Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

15. fejezet - Tantárgyi átok

Hétfő reggel hagyhattuk el a gyengélkedőt. Madam Pomfrey jóvoltából immár makkegészségesen élvezhettük a gurkóbaleset és a mérgezés pozitív következményeit. Mio együtt ment le velünk reggelizni, ráadásul azt a hírt szállította, hogy Ginny veszekedett Deannel.

- Min vesztek össze? - érdeklődött csevegő hangon Harry.

Közben befordultunk egy félreeső hetedik emeleti folyosóra, ahol rajtunk kívül nem volt más, csupán egy pöttöm kislány, aki egy tüllszoknyás trollokat ábrázoló falikárpitot nézegetett. A lánykát bizonyára megrémítettük, mert elejtette a nehéz rézmérleget, amit a kezében szorongatott.

- Semmi baj! - siettem oda. - Tessék... Reparo! - mondtam, és pálcámmal rákoppintottam a törött mérlegre.
A lányka nem köszönte meg a segítséget, csak állt, mint akit odaszögeztek a padlóhoz, és követett minket a tekintetével. Ron hátranézett rá.

- Esküszöm, ezek egyre kisebbek lesznek - dörmögte.

- Ne foglalkozz vele - szólt rá türelmetlenül Harry. - Szóval min veszett össze Ginny és Dean, Hermione?

- Ja... Dean nevetett, mikor McLaggen eltalált téged a gurkóval.

- Hát az tényleg elég röhejes lehetett - szögezte le az igazság kedvéért Ron.

- Egyáltalán nem volt röhejes! - ripakodott rá Hermione. - Rémisztő volt, és ha Coote meg Peakes nem kapja el Harryt, nagyon csúnyán összetörte volna magát!

- De azért emiatt nem kellett volna szakítaniuk Ginnyéknek - kanyarodott vissza a témához Harry. - Vagy azért még együtt vannak?

- Igen.

- Miért érdekel ez téged ennyire? - kérdeztem vigyorogva.

- Azért, mert nem akarok megint balhét a csapatban! - vágta rá Harry. Továbbra is gyanakodva fürkésztem őt, úgyhogy Harry valószínüleg megkönnyebbült, mikor valaki a nevén szólította, s így volt ürügye hátat fordítani nekem.

- Á, szia, Luna!

- Kerestelek a gyengélkedőn, de azt mondták, már elmentél - mondta a táskájában kotorászva Luna.

Egy haragoszöld, hagymának tűnő gumót, egy jókora pöttyös gombát és nagy mennyiségű macskaalmot vagy arra erősen emlékeztető valamit rakodott Ron kezébe, hogy aztán előhúzzon egy piszkos pergamentekercset, amit viszont Harrynek adott át.
- Ezt neked küldik.

A pergamenben első pillantásra felismertem Dumbledore értesítőjét.
- Ma este - tájékoztatott Harry minket szűkszavúan, miután elolvasta az üzenetet.

- Nagyon tetszett a kommentárod! - dicsérte meg Lunát Ron, miközben a lány megszabadította őt a gumótól, a gombától és a macskaalomtól.

Luna halványan elmosolyodott.
- Most gúnyolódsz, igaz? Mindenki azt mondja, borzalmas voltam.

- Nem, nekem komolyan tetszett! - bizonygatta Ron. - Soha egyetlen kommentárt sem élveztem még ennyire! Különben ez micsoda? - kérdezte, szemmagasságba emelve a hagymaszerűséget.

- Gurgyökér - felelte Luna. - Megtarthatod, ha akarod, nekem még van egypár. El lehet vele riasztani a nyeldeklő plimpiket.

Azzal már ment is tovább. Ron prüszkölt az elfojtott nevetéstől.
- Luna-rajongó lettem, de komolyan - mondta, miután továbbindultunk a nagyterem felé. - Tisztára lökött a csaj, de én nagyon bírom...

Hirtelen elhallgatott. A márványlépcső aljában ott állt a villámló tekintetű Lavender Brown.
- Szia - köszönt rá megszeppenve Ron.

- Gyerünk - dörmögte Harry. Sietve továbbmentünk, de még így is hallottuk Lavender nyitómondatait.
- Miért nem mondtad, hogy ma kiengednek? És miért ővele jöttél le?