Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

26. fejezet - Amiért "nem akart megölni"

Arra keltem, hogy égetően fáj a fejem. Kinyitottam a szemem, és a gyengélkedőn találtam magam. Ahogy körülnéztem, rájöttem, hogy valami nem stimmel. Nem láttam rendesen. Megtapogattam az arcom és elszomorodva tapasztaltam, hogy a fejem úgy van bekötve, hogy az egyik szemem le volt takarva.
Ott feküdt Hermione, Ron, Neville, Luna és Ginny. Ez utóbbi ébren volt és Neville-lel beszélgetett. Mikor észrevették, hogy felébredtem, abbahagyták a beszélgetést.

- Jó, hogy felkeltél. Dumbledore mondta, hogy ha felébredtél, küldjünk fel hozzá.

- Rendben... Ti jól vagytok?

- Egy kicsit még zsibbad az orrom, de igen - felelte Neville.

- Én is megvagyok.

- Egy pillanat! Hol a bátyám? Hol van Harry? - kérdeztem rémülten.

- Valószínüleg Dumbledore-nál.

Bekopogtattam az igazgató irodájának ajtaján. Az magától kinyilt. Mikor beléptem, az első dolog amit észrevettem, az a rendetlenség volt: egy kisasztal darabjai, üvegszilánkok stb.

- Örülök, hogy jobban vagy Camilla - szólt Dumbledore. - Kérlek ülj le Harry mellé!
Némán engedelmeskedtem, és magam elé bámulva leültem.

- Mint azt az előbb is mondtam, Piton professzor megtudta - folytatta Dumbledore -, hogy hónapok óta álmodsz a Misztériumügyi Főosztályra vezető ajtóról. Voldemort visszatérése óta megszállottan vágyott rá, hogy meghallgathassa a jóslatot. Gondolatban sokszor felkereste az ajtót, s te - akaratlanul és nem is sejtve, miért - ugyanígy tettél. Azután láttad, amint Rookwood, aki letartóztatása előtt a Misztériumügyi Főosztályon dolgozott, elmondja Voldemortnak, amit mi mindig is tudtunk: hogy a minisztériumban őrzött jóslatokat rontás védi. Csak az veheti le az üveggömböt a polcról, akiről a jóslat szól. Az illetéktelen megtébolyodik, ha hozzáér. Ebben az esetben vagy magának Voldemortnak kellett elmennie a Mágiaügyi Minisztériumba - vállalva a lelepleződés kockázatát - vagy téged kellett rávennie, hogy megszerezd neki a jóslatot. Ezután még fontosabbá vált, hogy megtanuld az okklumenciát.

- De nem tanultam meg - motyogta Harry. - Nem gyakoroltam, nem vettem komolyan, pedig megszüntethettem volna azokat az álmokat. Hermione is biztatott, és ha hallgattam volna rá, Voldemort nem mutathatta volna meg, hova menjek, és akkor Sirius nem... Sirius nem... Megpróbáltam ellenőrizni, hogy Voldemort tényleg elfogta-e Siriust. Betörtem Umbridge szobájába, beszéltem Siporral a tűzben, és ő azt mondta, hogy Sirius nincs otthon, hogy elment!

- Sipor nem mondott igazat - felelte nyugodtan Dumbledore. - Nem vagy a gazdája, neked nyugodtan hazudhatott, még csak meg se kellett büntetnie magát érte. A manó azt akarta, hogy elmenj a Mágiaügyi Minisztériumba.

- Sipor... szántszándékkal küldött oda engem?

- Úgy van. Sajnos úgy áll a dolog, hogy Sipor hónapok óta két urat szolgált.

- De hát hogyan? - kérdezte döbbenten Harry - Évek óta ki se tette a lábát a Grimmauld térről!

- Nem sokkal karácsony előtt kihasznált egy kínálkozó alkalmat - mondta fejcsóválva Dumbledore. - Sirius állítólag egyszer rákiáltott, hogy „kifelé", és Sipor ezt úgy értelmezte, hogy menjen ki a házból. Így is tett, és felkereste a Black család egyetlen olyan tagját, akit még tisztel valamennyire: Black unokahúgát, Narcissát, Lucius Malfoy feleségét.

- Honnan tud erről, professzor úr? - kérdezte Harry.

- Sipor maga mondta el tegnap este - felelte Dumbledore. - A rejtélyes figyelmeztetésedet Piton professzor úgy értelmezte, hogy újabb víziód volt, s láttad, amint Siriust csapdába ejtik a Misztériumügyi Főosztályon. Ezután csakúgy mint te, ő is megpróbált kapcsolatba lépni Siriusszal. Piton professzor megtudta, hogy Sirius él, és a Grimmauld téren van, teljes biztonságban. Mivel órák múltán sem tértél vissza a Tiltott Rengetegből, ahova Dolores Umbridge-dzsel indultatok, Piton professzor tartani kezdett tőle, hogy továbbra is úgy hiszed, Sirius segítségére kell sietned. Ezért haladéktalanul értesítette a Főnix Rendjének néhány tagját.