Vörös Kód

Part 7

Rami

Borzalmas izgatottság lesz úrrá rajtam, amikor leállítom a motort. Ingrid legutóbbi telefon hívása óta érzem, hogy pezseg és kavarog bennem minden. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, milyen címlap sztori lenne ebből. Néhány perc merengés múltán összeszedem magam. Kicsatolom az övem, kiveszem a kulcsot és kiszállok. Bár lassú, de annál határozottabb léptek visznek el az ajtóig, ahol már habozás nélkül megnyomom a csengőt. Ingrid megvárakoztat. Már-már azt hiszem, hogy nem is fog fogadni, amikor kulcscsörgésre leszek figyelmes az ajtó túloldaláról.

Nyílik az ajtó, Ingrid mosolyog rám a bentről. Nekem meg egyszerre akad el a lélegzetem és szorul össze a gyomrom. Szűkre szabott ruhát visel, ami a térdéig is alig ér le. Hálós harisnya van rajta, és nem visel cipőt. Kicsit alul öltözött érzés kerít magába. Aztán mindezt legyűrve én is szélesen elmosolyodok némi határozottságot erőltetve magamra.

- Szia! Milyen pontosan érkeztél. Legtöbben első alkalom esetén mindig belecsúsznak egy kis késésbe.

- Nem vagyok az a késős fajta – elvigyorodok. – Mellesleg az áraid mellett meg sem engedhetem magamnak, hogy akár egy percet is kihagyjak.

- Akkor fáradj beljebb – kitárja az ajtót és eláll az útból, hogy kényelmesen beférjek.

Amint belépek, ugyan az a kellemes illat üti meg az arcomat, mint mikor legutóbb itt jártam.

- A cipődet rögtön itt balra le tudod tenni, a kis szekrényben találsz neki helyet.

Nem kell kétszer mondania, már rúgom is le magamról őket. A kistáskámat pedig egyel fentebb lévő polcra rakom. Csak nem lesz ott útban senkinek.

- Megkínálhatlak némi innivalóval?

Bólintok egyet. – Egy pohár víz jól esne.

Ingrid széles mosolygásba kezd. – Biztos vagy benne, hogy lenne szükséged valami erősebbre?

Mosolygok én is és megrázom a fejem. – Egészen biztos vagyok benne, hogy csak egy pohár vizet innék.

Kitölt nekem egy pohárka vizet, de nem adja oda egyből. Int a fejével, hogy kövessem és elindul egy szűkebb folyosó felé. A szűkössége ellenére teljesen barátságos folyosó, szőnyeggel borított parketta. A kis folyosó végén egy ajtó. Melyet Ingrid kitár, és int, hogy menjek én előre. Elindulok lefelé a lépcsőn, amikor hallom, hogy mögöttem kattan a zár. Visszapillantok, de Ingrid mosolyog rám a legfelső lépcsőfokról.

- Csak nem klausztrofóbiád van? Mert akkor elég rossz lóra tettél ezzel a választással.

- Nem, nincsen – rázom meg a fejem és indulok is tovább a lépcsőn.

Leérve ismét egy ajtó fogad, de ez már más. Fekete párnázott bőr borítja. A kilincse is ki van cicomázva. Megvárom, míg Ingrid leér és magam elé engedem. Amint mellém ér kezembe adja a vizet és előhúz a nyakából egy kis aranyos kulcsot.

- Készen állsz?

- Készen – bólintok és kortyolok egyet a vízből, majd mikor elém tárul a látvány, amit az ajtó rejt, egyből megbánom, hogy csak egy szolid pohárka vizet kértem.

Belépve a szobába Ingrid hagy időt, hogy körbenézzek. Nem sürget, de a tekintetét végig magamon érzem. Ismét hallom, ahogy kattan a zár. Immár két zárt ajtó is elválaszt a külvilágtól. Plusz a bejárati ajtó. A cuccaim, irataim fent vannak. Itt állok egy pohár vizet szorongatva és épphogy csak a szám nincsen nyitva. Amerre csak fordulok, szadista eszközök. Hol egy ostor, hol egy bilincs. Egy? Miket beszélek? Vagy 10-15 darab mindegyikből. Különféle méretek, különféle anyagból. Lekötöző padok, illetve kikötöző állványok. Üvegszekrényekben különféle szexuális segédeszközök, szintén méret és használati meghatározás szerint csoportosítva. Néhol egy-egy fiók, melynek tartalmára még nem derült fény. Végül, de nem utolsó sorban egy igen csak különös dolog. A szoba kellős közepén nagyjából minden tárgy, minden eszköz reflektor fényében ott díszeleg, egy hatalmas francia ágy. Melynek funkciója számomra még nem nyerte el az értelmét.