Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

5. fejezet - Amortentia

- Mély levegő, Cami! - próbált megnyugtatni Hermione. - Mély levegő!

- Nyugi, Harry biztos jól van - veregetett hátba Ron. - Figyelj, próbálj meg enni valamit. Eléggé vacakul nézel ki.

Az nem is volt kérdés. Egész testben remegtem és sápadt is voltam az idegességtől. Harryvel ugyanis nem találkoztunk a leszállásnál és a fiákerekbe való beszállásnál sem.
Próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy semmi baja nincs, de - visszagondolva, hogy másodévben ugyanígy késett az évnyitó ünnepségről, és majdnem ki is rúgták - nem igazán sikerült.

- Na, látod Cami! Ott jön Harry - mutatott Ron az ajtó irányába, majd a felénk siető bátyámra nézett. - Te meg hol... úristen, mit csináltál az arcoddal? - hüledezett, s nagy szemeket meresztett Harryre.

- Miért, mi van vele?
Harry felkapott egy kanalat, és megnézte arca torz tükörképét.

- Csupa vér vagy! - sopánkodtam. - Fordulj ide!
Azzal már emeltem is a pálcámat.
- Tergeo! - motyogtam, s a pálca leszippantotta Harry bőréről a rászáradt vért.

- Kösz... - mondta megtisztult arcát tapogatva Harry. - Az orrom rendben van?

- Persze. - Aggódva pislogtam rá. - Miért ne lenne rendben? Mi történt? Tisztára frászban voltunk miattad!

- Majd később elmondom - felelte Harry.

- De hát... - kezdett tiltakozni Hermione.

- Mondom, majd később! - ismételte jelentőségteljes hangsúllyal Harry. Átnyúlt Ron előtt, hogy szedjen magának a sült csirkéből és a krumpliból, de mielőtt megérinthette volna az ételt, az köddé vált, és desszertek tűntek fel az asztalon. Ron nyomban lecsapott egy csokoládétortára.

- Lemaradtál a beosztásról - jegyezte meg Hermione.

- Mondott valami érdekeset a süveg? - kérdezte Harry, miután a tányérjára rakott egy gyümölcslepényt.

- Nem, nagyjából ugyanazt mondta, mint tavaly: hogy fogjunk össze, mert csak úgy győzhetjük le az ellenségeinket.

- Dumbledore beszélt Voldemortról?

- Nem, de a fontos dolgokat mindig a lakoma után szokta elmondani. Most már nemsokára beszélni fog.

- Piton azt mondta, Hagrid is késett a lakomáról...

- Találkoztál Pitonnal? - kérdezte Ron két tortafalat között. - Hogyhogy?

- Összefutottunk - felelte kitérően Harry.

- Hagrid csak pár percet késett - mondtam. - Nézd, integet neked!
Harry a tanári asztal felé nézett, és rávigyorgott Hagridra, aki valóban integetett neki. A vadőr új, tanári beosztásában se tudott olyan méltóságteljesen viselkedni, mint a mellette ülő McGalagony professzor, a Griffendél házvezető tanára, akinek a feje még a vadőr válláig se ért, s aki most rosszallóan nézett lelkesen integető szomszédjára.

- Na és mit akart Lumpsluck professzor? - kérdezte Hermione.

- Megtudni, hogy mi történt a minisztériumban - felelte Harry.

- Mindenkit csak az érdekel - fintorgott Hermione. - Minket is egy csomóan faggattak a vonaton, igaz, Ron?

- Igen - bólogatott Ron. - Mindenki kíváncsi rá, tényleg ti vagytok-e a Kiválasztottak...

- Kísértetkörökben is sok szó esett erről a kérdésről - szólt közbe Félig Fej Nélküli Nick, s biccentett egyet Harry felé, amitől elégtelenül rögzített feje vészesen megbillent nyakfodrán. - Tisztelt társaim afféle Potter-szakértőnek tekintenek engem, mivel köztudott, hogy baráti viszonyt ápolunk. Én azonban leszögeztem, hogy nem vagyok hajlandó faggatni téged. "Mindkét Potter tudja, hogy rám bízhatják a titkaikat," mondtam nekik. "Inkább halnék meg, semmint hogy visszaéljek a bizalmával."