Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

12. fejezet - A Mugliivadék-ellenőrző Bizottság Elnöke

Teljesen kihalt volt a földalatti női mosdó. Ahogy annak lennie kell. Nyolckor kezdődik az esemény és most van hét óra ötven perc.
Nagy levegőt vettem és beleléptem a wc-csészébe. Habár vízben álltam, a cipőm és a nadrágom teljesen száraz maradt. Én vagyok "A Nagy Camilla Potter", mi? Pff, ha ezt az emberek most látnák!
Mr. Weasley azt mondta, le kell húznom magam a wc-n. Elfintorodva kinyújtottam a karom, meghúztam a láncot a "talaj" pedig eltűnt a talpam alól. Összeszorítottam a szemem és befogtam a számat, nehogy felsikítsak.
Egy rövid csúszdán csúsztam nagyjából fél percig, aztán a Mágiaügyi Minisztérium egyik kandallójából estem ki. Feltápászkodtam és leporoltam magam. Ha láthatatlanul koszolom össze magam, a foltok sajnos látszódnak.

A hatalmas előcsarnok sötétebb volt, mint amilyenre emlékeztem. Korábban egy arany szökőkút állt középen, ami csillogó fénnyel borította be a sima fapadlót és a falakat. Most egy hatalmas, fekete kőből készült szobor uralta a teret. Ijesztő volt. Éles váltás. Egy boszorkány és egy varázsló szobra ült egy díszes, faragott trónon. Lenéztek a minisztérium kandallóból kieső emberekre. A szobor talapzatánál harminc centis betűkkel a következő szöveg volt bevésve: A MÁGIA HATALOM.
Közelebbről is megnéztem a szobrot. Nem is trónon ült a két alak; embereken: több száz meztelen test, férfiak, nők és gyerekek, mindannyiuknak furcsa, torz feje volt. Kicsavarodtak és összenyomódtak, hogy a varázslók súlyát elbírják. Muglik az őket megillető helyen - gondolom ez volt a koncepció.
A szobor mögött, a kandallókkal szembeni oldalon egy kisebb tömeg gyűlt össze. És én még azt hittem, hogy sokáig kell majd itt keresgélnem.
A falhoz lapulva eloldalaztam a riporterek, minisztériumi dolgozók és halálfalók mellett, egyenesen az első sor széléig. Menet közben láttam Mr. Weasleyt, aki egy kicsit még bambának tűnt az emléktörlés és -módosítás hatására. Ezek szerint jó munkát végeztem.
A sorok között megtaláltam Rita Vitrolt, Lucius Malfoyt és még számos, negatív értelemben ismerős arcot. A Főnix Rendjétől nem láttam Arthuron kívűl senkit. Nem is baj. Ez vagy azt jelenti, hogy jól rejtőzködnek, vagy nem voltak olyan bolondok mint én, hogy idejöjjenek.

💚❤️💚❤️💚

Kényelmetlen ez a szobor. És hogy miért mondom ezt? Nos, azért mert ez az egész procedúra unalmasabb volt, mint egy mágiatörténet óra. Innen fentről meg legalább jól láttam mindent.
Ahhoz képest hamar lement az egész és semmilyen zavaró esemény nem történt. Nem indított támadást senki, nem bántottak senkit, akár még egy átlagos miniszteri beiktatásnak is lehetett volna nevezni.
Lemásztam a szoborról és már úgy voltam vele, hogy minden feltűnés nélkül hazamegyek, amikor Malfoy elhaladt mellettem egy másik halálfalóval az oldalán - épphogy nem ütköztünk össze -, és egy aggasztó szót hallhattam ki a beszédéből: ,,pálcakészítő". Ollivander pedig nyáron eltűnt, és senki se tudja, hogy hol lehet - már ha életben van még egyáltalán. Nos, ha hallgatózom még egy kicsit, talán megtudhatom.
A két férfi után lopakodtam, mert azt azért észrevették volna, ha futó lépteket hallanak maguk mögül.

- Ez rendes tőled. De szeretem magam intézni a dolgaimat, Malfoy.
- Megértem - biccentett Lucius. - Én csupán felajánlottam.
- Tudom. Viszont nem látom, miért kéne elhinnem neked, hogy tényleg megjavíttatod a vénemberrel a pálcámat. Ritkán kapni manapság megbízható pálcát, és nem szeretnék kockáztatni. És amúgy sem vagy az a nagylelkű ember. Miért akarnál segíteni nekem?
- Vedd baráti gesztusként.
A másik férfi megtorpant és szembefordult Malfoyjal, én pedig így majdnem nekimentem a szőke férfinak. Éppcsak ki tudtam kerülni.
Szemügyrevettem a beszélgetőpartnerét. Yaxley volt az - az egyik halálfaló, aki ott volt Dumbledore halálakor.
- Malfoy, neked nincsenek barátaid. Maximum a dementorok az Azkabanból, és a szajhák, akiket esténként felviszel magadhoz. Szóval nyögd ki, hogy mit akarsz, mert - ellentétben veled, nekem dolgom van, amivel - ellentétben veled, hasznára válok a társadalomnak.
A szám elé kaptam a kezem. Mindazon túl, hogy ezek övön aluli sértések lehettek egy Malfoynak, elszörnyedtem a gondolattól, hogy Lucius Malfoy egy ilyen erkölcstelen férfi lenne. Sosem tartottam őt a legjobb embernek, mégis meglepett ezt hallani róla - ráadásul így, ilyen lazán kimondva. De ki tudja, hogy tényleg igaz-e?