Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

4. Fejezet - Lumpsluck

Egészen addig integettünk, amíg a Weasley házaspár és a nevelőcsaládom egy kanyar után el nem tűntek a szemünk elől. Akkor visszahúzódtunk az ablakból, és a barátaink keresésére indultunk. Feltételeztem, hogy Ron és Hermione még a prefektusok kocsijában vannak, Ginny viszont ott állt nem messze tőlünk a folyosón, és néhány barátjával beszélgetett. Harry, ládáját magával vonszolva elindult a lány felé.
A roxfortosok szégyentelenül megbámulták őt, és engem is. Sokan egyenesen a kupéjuk ablakának nyomták az arcukat, hogy jobban láthassanak minket. Előre sejthettem, hogy a Reggeli Próféta „Kiválasztott"-legendája jóvoltából ebben az évben fokozott bámészkodásmennyiséget kell elviselnem, de így is zavart a reflektorfény.

- Nem keresünk egy üres kupét? - kérdezte Harry Ginnytől.

- Bocs, Harry, de nem mehetek, Deannel találkozom - felelte vidáman a lány. - Majd később biztos összefutunk.

- Persze, persze... - bólintott Harry.

- Szia, Harry! Szia Camilla! - csendült egy ismerős hang a hátam mögött.

- Neville! - megkönnyebbülten fordultam a ládáját vonszoló kerek arcú fiú felé.

- Szervusztok - köszönt ránk a Neville nyomában közeledő hosszú hajú, nagy szemű, ködös tekintetű lány.

- Szia, Luna, hogy vagy? - kérdeztem mosolyogva.

- Köszönöm szépen, nagyon jól - felelte Luna. Egy képes magazint tartott a kezében, amely a címoldalán öles feliratban tudatta, hogy ajándék fantomfigyelő szemüveget tartalmaz.

- Még mindig jól fogy a Hírverő? - érdeklődött Harry.

- Igen, igen, nagyon magas a példányszámunk - felelte lelkes mosollyal Luna.

- Keressünk helyet magunknak! - indítványoztam, s a némán bámuló diákok csoportjait kerülgetve elindultunk a folyosón. Végre találtunk egy üres kupét, ahova nem kis megkönnyebbüléssel menekültem be.

- Még minket is megbámulnak - szólt Neville magára és Lunára mutatva -, csak mert együtt látnak veletek!

- Azért bámulnak meg, mert ti is ott voltatok a minisztériumban - helyesbített Harry, miközben feltornászta ládáját a poggyásztartóra. - Tele volt a történtekkel a Reggeli Próféta. Biztos olvastátok.
Neville hevesen bólogatott.

- Igen, és azt hittem, hogy nagyi dühös lesz a nagy hűhó miatt, de képzeljétek, örült neki! Azt mondta, végre-valahára apám nyomdokaiba léptem. Még egy új pálcát is vett nekem, nézzétek!

Előhúzta a varázsszerszámot, és felmutatta.
- Cseresznyefa egyszarvúszőrrel - jelentette büszkén. - Az egyik legutolsó darab, amit Ollivander eladott. Rögtön másnap tűnt el... Hé, Trevor, gyere vissza!
Azzal bebújt az ülés alá, hogy nyakon csípje krónikus szabadságvágy-túltengésben szenvedő varangyát.

- Az idén is lesz DS, Harry? - kérdezte Luna, miközben leválasztotta a Hírverő középső lapjáról a fantomfigyelő szemüveget.

- Már nincs értelme, hisz megszabadultunk Umbridge-től - felelte Harry, és leült. Neville kihúzta a fejét az ülés alól - közben bele is verte -, és csalódottan nézett fel Harryre.

- Én nagyon szerettem a DS-t! Olyan sokat tanultam tőled!

- Én is élveztem a találkozásainkat - bólogatott álmatag derűvel Luna. - Olyan volt, mintha lennének barátaim.
Luna gyakran tett efféle zavarba ejtő megjegyzéseket; mindig a szánalom és a szégyenkezés vegyes érzése fogott el tőlük.

Mielőtt azonban válaszolhattam volna, mozgásra lettem figyelmes az ajtó túloldalán. A kupé előtt egy kis csapat negyedéves lány sutyorgott és viháncolt.
- Te kérdezd meg!