The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 21.Rész ~Zsákutca?!~

Nagyon izgulok, hogy az Intézővel találkozom. Viszont félek is nagyon mert mi van ha ez egy csapda hogy akár mind a kettőnket megöljön.
De nem volt ezen idő gondolkodni mivel Ötös kezét nyújtotta és eltüntünk.

Mikor megérkeztünk csak egy hatalmas épületet láttam ami tele volt ablakkal. Ötös rám nézett én pedig meg fogtam a kezét, majd be sétáltunk. Simán be is teleportálhattunk volna, de szerintem semmi kedve nem volt hozzá.

*az Intéző már az előtérben várt minket*

- Jaj, el sem hiszem hogy itt vagy! - kiáltott fel mosolyogva a nő.

- Úgy tudom látni akartál. - válaszoltam rá de szeme lesiklott rólam a kezemre.

- Hűhaa! Már múltkor is féltünt nekem ez a dolog. - jelentette ki és kezünkről vissza nézett rám. - Sok boldogságot! - vigyorgott.

- Azt mondtad tudod ki az szóval ne húzd az időt! - ordított fel Ötös.

- Jaj, nyugi már Ötös. Ne rendezz jelenetet megint! Inkább menjünk fel az irodámba. - mondta és intett egyet.

Ötös el indult majd követtem.
Láttam rajta hogy szörnyen ideges és fel jönnek benne az emlékek. Nem a jó fajták.

*beértünk a helyiségbe, ahol a kellemes bútorzat egyből feltünt*

Egy nagy asztal állt a szoba közepén. Mintha az asztallal akarná be bizonyítani milyen nagy a dominanciája. Két kényelmes szék volt az asztal előtt. Egyből helyet foglaltunk.

- Szóval? - kérdeztem.

- Jaj ne siessetek már annyira! Jól tudjátok hogy nem ingyen lesz. - mosolygott és Ötösre pillantott.

- Mit akarsz?! - kérdezte Ötös türelmetlenül.

- Nem mit, hanem kit! - mondta a nő.

Egyből le esett hogy Ötösre pályáz.

- Mondtam! Nem jövök vissza. Soha! - jelentette ki Ötös.

- Hát ez esetben nem tudok segíteni.. - mondta szomorú tekintetet színlelve.

Szerintem épp most jött el az idő, hogy vissza tartsam Ötös vagy itt nyomban kinyírja.

- Rendben. Akkor ha ennyi lenne mi megyünk is. - mondtam majd Ötös vállára téve a kezem, feleszmélt és ő is felállt.

- De csak szólok. - fordultunk vissza a nő mondatára. - Tik tak. - vigyorgott míg újra el nem indultam.

Láttam Ötösön hogy pipa, de nem tettem szóvá. A fejében tiszta káosz lehet és csak kattog és kattog a megoldáson.

- Nem tudom mit tegyünk.. - sóhajtott fel Ötös aki folyamatosan rágódott mióta el jöttünk az oroszlán barlangjából.

- Megoldjuk. Eddig te tartottad bennem a lelket most én vagyok a soros! - mondtam de semmi hatása nem volt.

Amikor haza értünk a többiek már a nappaliban vártak ránk. Mintha tudták volna a rossz hírt.

- Na, mi történt?! - pattant fel a fotelből Allison.

*nem mondtam semmit, csak megráztam a fejem*

*a többiek is ide jöttek hozzánk és egyesével el kezdtek megölelni*

- Ki kell valamit találnunk! - kiáltott fel Ötös, mikor már nem bírta nézni ahogy sajnálkoznak mintha már tényleg vége lenne.

- 10 nap alatt? - kérdeztem vissza reménytelenül.

- Igen! Valamit biztos kihagytunk!
Kell lennie megoldásnak!! - mondta Ötös ezzel fel sietett a szobájába.

- Valaki utána megy? - kérdezte Klaus.

- Majd én! - mondta Vanya. Azt hiszem tudom mit érez. - ezzel utána ment.

Nem is tudom mit kéne csinálnom. Bízok benne hogy valami tervet még kitatálunk addig, de lehet most a szüleimmel kéne lennem. Ha még is csak bekövetkezik...még utoljára lássam őket..

- Skacok én most haza megyek.. - mondtam fel véve vissza a kabátom.

- Megértjük mondta Allison. - Aztán majd gyere vissza ha végeztél mindennel.

- Rendben! - öleltem meg.

*közben Ötös szobájában*

- Kopp kopp. Be jöhetek? - kérdezte Vanya.

- Gyere. - mondta, majd amikor ki nyitotta az ajtót Vanya meglepődött.

- Mit csinálsz?!? - kérdezte idegesen.

Ötös szobájában mindig rend volt. De amikor dühös volt...borzalmasan szét túrta az egészet. Most se volt máshogy.

- Csak..pakoltam. - válaszolta ezzel fel vége egy régi képregényt a földről.

- Úristen! Emlékszel erre a képregényre?! - kapta ki a kezéből.

- Ki ne emlékezne a Fantasztikus 7-esre?! Mindig azt mondtuk ez a mi családunkról szóló képregény. - mosolyodott el egy kicsit, de nyomban el is tűnt. - Most nem érek rá. - mondta.

- Figyelj! Tudom hogy meg akarod menteni..de mi is! Szóval mi lenne ha összefognánk? - kérdezte a képregényt vissza nyújtva neki. - Többen jobbak vagyunk. - mondta el az ikonikus jelmondatát a képregénynek.

- Rendben. - fogadta el a képregényt és tette le az éjjeli szekrényre.

- Mehetünk? - kérdeztem.

- Gyerünk mentsük meg Fifit. - mosolygott.