Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

24. fejezet - Minisztériumi látogatás

Utolsó vizsgánk, a mágiatörténet délután volt.
Két órakor bevonultunk a nagyterembe, és helyet foglaltunk a lefelé fordítva odakészített feladatlapok mögött.

- Fordítsátok meg a feladatlapot! - szólt Marchbanks professzor, kezében a homokórával. - Kezdhetitek a munkát.

Már egy órája dolgoztunk, mikor Harry felordított, és az asztalról a kőpadlóra zuhant. Mindenki egy emberként fordult oda. Dombors odasietett hozzá, talpra segítette és kivezette őt a teremből.

- Folytassák a munkát! - mondta Marchbanks professzor.

A többiek visszafordultak a lapjukhoz, de én nem tudtam koncentrálni. Csak Harryn járt az eszem. Tudtam, hogy ha a bátyám így felordít annak csak egy oka lehetett: belenézett Voldemort fejébe.

Harryékre, egy üres tanteremben találtam rá.
- Hogy tudunk odamenni? - kérdezte Harry.
Döbbent csend volt a válasz.
Aztán Ron bizonytalanul visszakérdezett: - Oda... odamenni?

- Hova? - kérdeztem.

- Igen, elmenni a Misztériumügyi Főosztályra, hogy megmentsük Siriust! - mondta türelmetlenül Harry.

- De hát... de hát... - hebegte Ron.

- Mit de hát? Mit de hát!?

- Harry - szólalt meg félénken Hermione - hogyan... hogyan jutott be Voldemort a Mágiaügyi Minisztériumba anélkül, hogy felismerték volna?

- Honnan tudjam!? - csattant fel Harry. - Engem az érdekel, hogy mi hogyan fogunk bejutni!

- De... gondolj bele... - Hermione tett egy óvatos lépést Harry felé. - Délután öt óra van. A minisztérium tele van emberekkel... Képtelenség, hogy Voldemort és Sirius észrevétlenül besétáljanak... Mindenki őket keresi... és az az épület tele van aurorokkal...

- Nem tudom! Voldemort biztos láthatatlanná tévő köpenyt használt! - kiabálta dühösen Harry. - A Misztériumügyi Főosztályon különben sincs soha senki! Mindig üres volt, amikor ott jártam...

- Soha nem jártál ott, Harry - jegyezte meg csendesen Hermione. - Csak álmodban láttad azt a helyet.

- Azok nem álmok voltak! - harsogta Harry. Felpattant, és most ő tett egy lépést Hermione felé. - És mikor láttam, ami Ron apjával történt! Szerinted az is csak álom volt!?

- Ebben van valami - jegyezte meg Ron, és Hermionéra nézett. A lány a fejét rázta.

- De hát ez... ez az egész olyan valószínűtlen! - fakadt ki keserű dühvel. - Az se biztos, hogy Voldemort és Sirius ott vannak a...

- Harry látta őket! - vágott a szavába Ron.

- Jól van - Hermione szorongva pislogott, de hangja elszántan csengett. - Egyet még hadd mondjak...

- Tessék!

- Van neked... és ezt, légy szíves, ne vedd sértésnek, Harry... szóval... neked van egy... egy ilyen... megmentési kényszered...

Harry szeme elkerekedett.
- Miféle megmentési kényszerem van nekem!?

- Hát... hogy... - Hermione most már nagyon szaporán pislogott. - Például... például tavaly... a tóban... tudod, a Trimágus Tusán... nem kellett volna... szóval feleslegesen mentetted meg azt a lányt, Delacourt... Egyszerűen elragadott téged ez a... megmentési mánia... Bátor meg szép dolog volt, amit csináltál, tényleg - hadarta mentegetőzve a lány. Harry arckifejezése láttán a nyakát is behúzta félelmében. - Mindenki azt mondta, hogy nagyon szép volt...