Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

6. fejezet - Esküvő

Másnap délután háromkor Harry, Ron, Fred és George a gyümölcsösben felállított
hatalmas sátor előtt álltak, és a vendégek érkezésére vártak. Harry kapott egy nagy
adag Százfűlé főzetet, és most kiköpött mása volt egy, a közeli faluban, Ottery
Szent Catchpole-ban lakó vörös hajú mugligyereknek, akitől Fred a begyűjtő bűbájjal lopott hajszálakat. A terv szerint Harryt Barny-ként mutatják majd be, és az elrejtését illetően a nagyszámú Weasley-rokonságra fognak támaszkodni. Vele szemben, én egy tipikus szőke kék szemű lány alakját vettem fel, ezzel egy Delacour bőrébe bújva. Még jó, hogy Adam nem létező franciatudásából rám is ragadt valami.

Egy órával korábban fehér köpenyes pincérek tömege érkezett, egy aranykabátos zenekarral együtt. Ők mindannyian egy közeli fa árnyékában pihentek.

- Apa szerint kiírta őket a végrendeletéből... mintha érdekelné őket, gazdagabbak lesznek, mint bárki más a családban, ha ilyen ütemben... Apám! - nézett Ron szaporán pislogva, ahogy Hermionéval együtt sietetünk feléjük.

- Remekül néztek ki!

- Mindig ez a meglepett hangszín - mondta Hermione, bár mosolygott. Egy lebegő, orgonaszínű ruhát viselt, hozzáillő magassarkúval. Haja egyenes és csillogó volt. - Muriel nagynénikéd nem ért egyet veled. Épp most találkoztam vele odafenn, miközben Fleurnak adta a diadémot. Azt mondta, „Ó kedvesem, csak nem ez a mugliszületésű?", utána meg „Rossz tartás és vézna bokák."

- Velem sem volt kedvesebb - morogtam, miközben halványzöld ruhám szoknyáját igazgattam. - Azt mondta, túl kövér vagyok. Lehet el kéne kezdenem fogyni.

- Ne vegyétek magatokra, mindenkivel bunkó - mondta Ron.

- Csak nem Murielről beszéltek? - tudakolta George, miközben Freddel előbukkantak a sátorból. - Hát igen, épp most mondta, hogy félre áll a fülem. Vén denevér. Bárcsak Bilius bácsi itt lenne. Igazi mókamester volt az esküvőkön.

- Nem ő volt az, aki meglátta a Zordót, és huszonnégy óra múlva meghalt? - kérdezte Hermione.

- Hát, de igen, a végére elég különös lett - ismerte el George.

- De mielőtt megzakkant, ő volt minden parti szíve és lelke - mondta Fred. - Lenyomott egy egész üvegnyi lángnyelv whiskyt, majd kiszaladt a táncparkettre, felemelte a talárját, és virágokat kezdett előhúzni a-

- Igen, szörnyen elbűvölőnek hangzik - mondtam gyorsan, miközben Harry majd megszakadt a nevetéstől.

- Valamiért sose nősült meg - mondta Ron.

- Nem mondod - mondta Hermione. Annyira nevettünk, hogy addig nem vettük észre a későn érkezőt, egy sötét hajú fiatalembert, nagy, görbe orral és sűrű fekete szemöldökkel, amíg Hermionét nézve Ron felé nem nyújtotta a meghívóját.

- Te csodálatosan szép.

- Viktor! - visította Mio és elejtette kis, gyöngyberakásos táskáját, ami méretéhez képest aránytalanul nagyot puffant. Elpirulva leguggolt, hogy felvegye. - Nem is tudtam, hogy... te jó ég... annyira jó téged újra látni... hogy vagy?

Ron füle ismét elvörösödött. Miután Krum meghívójára nézett, mintha egy szavát se hinné el, egy kicsit túl hangosan megkérdezte tőle: - Hogyhogy itt vagy?

- Fleur hívott meg - mondta Krum felvont szemöldökkel.

Harry, kezet rázott vele, majd érezve, hogy jobb lenne eltávolítani Ron közeléből, felajánlotta, hogy a székéhez vezeti.

- Itt az ideje leülni - mondta Fred -, különben elgázol a menyasszony.

A második sorban foglaltunk helyet, Fred és George mögött. Hermione még mindig rózsaszín volt, Ron füle pedig skarlátvörös. Néhány pillanat múlva Harryhez motyogott.