25. fejezet - Sirius...

550 24 1
                                    

Balra is, jobbra is fekete alakok bontakoztak ki a sötétből, elállva a menekülés útját. Csuklyák rései mögött szemek csillantak, s tucatnyi égő pálcahegy szegeződött a gyerekekre. Ginny felsikoltott.

- Add ide, Potter! - ismételte a Lucius Malfoy hangján szóló csuklyás, és kinyújtotta tenyérrel felfelé fordított kezét.

- Hol van Sirius? - kérdezte Harry.

A halálfalók közül többen felnevettek, és  Harrytől balra egy éles női hang csendült: - A Sötét Nagyúr most sem tévedett!

- Most sem tévedett - visszhangozta Malfoy. - Gyerünk, Potter, add ide a jóslatot!

- Tudni akarom, hol van Sirius!
A halálfalók közelebb nyomultak, úgyhogy már fél méterre sem voltak tőlünk.

- Elfogták őt - szólt Harry. - Itt van. Tudom, hogy itt van.

- A pici baba sílva felliadt, és azt hitte, idaz, amit álmodott - gügyögte gúnyosan a nő. Ron mocorogni kezdett.

- Még ne tégy semmit - morogta Harry. - Majd ha szólok...

A nő rikoltva felkacagott.
- Halljátok ezt? Halljátok? Úgy utasítgatja a többi kölyköt, mintha szembe akarna szállni velünk!

- Ó, nem ismered te még Pottert, Bellatrix - duruzsolta Malfoy. - Borzasztóan szeret hősködni. A Sötét Nagyúr is tisztában van ezzel. Add ide a jóslatot, Potter!

- Tudom, hogy itt van Sirius - ismételte csökönyösen Harry. - Tudom, hogy foglyul ejtették!

Most még több halálfaló nevetett.
- Ideje, hogy megtanuld, mi a különbség álom és valóság között - szólt Malfoy. - Most pedig add ide a jóslatot, különben pálcát használunk.

- Csak tessék! - mondta Harry, és mellmagasságba emelte saját pálcáját. Mi ugyanígy tettünk.

A halálfalók azonban nem támadtak.
- Add ide a jóslatot, akkor nem esik bántódásotok - mondta higgadtan Malfoy.

- Naná, persze! Odaadom ezt a... mit mondott? Jóslatot? És akkor szépen elengednek minket, mi?

Még be se fejezte a mondatot, mikor a csuklyás nő felkiáltott: - Invito jós...!

Harry nem késett a védekezéssel: - Protego! - harsogta, mielőtt a nő végigmondhatta volna a varázsigét. Az üveggömb előrecsusszant az ujjai hegyéig, de ott megállt.

- Játszani azt tud a pici Potter-baba - sziszegte a nő. - Na jó, akkor...

- Megmondtam, hogy nem! - ordított rá Malfoy. - Ha összetöröd...

A nő kilépett társai közül, és levette csuklyáját. Az Azkaban beesetté, halálfejszerűvé tette Bellatrix Lestrange arcát, de szeme annál elevenebb volt: eszelős tűz izzott benne.

- Kéreted magad, kölyök? - szólt szaporán hullámzó mellkassal. - Hát jó... Fogjátok a legkisebbet! - utasította a mellette álló halálfalókat. - Lássuk, mit szól hozzá, ha kezelésbe vesszük a kislányt. Majd én csinálom!

Mind közelebb húzódtunk Ginnyhez.
- Ha bármelyikünket megtámad, ez itt összetörik - mondta Harry. - A főnökük nem fog örülni, ha üres kézzel mennek vissza hozzá.

A nő nem mozdult, csupán rámeredt Harryre, és közben nyelve hegyével megnedvesítette ajkát.

- Különben is - folytatta Harry -, miféle jóslat ez, amiről beszélünk?

- Miféle jóslat? - visszhangozta elkomorodva Bellatrix. - Viccelsz velem, Harry Potter?

- Nem, nem viccelek - felelte Harry. - Miért kellene ez Voldemortnak?

Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐNơi câu chuyện tồn tại. Hãy khám phá bây giờ