Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

6. fejezet - Merope

A hét további bájitaltan óráin Harry mindig a Félvér Herceg tanácsait követte, ha azok eltértek Libatius Tinctor utasításaitól. Ennek az lett az eredménye, hogy Lumpsluck a negyedik órán már ódákat zengett Harry képességeiről, és kijelentette, hogy nem sok ilyen tehetséges tanítványa volt pályafutása során. Ennek se egyikünk sem örült. Harry felajánlotta ugyan, hogy használjuk a könyvét, de Ron nem tudta kibetűzni a Herceg kézírását, az pedig kissé feltűnő lett volna, ha Harry mindent felolvas neki. Ami Hermionét és engem illet, mi makacsul kitartottunk a „hivatalos" instrukciók mellett, jóllehet Miot egyre jobban dühítette, hogy szerényebb eredményeket ér el, mint Harry.

Néha eltűnődtem rajta, vajon ki lehetett a Félvér Herceg.
- Honnan tudod, hogy nem lány volt? - kérdezte ingerülten Hermione, mikor Harry egyik szombat este a klubhelyiségben felolvasott néhány jegyzetet. - Nyugodtan lehetett lány is. Sőt, a kézírása inkább lányos, mint fiús.

- Félvér Hercegnek nevezi magát - hangsúlyozta Harry. - Nem pedig Félvér Hercegnőnek.

Hermione erre hirtelen nem tudott mit felelni, úgyhogy csak fintorgott, és elrántotta „A rematerializáció alapelvei" című dolgozatát Ron elől, aki fejjel lefelé próbálta elolvasni a szöveget.

Harry az órájára pillantott, majd sietve táskájába dugta a Bájitaltan haladóknak értékes példányát.
- Öt perc múlva nyolc, indulnunk kell Dumbledore-hoz.

- Húú! - kapta fel a fejét Hermione. - Sok sikert! Megvárunk titeket, jó? Nagyon érdekel, hogy mit tanít nektek!

- Kéz- és lábtörést! - mondta Ron.
A folyosók szinte néptelenek voltak, bár egyszer jobbnak láttam, hogy beugorjak egy szobor mögé, mert szembe jött velünk Trelawney professzor. A jósnő menet közben elmélyülten motyogott magában, és egy csomag koszos francia kártyát lapozgatott.

- Pikk kettes: konfliktus - dünnyögte, mikor elhaladt mellettünk. - Pikk hetes: rossz ómen. Pikk tízes: erőszak. Pikk bubi: sötét hajú fiatalember, talán nyugtalan, nem kedveli a kérdezőt...

Trelawney megtorpant a búvóhelyünkként szolgáló szobor túloldalán.
- Ez biztosan nem stimmel - motyogta ingerülten, és hallottam, hogy megkeveri a kártyapaklit, majd újra elindul, olcsó sherry fanyar illatát hagyva maga után. Vártunk, amíg biztos lehettünk benne, hogy a jósnő már messze jár; akkor sietve továbbindultunk, és nemsokára megérkeztünk a hetedik emeleti folyosón álló szörnyszobor elé.

- Sav-A-Júj - mondta Harry, mire a kőszörny engedelmesen félreugrott. Mögötte megnyílt a fal, s feltűnt a mozgó csigalépcső. Ráléptünk, és türelmesen vártunk, amíg a szerkezet felvitt minket Dumbledore dolgozószobájának réz kopogtatós ajtajához.

- Szabad! - szólt ki Dumbledore, miután bekopogtam.

- Jó estét, igazgató úr - köszöntünk, és beléptünk a dolgozószobába.

- Jó estét! - mosolygott Dumbledore. - Foglaljatok helyet! Remélem, kellemesen telt az első roxforti hetetek.

- Igen, uram.

- Látom, nem vesztegetted az időd, hisz máris megkaptad az első büntetőmunkádat!

- Öhm... - kezdte zavartan Harry, de Dumbledore cseppet sem tűnt bosszúsnak.

- Beszéltem Piton professzor úrral, és beleegyezett, hogy jövő szombaton dolgozd le a büntetésedet.

- Értem - bólintott Harry. A kör alakú dolgozószoba a megszokott képét mutatta: a vékony lábú asztalokon békésen zümmögtek a füstfelhőket eregető ezüst szerkezetek, a régi igazgatók és igazgatónők portréi szuszogva bóbiskoltak kereteikben, s Dumbledore gyönyörű főnixmadara, Fawkes ott üldögélt az ajtó mögötti állványán, csillogó szemét ránk szegezve. Dumbledore még csak félre se tolta a bútorokat, hogy legyen helyünk egy esetleges párbajedzést tartani.