Camilla Potter, a másik túlélő 5-7. ᵈᵐ

23. fejezet - Majdnem...

Úgy éreztem, most nem bírnék visszamenni a klubhelységbe. Helyette tettem egy nagy kerülőt, hogy kiszellőztethessem a fejem.
Éppen bekanyarodtam volna az egyik folyosón, mikor egy mély hang ütötte meg a fülem: - Mit csinálsz itt Potter?

Megfordultam és láttam, hogy Zambini állt velem szemben.
- Semmi közöd hozzá! - szóltam vissza.

- Miért mászkálsz a folyosókon, a hülye bátyád nélkül?

- Hagyd békén Harryt! - mondtam dühösen. Lehet, hogy rettentően haragudtam Harryre, de ezt nem hagyhattam.

- Vigyázz a szádra, Potter! Én a Főinspektori Különítmény tagja vagyok. Meg is bűntethetlek!

- Most úgy teszek, mint aki fél - mondtam gúnyosan. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a mardekáros lassan elindult felém.

- Rendben... eltekintek a kis éjjeli kalandodtól, egy feltétellel - mondta, és teljes erőből a falhoz vágott.

- M-mit akarsz? - kérdeztem vészjóslóan.

- Tudod te azt - felelte vigyorogva. Közben a keze, amivel a vállamat fogta, egyre lejjebb csúszott a derekamra. Undorító!

- Ezt, hagyd abba - mondtam remegő hangon. Az ujjaim ráfeszültek a pálcámra.
Zambini egyre közelebb hajolt hozzám. Már majdnem megcsókolt, de én kilőttem egy védekezőbűbájt, aminek következtében a fiú három métert repült.

- Mocskos, undorító állat vagy Zambini! - ordítottam le a fejét és futásnak eredtem.

- Petrifikus totalus!
Éreztem, hogy megdermedek és nem tudok mozdulni.

- Most, nagy bajba kerültél Potter - mondta a fiú vészjóslóan. Azzal elkezdte szórni az ártásait. Egyik erősebb volt, mint a másik.

- Nem is tudtam, hogy ez ilyen jó móka lesz - mondta gúnyosan. - Cruci...

- Mit csinálsz Blaise? - hallottam valaki hangját. Az életemet mentette meg.

- Óóó... szia Draco! Megbűntetem a Potter lányt amiért ártást szórt rám. Csatlakozol?

- Szerinted, mi lett volna, ha például McGalagony jön erre? Rengeteg pontot vonna le tőlünk!

Draco, nyugodt hangon beszélt, de éreztem a szavain, hogy dühös.

- Ez igaz. Mázli, hogy szóltál. Renben, van Potter, elengedlek, de akkor egy szót se senkinek! - mondta Zambini. Elmondta az ellenátkot, és elfutott. Gyáva.

Éreztem, hogy visszatért az élet a végtagjaimba, de mindenem sajgott. Draco ott állt velem szemben, pár lépésnyire. Nem akartam ránézni, mert sejtettem, hogy haragszik rám.

- Köszi - motyogtam, miközben - nagynehezen - feltápászkodtam. - Aaa... az előbbit.

- Nem azért állítottam le Blaise-t, mert neked akartam volna segíteni. Nem akartam, hogy elkapják - mondta ridegen.

- Ja... Persze, érthető, hiszen a barátod. Akkor én... megyek is... Szia - motyogtam, és elindultam a klubhelység felé. Lépteket hallottam, magam mellől: Draco, ott sétált mellettem. Megnyugtatott, hogy velem volt.

- Nehogy azt hidd, hogy azért jövök veled, mert jóban lennénk! - mondta hűvösen - Csak erre van dolgom.

- Öhm... rendben...
Óráknak tűnő percekig sétáltunk szótlanul. Hiányzott az a régi jókedv, mikor állandóan beszélgettünk és együtt nevettünk.

Már negyed órája gyalogolhattunk, mikor Draco megszólalt: - Na, jó! Én ezt nem bírom tovább - mondta és hirtelen megállt, ezért én is így tettem. - Elmondanád, mi a franc bajod van velem? - fakadt ki. Teljesen megértettem, hogy miért kérdezi ezt.