The Umbrella Academy //Befejezett//

2.Évad 8.Rész ~Reggeli Meglepetés~

Fel ültem ekkor meg láttam a személyt.

- Mit keresel itt? Jöttél ki nyírni? - kérdeztem gúnyosan.

- Nem, egyáltalán nem ezért jöttem. - pattant fel a fotelből zsebre dugott kézzel Ötös.

- Akkor hát?

- Csak látni akartalak.. - hajtotta le fejét.

- Jól vagyok mint látod, szóval mehetsz is! - kulcsoltam össze karjaim.

- Figyelj..ez nem olyan egyszerű mint gondolod...

- De. Le egyszerűsítettél nekem mindent. Át értékeltem az egész eddig életemet, minden mély pontjával együtt! - könnyeimmel küszködtem, de nem bírtam tovább.

- Esküszöm meg fogod ezt az egészet érteni..csak később.. - ült le mellém.

- Ideje lenne menned! Nem akarlak tovább látni.. - töröltem meg szemeimet, hogy erősebbnek tűnjek.

De Ötös nem mozdult. Csak bámult engem és gondolkodott azt hiszem. Annyira szeretem de ez az egész...olyan mintha a kést amit belém szúrt megforgatná bennem.
Nem bírom a jelenlétét. Még most nem!

- Nem hallottad?! Menj innen! - kiáltottam zokogva. - Hagyj engem magamra, nem akarlak látni!!

Ötös szemében könnyek gyűltek. Vagyis annak láttam, ahogy a holdfényben ragyogtak.

- Sajnálom... - ezzel el teleportált.

Annyira gyűlölöm ezt az érzést!!! Könnyeim úgy folytak mint a patak.

*egyszer csak be rontottak a szüleim*

- Fifi! - kiáltott fel az apám.

- Mi történt kicsim?! Kérlek mond el! - könyörgött anya aki egyből átölelte zokogó lányát.

*erre én csak meg ráztak a fejem*

Nem akarom el mondani.. Nem vagyok rá felkészülve. Most csak pihenni akarok. A szüleim gondomat viselik de ha továbbra is ilyen leszek rendesen kérdőre fognak vonni..

- Nyugodj meg kincsem! - ringatott anya. - Itt vagyunk, nem lesz semmi baj!

*ekkor már apa is ott ült az ágyamon és ő is ölelt*

- Annyira szeretünk kicsim! - mondta apa elfúló hangon. - Itt vagyunk és nem lesz semmi baj! - nyomott puszit a fejemre.

*én erre csak jobban el kezdtem sírni*

Anyáék egész végig ott voltak és figyeltek rám amíg el alszom.
Kedves volt tőlük, simogatták a hátam és még csak egy pisszenést se adtak ki nehogy megzavarjanak. Nagy nehezen le hunytam könnyes szemeim és el ragadtak az álmaim.

*kora reggel egy kopogásra lettem figyelmes*

- Szia kicsim! Jött hozzád valaki.. - mondta apa.

Persze én egyből felkaptam a fejem.

- Íze egy pillanat csak fel öltözök! - mondtam idegességemben.

- Persze, majd lent megvárunk.

Szuper gyorsan fel kaptam egy farmert és egy fehér pólót majd rohantam is le a nappaliba.

- Allison?! - kerekedett el szemem. - Mit keresel itt? - rohantam karjaiba.

- Jaj, annyira hiányoztál Fifi. - szorított oda magához.

- Anya, apa most fel megyünk a szobámba beszélgetni ha nektek megfelel.. - néztem rájuk.

- Persze kincsem menjetek csak! Majd mi el leszünk, ti csak beszélgessetek!

*megköszöntem majd fel vezettem a szobámba Allisont és le ültünk az ágyra*

- Szép szobád van! - mosolygott rám.

- Hogy vagytok? Mesélj már! - fogtam meg a kezét ezzel is biztatva, hogy kezdjen el beszámolni mindenről.

- Ugyan az mint volt. Diego morcos, Vanya csendes, Klaus csak iszik és drogozik, Luther pedig most távol van mivel el kellett mennie munkával kapcsolatban.

- És veled? - kérdeztem.

- Hát meg vagyok a kis saját világomban. És nagyon rossz nélküled! - erre megint magához ölelt.

- Nekem is nélkületek!

- Nem akarsz...hát..tudod kiről beszélni? - kérdezte mikor el engedett szorításából.

- Öhm..nem is tudom.. Nem, nem szeretnék! - mondtam határozottan egy kis gondolkodás után.

- Biztos? Velem mindent megbeszélhetsz! - jelentette ki.

- Tudom..de még túl friss! És a tegnapi látogatása után még csak rá se akarok gondolni nem, hogy beszélni róla..

*Allison nagyon furán nézett rám*

- Tegnap járt itt?! - kérdezte, mire én csak egy aprót bólintottam.

- Éjszaka itt volt, én felébredtem majd felzaklatott és el küldtem.

- Nem hiszem el! Hogy lehet ilyen hülye?! Annyira sajnálom Fifi! Beszélni fogok vele az biztos..

- Semmi baj! Nem akarom, hogy rosszba legyetek. Pusztán nagyon fájt és egy jó darabig nem is akarom ezt érezni!

- Nyugi, nem fogod! - tette kezét a kezemre. - Reggeliztél már?

- Hát az előbb keltem mikor jöttél. - nevettem fel.

El sem hiszem, hogy ezek után még tudok ilyen butaságokon nevetni.

- Akkor oké. Gyere el megyünk egy fánkozóba! - állt fel Allison és fel rántott.

- Rendben, úgy is éhes vagyok és addig is beszélgetünk. - mosolyodtam el.