Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

12. fejezet - Emlékszerző hadjárat

- Harry! Camilla! Ginny!
Hermione sietett felénk köpenyben, sapkában és kesztyűben, a hidegtől kipirult arccal.

- Én már néhány órája itt vagyok - zihálta. - Most jövök Hagridtól és Csikó... mármint Szilajszárnytól. Hogy telt a karácsony?

- Jól - vágta rá Ron. - Eseménydús volt. Rufus Scrim...

- Át kell adnom valamit. - Hermione úgy vágott Ron szavába, mintha nem látná és nem is hallaná őt. - Ja, egy pillanat, a jelszó. Absztinencia.

- Úgy van - lehelte elhaló hangon a Dáma, és kitárta a bejáratot.

- Mi baja van? - csodálkozott Harry.

- Egy kicsit túllőtt a célon karácsonykor - magyarázta Hermione. - Violet barátnőjével benyakalták az összes bort a részeg szerzeteseket ábrázoló képben, lent a bűbájtan teremnél. Na de várj...

Kotorászni kezdett a zsebében, majd előhúzott egy pergamentekercset Dumbledore kézírásával.
- De jó! - örvendezett Harry. Gyorsan kibontotta a levelet, amelyből kiderült, hogy másnap este lesz a következő különóránk Dumbledore-ral. - Rengeteg mindent kell elmondanom neki és neked is. Gyere, üljünk le...

Ekkor azonban fülsértő „Von-Von!"-kiáltással előbukkant a semmiből Lavender Brown, és Ron nyakába vetette magát. A jelenlévők közül többen kuncogtak. Hermione csilingelve felnevetett, majd ismét felénk fordult: - Van ott egy üres asztal... Gyere te is, Ginny!

- Nem, kösz, én megkeresem Deant - felelte a lány, nem túl lelkesen. Miközben Ron és Lavender afféle állóbirkózásba kezdtek, mi a szabad asztalhoz ültünk.

- Neked hogy telt a karácsonyod?

Hermione vállat vont.
- Jól... Nem volt semmi különös. Milyen volt Von-Vonéknál?

- Mindjárt elmondom - bólintott Harry. - De figyelj, Hermione, nem lehetne, hogy...

- Nem lehetne - vágta rá keményen a lány. - Úgyhogy ne is kérj rá!

- Gondoltam, talán a szünetben...

- A Kövér Dáma ivott meg egy hordó ötszáz éves bort, nem én, világos? Na ki vele, mi az a fontos dolog, amit el akarsz mondani?
Úgy tűnt, Hermione pillanatnyilag nem vevő az észérvekre, úgyhogy Harry inkább beszámolt nekünk Draco és Piton beszélgetéséről.

- Arra nem gondoltál, hogy...

- Hogy Piton cselből ajánlotta fel a segítségét, mert ki akarta szedni Malfoyból, miben mesterkedik?

- Hát... igen - bólintottam.

- Ron apja és Lupin is így gondolják - legyintett türelmetlenül Harry. - De annyit ez mindenképp bizonyít, hogy Malfoy készül valamire. Ezt te se tagadod, ugye?

- Nem - feleltem kelletlenül.

- És Voldemort parancsára cselekszik, ahogy megmondtam!

- Hmm... szó szerint említették Voldemortot?

Harry a homlokát ráncolta.
- Lehet, hogy nem... de Piton Malfoy mesteréről beszélt. Ki másra gondolt volna?

- Nem tudom. Talán az apjára... - Hermione töprengve bámult a Ront csiklandozó Lavenderre. - Hogy van Lupin?

- Nem túl jól - válaszolt Harry, és beszámolt Lupin titkos bevetéséről meg a nehézségekről, amikkel a vérfarkasok között szembesült. - Ti hallottatok már erről a Fenrir Greybackről?

- Hát persze! - vágta rá riadtan Hermione. - És te is hallottál róla!

- Hol, mágiatörténeten? Tudod, hogy soha nem figyeltem...