The Umbrella Academy //Befejezett//

1.Évad 12.Rész ~Megbocsáltás~

Egy rohadt FARKAS! Milyen erdő ez?! És vajon Ötös tud róla hogy vannak?!

- Jó nyugi! - léptem párat hátra lassan. - Nem akartalak zavarni! Most csak el megyek és vissza se jövök ide soha de soha többet!

*a farkas csak közeledett felém miközben úgy morgott és vicsorgott hogy fogai tökéletesen látszottak*

Istenem.. Ezt nagyon meg szívtam!

- Ötös..ha itt vagy ideje lenne megjelenned! - mondtam borzalmasan parázva.

*a farkas támadásba indult*

- Ááááh! - kiáltottam fel mire Ötös meg jelen.

*a farkas még mindig nem tágított futott most már Ötös felé*

- ÖTÖS! - ordítottam fel, mire Ötös el teleportált majd mellém. Megfogta a kezem és már a ház nappalijában voltunk.

- ISTENEM!! Nem hiszem el, hogy futhattam össze egy ilyennel??! - adtam ki magamból az összes félelmet.

*Ötös csak állt és nézett szótlanul*

- Hogy hagyhattál ott?! - mordultam rá. - Azt mondtad, hogy nem fogsz egyedül hagyni! - Azt mondtad nem hagyod hogy bajom essen!! - ordítottam rá háborodva.

*hirtelen Ötös oda lépett hozzám és megcsókolt*

Le lassult a szívdobogásom ahogy lassan megcsókolt, ugyan pipa voltam, de tudtam nem tudok rá sokáig hisz ISTENEM KI TUDNA HARAGUDNI HA ILYEN ÉRZÉKIEN MEGCSÓKOLJÁK?!!?

*el húzódott az ajkamtól ezzel pedig újra észbe kaptam, de ő hamarabb megszólalt*

- Sajnálom! - mondta.

*erre én csak meg fordultam, így a hátamnak kezdett el magyarázkodni*

- Figyelj! Tényleg nagyon sajnálom! Nem hittem volna, hogy van itt bármi is ami veszélyes lenne rád. - mondta ingerülten. - Tudod jól hogy eszem ágában nem hagytalak volna ott, ha tudom.

Ez nem semmi magyarázat. De ekkor szöget ütött valami a fejemben.

- És hol voltál?! - kérdeztem felé fordulva.

- Hát.. - kezdett volna bele, de hirtelen el hallgatott. Láttam rajta hogy valamit kitalált.

*kezét nyújtotta*

- Szabad? - kérdezte reménykedve.

El gondolkodtam rajta egy kicsit, de végül a kíváncsiság le gyűrt és be adtam a derekam.

- Hahh..igen. - mondtam majd kezemet nyújtva el teleportáltunk.

Egy réten találtam magam amivel szemben egy aligha mély viszont hatalmas tavat pillantottam meg.
Jobbra néztem ahol egy piros pokrócot figyelhettem meg, rajta egy csomó finomnak kinéző étellel.

- Te ezt.. - kezdtem bele. - Te ezt egyedül csináltad?

- Ki mással? - kérdezte, furcsán nézve rám. - Épp menekülünk és nem igazán volt időnk nyugodtan élni. Gondoltam legalább ez az este legyen nyugodt. - mondta végig előre nézve inkább a tónak mint sem nekem.

El szégyelltem magam.. Ötös ennyit dolgozott csak hogy legyen egy nyugodt esténk..én meg jól le kiabáltam..

- Nagyon sajnálom! - mondtam én is inkább a tónak mint neki. - Nem kellett volna ennyire ki akadnom ezen. - mondtam majd le hajtottam fejem.

- Nem, igazad volt. Hiba volt téged ott hagynom. - mondta majd felém fordult. - Van..még kedved? - kérdezte habozva egy halvány mosollyal.

Hülye lettem volna ezt visszautasítani, hisz Ötös csak jót akart és nem akartam meg bántani. Ha a farkas meg is evett volna..még mindig nagyon éhes lenne mert full vékony vagyok, sőt inkább egy csontkollekció.

-Persze! - fordultam felé mosolyogva. - Farkas éhes vagyok.

Ötös akarva, akaratlanul is el nevette magát. Ekkor nekem is le esett mint mondtam. Nevettem fel én is.

- Jaj de hülye vagyok.. - mondtam fejemet fogva.

*oda mentünk a pokróchoz és le ültünk *

Az elején még kicsit kínos beszélgetések voltak. De aztán ahogy telt az idő, a feszült pillanatokból már csak emlék maradt.

- Akkor megbocsáltást nyerek? - kérdezte mosolyogva.

- Hmm.. Elsőnek még had kóstoljam meg azt a sajtot. - mutattam a mellette lévő sajtra vigyorogva.

*megforgatta szemét majd le vágott egy kisebb darabot belőle*

- Na? - kérdezte?

- Mhmm..hát talán. - nevettem fel.

*ekkor Ötös közelebb jött hozzám*

Az ember arra számít, hogy egy jó hosszú csókot ad....hát nem ez történt!

*Ötös el kezdett csikizni mire én össze vissza fetrengtem*

- Nee máár! - mondtam ki nehezen. - megbocsáltok, oké?! Csak hagyd abba! - nevetek még mindig.

Szerencsére értett a szóból mivel vissza húzódott.

- Eléggé meggyőző tudok lenni? - kérdezte vigyorogva.

- Azz.. - néztem vissza rá ugyan olyan mosollyal.

- Tudod arra gondoltam...holnap reggel vissza mehetnénk.

- Komolyaan?!? - kérdeztem nagy mosollyal. - Újra láthatom a családot?

- Persze! Azt hiszem otthon ugyan olyan biztonságban vagyunk mint egy motelben. - nevetett fel.

- Az biztos. - mosolyogtam rá majd közelebb ültem hozzá és rá hajtottam a fejemet a vállára. - Folytattál már ilyen "bujkáló" életmódot?

- Hát jah. - mondta szimplán. Akkor sem volt jobb a helyzet. Ugyan úgy ki állíthattak bárkit a sorból mint mindenki mást. - folytatta.

- Ki állítás alatt úgy érted megölhettek bárkit? - kérdeztem remegő hangon.

- Igen. De most már hagyjuk ezt a témát és szerintem menjünk vissza mert kezd hideg lenni. - kezdte el pakolni a cuccainkat.

- Nem maradhatnánk még egy kis ideig? - néztem rá bociszemekkel.

- Ugyan mit lehetne csinálni itt? - fonta fel szemöldökét.

- Hát.. - felálltam és el indultam a tó felé.

*Ötös egyből követett*

- Mit akarsz? - kérdezte, de én csak annyival válaszoltam hogy hozzá dobtam a pulóverem.

*pillanatokon belül már fehérneműben a vízben lubickolva*

- Nem jössz fürödni? - kiabáltam neki oda kuncogva. - Nem hideg a víz. - ezzel le buktam a víz alá.