Part 37

335 25 0
                                    

37. rész – Rami

A szobába érve halkan becsukom magunk mögött az ajtót és elfordítom a kulcsot a zárban. Érdekes érzéssel tölt el, hogy Ingrid itt van a szobámban. Igazság szerint ez az első alkalom, eddig mindig csak nála tanyáztunk. Szép kis első alkalom, mondhatom! Az ember nem éppen ilyen körülmények között képzeli el, hogy bemutatja a birodalmát. Figyelem, ahogy Ingrid körbepásztázza a terepet, aztán hozzám lép. Mélyen a szemembe néz, és lassan közelíteni kezd felém az ajkaival.

- Azt hittem, beszélgetni szeretnél – suttogom, bár egyáltalán nem bánom a közeledését, ezt jelzem is egy határozott szorítással.

- Arra gondoltam, hogy esetleg izgalmasabbá tehetnénk az elmesélést.

Lágy csók érkezik a nyakamba, ami egy bocsánatkérésnek is megfelelne. Felszisszenek, amikor megérzem Ingrid fogait a bőrömön.

- El is árulod az ötletet, vagy felfalsz elevenen? – most már vigyorgok, nem hagyhattam szó nélkül.

- Igazán csábító ajánlat a második is, de a kíváncsiság nagyobb úr – nyel egyet, és hátrébb lép kicsit, hogy jól rám lásson. – Kezd el mesélni a tegnap estéd, én pedig felveszem a szereped.

- Ez egy nagyon merész ötlet – lehet némi rémület is kiül az arcomra, de Ingrid csak elmosolyodik.

- Én inkább izgalmas ötletnek nevezném.

A szekrényemhez sétálok, kinyitom és kicsit gondterhelt arccal végig pásztázom a ruháimat, míg végül megtalálom, amit keresek. Egy nyári ruhadarab, nagyon divatos, és persze az oldalán egy díszkötél fut körbe. Kiszedem belőle, és visszasétálok vele Ingridhez, aki érdekes arckifejezéssel nézi végig a jelenetet.

- Gondolom nem hordasz magadnál csak úgy random bondage kötelet – nyújtom át neki a kezemben lévő szerzeményt.

- Nem – rázza a fejét – de ez pont megteszi. Szóval kikötözőst fogunk játszani?

- Először is, végig néztem rajta, miután átadta nekem a kötelet, realizáltam a helyzetet, hogy mennyire jó választás volt. Aztán, gondolkozás nélkül, egy mozdulattal leszedtem róla a pólóját és csak lazán a földre dobtam.

Ingrid mosolyogva figyeli, ahogy beszélek, majd közelebb lép.

- Az már biztos, hogy egy nagyon jó választás vagy – hangja lágy.

Két keze a derekamra csusszan és megmarkolja a pólómat. Lassan kezdi el felhúzni, végig simítva az oldalamat. A hideg is kiráz az érintésétől.

- Valahogy így? – vigyorodik el.

Kibújok a pólóból és hozzá lépek, kezeimet a nyakába teszem. – Ennél azért valamivel gyorsabban és kiéhezettebben – megcsókolom lágyan, játékosan. – Megragadtam a derekát és az ágy felé vettem vele az irányt.

Ingrid kezei ismét a derekamon landolnak most ő csókol meg, de ugyan olyan lágyan és kényelmesen, mint az előbb én, őt. Tetszik, hogy nem akarja elkapkodni. Még a végén ebből a beteg ötletből valami jó is kisül. Az ágyhoz érve elszakadok tőle, és mosolyogva lehuppanok az ágyra, feltolom magam a tetejéig és elnyújtózok. Ingridnek sem kell kétszer mondani, már felettem van és ismét megcsókol mire én kissé felnyögök.

- Nem, itt nem csókolózunk, csak összekötöd a kezeimet és rögzíted a – felpillantok a falamra és felkuncogok. – Ez már a te problémád.

- Haha... nagyon vicces. Add a mancsaidat.

Átnyújtom neki a két kezem, gondosan összekötözi őket, és a fejem fölé nyomja. – Folytasd.

Vörös KódWhere stories live. Discover now