztem majd le raktam a kávét.

- Sok mindenről szeretnék beszélni. De könnyebb lenne ha kérdeznél és én válaszolnék. - mondta.

- Hm.. Rendben! - össze fontam karjaim. - Min vesztetek össze Allisonnal?

Erre a kérdésre Ötös már a fejét fogta.

- Le ordítottam miközben másra voltam pipa.. - vallotta be őszintén.

- Kire? - kérdeztem kissé erőteljesebben.

- Úgy se fontos akkor miért akarod tudni?!! - pattantat fel az ágyról.

- Mert látom hogy bánt téged ez a dolog. És segíteni akarok..ha hagynád! - néztem rá szúrós tekintettel.

- Magamra! Magamra voltam dühös! - mondta erőteljesen szinte már kiabálva.

Hát erre nem számítottam..

- Miért?! - kérdeztem értetlenül.

- Mert...van valami amit nem mondtam el. - válaszolt és le ült az ágyra újból.

- Mit?! - kérdeztem idegesen.

- Hah..nem rég találkoztam az Intézővel.

- HOGY MI?!!? Mikor?! Hol? És..

- Had mondjam el az elejétől! Az egész akkor történt mikor be mentél a szüleidhez engem kint hagyva.
Egyszer csak megjelent engem pedig magával rántott.

- Hova vitt?! - kérdeztem még idegesebben.

- A jövőbe... - mondta, le hajtott fejjel. - És..mutatott nekem valamit..

- Mit??! - kérdeztem de Ötös nem válaszolt, ekkor le folyt egy könnycsepp az arcán.

- A holttestedet. - mondta remegő hangon felnézve rám.

- H-hogy mi!? - folyt le nekem is egy könnycsepp az arcomon.

Próbáltam megemészteni az előbb a hallottakat.. De ez túl nagy falat volt..

- És.. - folytatta még mindig remegő hangon. - Ezek szerint nem voltam melletted. - mondta keserűn.

*most már patakban folyt a könnyem...nem akartam el hinni*

- Tehetünk ellene valamit? - kérdeztem remegve.

- A jövő nincs kőbe vésve! Mindent meg tudunk változtatni.. De nem lesz könnyű! - jelentette ki.

Ha most nem vágytam jobban egy ölelésre akkor soha. Ekkor fel keltem és Ötöst megölelve sírtam tovább.

- Nyugi! Megoldjuk! - mondta a hátamat simogatva.

- Segítenél nekem?! - néztem fel rá könnyes szemekkel.

- Hogyne segítenék hisz...szeretlek! - majd megcsókolt.

Annyira megnyugtató volt. Legszívesebben nem engedtem volna el de ekkor váratlan dolog történt.

Kopogtattak majd be nyitott az anyám...

- Fifi?! - kérdezte majd el ájulva.

- Anya! - álltam fel Ötös öléből, alig szóhoz jutva. - Anya figyelj..én...

- Sziaa! - jött be anya meggondolatlanul. - Mrs. Wattson vagyok. De hívj csak Marynek. - nyújtotta anya a kezét.

Ötös illedelmesen be mutatkozott, annak ellenére hogy sokkos állapotban volt ő is.

- Fifi! Mi lenne ha Ötös csatlakozna hozzánk reggelizni?! - kérdezte anya mire én Ötösre pillantottam.

- Tudja Mrs. Wattson.. - kezdett bele Ötös.

- Csak Mary. - javította ki.

- Mary...nekem még sok dolgom van és igazán nem szeretnék gondot vagy akár kellemetlenséget okozni. - mondta Ötös.

- Még hogy kellemetlenséget?! Jaj ne butáskodj fiam! Akkor van egy sokkalta jobb ötletem! - fordult meg anya. - Gyere el este vacsorára! Össze dobok valami finomat. - ezt Ötös úgy vehette, ha tetszik na nem jön, mert ha nem inkább fusson amíg bír.

Ötös meg se mert mukkani ami azért vicces volt. De nem igazán tud az ember nevetni ha pár perce közlik vele hogy a közeljövőben meghal.
Na de mindegy! Most a jelenben kell élnem! Ötöst most "rabolta" el az anyám szóval jobb lesz ha utána megyek mielőtt valami gáz dolog történik..