Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

1. fejezet - A Nagyúr terve

A szalonban szótlanul ültünk egy hosszú díszes asztal mellett, a többi bútort hanyagul a fal mellé toltuk. Egy márvány kandallóban lobogó tűz volt az egyetlen fényforrás, melyet aranyozott tükör vett körül.

Valaki lenyomta a szalonajtó kilincsét, majd Piton és Yaxley lépett a helységbe.
- Yaxley, Piton - szólalt meg egy magas, rideg hang az asztalfőről. - Majdnem elkéstetek.

A beszélő férfi arcvonásai előbukkantak a sötétből: kopasz volt, kígyószerő, orrlyukai csupán vágások, szeme csillogó vörös, függőleges pupillákkal. Annyira sápadt volt, úgy látszott, mintha gyöngyházfényű ragyogást árasztana magából.
- Piton, ide - mondta a Sötét Nagyúr, miközben a jobbján lévő székre mutatott. - Yaxley... Dolohov mellé.

A két férfi elfoglalta a számukra kijelölt helyeket. Az asztal körül ülők nagy része Pitont követte, miközben ő helyet foglalt, és a Nagyúr is hozzá intézte első szavait.

- Nos?
- Nagyúr, a Főnix Rendje jövő szombaton, alkonyatkor tervezi a két Pottert elszállítani a biztonságos helyről.

- Szombaton... alkonyatkor - ismételte Voldemort. Néhány pillanat múlva ajaktalan szája mosolyra görbült. - Jó. Nagyon jó. És ez az információ...

- ...a korábban említett forrástól származik - fejezte be Piton.

- Nagyúr - Yaxley előrehajolt a hosszú asztal fölé. Mind felé fordultunk. - Nagyúr, én másképp hallottam - Yaxley várt, de a Nagyúr nem szólt semmit, úgyhogy folytatta. - Dawlish, az auror, elkotyogta, hogy a Pottereket a tizenhetedik születésnapjukig nem fogják elvinni.

Piton elmosolyodott.
- A forrásom szerint egy másik nyomot is hagynak hátra megtévesztésül; biztosan ez az. Kétségtelenül összezavaró bűbájt használtak Dawlishon. Nem ez lenne az első alkalom, tudjuk, hogy fogékony erre.

- Biztosíthatom, Nagyúr, hogy Dawlis teljesen meggyőzően mondta azt amit - mondta Yaxley.

- Hogyha tényleg összezavarták Dawlist, akkor persze hogy meggyőző volt - vágta rá Piton. - Biztosítalak téged, Yaxley, hogy az Auror Parancsnokság nem kap további szerepet a Potterek védelmében. A Rend úgy hiszi, hogy beszivárogtunk a Minisztériumba.
- Ezek szerint a Rendnek egy dologban igaza van, nem? - szólalt meg egy zömök férfi, nem messze Yaxley-től. Az asztal körül többen felkuncogtak vele együtt.

- Nagyúr - folytatta Yaxley -, Dawlish szerint egy egész csapatnyi Auror fogja a fiú és a testvére szállítását...
A Nagyúr felemelte egyik fehér kezét. Yaxley azon nyomban elhallgatott, és bosszúsan figyelte, ahogy a Sötét Nagyúr visszafordul Piton felé.
- Ezután hová rejtik a kölyköket?

- A Rend egyik tagjának otthonába - válaszolta Piton. - A forrásom szerint az új hely megkapott minden védelmet, amit a Rend és a Minisztérium együttesen nyújtani tud. Úgy vélem, onnan elrabolni elég kicsi lesz az esélyünk, kivéve, persze ha a minisztérium még szombat előtt elbukik, lehetőséget adva számunkra, hogy elég sok bűbájt azonosítsunk be és szüntessünk meg ahhoz, hogy a maradékon át tudjunk törni.

- Nos, Yaxley? - szólt a Nagyúr a másik férfihez, miközben a tűz különösen csillogott vörös szemében. - El fog bukni a Minisztérium jövő szombatig?

Ismét mind Yaxley felé fordultunk, aki kihúzta a hátát.
- Nagyúr, jó híreim vannak ezzel kapcsolatban. Sikerült - nehézségek árán, Imperius Átkot szórnunk Pius Thicknesse-re.

A Yaxley közelében ülők közül többen is elismerően néztek rá. Dolohov, hátba is veregette.
- Ez is valami - mondta a Nagyúr. - Thicknesse viszont csak egy ember. Scrimgeourt a mi embereinknek kell körbevennie, mielőtt cselekednék. Ha nem sikerül a merénylet a Miniszter ellen, az nagyon visszavetné a munkámat.