Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

14. fejezet - Hermione rájön

A hír, hogy Ront és engem megmérgeztek, másnap gyorsan elterjedt, de nem keltett akkora riadalmat, mint annak idején a Katie elleni merénylet.
A többség minden jel szerint úgy gondolta, hogy a dolog véletlen baleset volt - a bájitaltan tanár szobájában előfordulhat ilyen -, és hogy végül is nem történt nagy baj, hiszen nyomban megkaptuk az ellenszert.

A griffendélesek nagy részét sokkal jobban izgatta a Hugrabug elleni közelgő meccs, ugyanis epedve várták, hogy Zacharias Smith, a Hugrabug hajtója elnyerje méltó büntetését a Mardekár elleni nyitómeccsen leadott kommentárjáért.

A Hugrabug elleni meccs reggelén, mielőtt elindult a stadionba, Harry tett egy villámlátogatást nálunk.
Ron alig fért a bőrébe - Madam Pomfrey nem engedte el őt a meccsre, mondván, hogy túlságosan felizgatná magát.

- Na és milyen McLaggen? - kérdezte Harryt, rövid időn belül immár harmadszor.

- Mondtam már - válaszolta türelmesen Harry -, ha a világ legjobb őrzője lenne, akkor se akarnám megtartani. Mindent jobban tud, és folyton kioktat minket. Alig várom, hogy megszabaduljak tőle. Erről jut eszembe - tette hozzá, miközben felállt, és magához vette a Tűzvillámot -, tedd meg, hogy nem csinálsz úgy, mintha aludnál, amikor Lavender bejön hozzád. Az őrületbe kerget az a lány.

- Jó - motyogta szégyenlősen Ron. - Oké.

- Ha már nem akarsz járni vele, mondd meg neki - tanácsoltam.

- Hát igen... persze... de az nem olyan könnyű - dörmögte Ron, majd rövid hallgatás után csak úgy mellesleg megkérdezte: - Hermione is benéz még a meccs előtt?

- Nem, már lement a stadionba Ginnyvel.

Ron elszontyolodott.
- Aha... értem. Hát akkor sok szerencsét. Remélem, lealázzátok McLag... mármint Smith-t meg a Hugrabugot.

- Megpróbáljuk. - Harry a vállára kapta seprűjét. - A meccs után találkozunk.

💚❤️💚❤️💚

- Rendes tőled, hogy beugrottál - vigyorogtam Harryre. A bátyám pislogva körülnézett. Odakint bíborral csíkozott indigókék volt az ég. A meccs réges-rég véget ért.

- Mi történt?

- Koponyatörés - felelte az ágyhoz siető Madam Pomfrey, azzal visszanyomta Harryt a párnára. - Aggodalomra semmi ok, összeforrasztottam, de éjszakára itt kell maradnod. Pár óráig nem szabad megerőltetned magad.

- Eszemben sincs itt maradni! - horkant fel Harry, és dühösen lerúgta magáról a takarót. - Megyek és megölöm McLaggent!

- Attól tartok, az a megerőltetés kategóriába esne - jelentette ki szigorúan MadamPomfrey, s miután újfent visszatuszkolta a párnára Harryt, fenyegetően felemelte a pálcáját. - Itt maradsz, amíg el nem engedlek, vagy azonnal hívom az igazgatót.

Azzal visszasietett a szobájába, faképnél hagyva lázongó betegét.

- Mennyi lett az eredmény? - kérdezte fogcsikorgatva Harry.

- Háromszázhúsz-hatvan - feleltem bocsánatkérő hangon.

- Na remek! - csattant fel Harry. - Csodálatos! Ha egyszer elkapom McLaggent...

- Ne nagyon kapkodj utána, mert kétszer akkora, mint te - tanácsolta Ron. - Javasolnám viszont a Hercegnek azt a lábkörmös ártását. Amúgy szerintem a csapat elintézi őt helyetted. Ők se zárták a szívükbe McLaggent...
Ron hangjában rosszul leplezett káröröm csengett.

- Behallatszott ide Luna hangja - meséltem nevetéstől elcsukló hangon. - Remélem, ezentúl is ő kommentálja a meccseket... Az a vesztesvész...!