Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

16. fejezet - Jövőkép

Egész héten törtem a fejem, hogyan vehetnénk rá Lumpsluckot az emlék átadására, de a várva várt isteni szikra csak nem akart jönni.

- Abban ugyan hiába keresed a választ - jelentette ki vasárnap késő este Hermione, amikor Harry elővette a bájitaltan tankönyvét.

- Ne kezdd már megint! - mérgelődött Harry. - Ha nincs a Herceg, Cami és Ron most nem ülhetnének itt velünk.

- De igen, itt ülnénem, ha elsőben odafigyeltél volna Pitonra - replikázott Hermione.
Harry nem vitatkozott tovább.

A klubhelyiségben ültünk, a kandalló előtt. Rajtunk kívül már csak néhány másik hatodéves volt ébren. Pár órával korábban némi izgalomra adott okot, hogy a vacsorából visszatérve a táblán egy új hirdetményt találtunk, mely a hoppanálásvizsga kitűzött időpontjáról tájékoztatta az érintetteket. Akik a jelzett nap, április huszonegyedike előtt betöltötték a tizenhetedik évüket, kiegészítő órákra jelentkezhettek, melyeket - szigorú biztonsági óvintézkedések mellett - Roxmortsban terveztek megtartani.

Ront már a vizsga puszta híre is pánikba ejtette; még mindig nem ment neki a hoppanálás, és biztosra vette, hogy meg fog bukni. Hermione, akinek már kétszer is sikerült a művelet, nem izgult annyira, a mi tizenhetedik születésnapunkig pedig még négy hónap volt hátra, így hát áprilisban nem vizsgázhattunk.

- De ti legalább tudtok hopponálni! - kesergett Ron. - Júliusban gond nélkül átmentek!

- Eddig egyetlenegyszer tudtam megcsinálni - emlékeztette barátját Harry.
Mivel Ron rengeteg időt elfecsérelt gyászos vizsgakilátásainak taglalására, még késő este is körmölte Piton kegyetlenül nehéz házi dolgozatát, amit mi már délután befejeztünk.

- Mondom, hogy ebben nem tud segíteni a hülye Herceged! - ismételte meg emeltebb hangon Hermione. - Csak egy módon lehet rákényszeríteni valakire az akaratunkat: az Imperius-átokkal, azt viszont tiltja a törvény...

- Köszönöm szépen, de ennyit én is tudok - felelte Harry, fel se nézve a könyvből. - Épp azért próbálok valami más megoldást találni. Dumbledore szerint Veritaserummal semmire se megyek, de talán van még olyan varázsital vagy bűbáj...

- Eleve rossz irányba indultál el - vélekedett Hermione. - Dumbledore azt mondta, csak ti tudjátok megszerezni az emléket. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy mások nem tudják meggyőzni Lumpsluckot, ti viszont igen. Nem bájitalt kell beadnotok neki, hiszen azt bárki megteheti...

- Hogy írják azt, hogy experimentális? - kérdezte a pergamenjét bámulva Ron, s hevesen megrázta a pennáját. - Ugye, nem úgy, hogy e-esz-ká...

- Nem - vágtam rá, és magam elé húztam Ron dolgozatát. - Ahogy az „augurium" se a-ó-er-gével kezdődik. Miféle pennát használsz te?

- Autokorrektort, Fredéktől kaptam... de úgy látszik, kimerült benne a bűbáj...

- Valószínű - erősítette meg Hermione a dolgozat címére mutatva. - Ugyanis a dementorokról kell írnunk, nem valami dentoromról, és arról se tudok, hogy Roonil Wazlibra változtattad volna a neved.

- Jaj, ne! - Ron borzadva meredt a pergamenlapra. - Nehogy azt mondd, hogy újra le kell írnom az egészet!

- Ne izgulj, meg lehet menteni - nyugtatta meg Hermione, és elővette a pálcáját.

- Imádlak... - sóhajtott Ron, azzal hátradőlt a széken, és fáradtan megdörzsölte az arcát.
Hermione kicsit elpirult, de csak ennyit felelt: - Az jó, csak Lavender meg ne hallja.

- Nem fogja - dörmögte bele a tenyerébe Ron. - Vagy ha igen, az se baj... akkor legalább szakít velem...

- Miért nem szakítasz te, ha eleged van belőle? - kérdezte Harry.