Vörös Kód

Part 21

Rami

Pár perc elteltével, Ingrid 2 pohárral, egy üveg borral, és a bornyitóval a kezében jelenik meg. Lepakolja a mellettünk lévő asztalra és kinyitja a bort. Leül mellém, először nekem tölt, majd magának is. Kezembe adja a poharamat, szembe fordul velem és mosolyogva kissé megemeli a poharat.

- Szerintem igyunk ma arra, hogy nem állt szándékomban az előbb kinyírni – még mindig mosolyog, várja, hogy koccintsak vele.

- Talán a legutóbbi alkalommal, szándékodban állt? – felhúzom a szemöldökömet.

- Volt egy pillanat, amikor nem tudtam, felül tudok-e kerekedni önmagamon.

Bólintok egyet, koccintok vele, és jóízűen kortyolok egyet a borból. Megköszörülöm egy kicsit a torkomat, leteszem a poharat. Felülök a kanapéra, Ingriddel szemben és törökülésbe helyezkedve az ölembe engedem a papíromat, egy tollat pedig az ujjaim között forgatok. Ingrid ugyan így tesz, a papírt és a tollat leszámítva, felhúzza magát törökülésbe velem szemben. Meglepetten figyelem, ahogy a térdeink összeérnek a kanapén, sosem szokott ilyen közel jönni.

- Hány kérdés van? – les rá a lapomra. – Várj! Ne válaszolj, egy pillanat.

Felpattan és sietve a konyha irányában távozik. ezt kihasználva közelebb húzom a kisasztalt, hogy törökülésben is kényelmesen elérjem a bort. Ingrid egy tállal, és egy távirányítóval a kezében tér vissza. Érdeklődve figyelem, aztán vigyorogni kezdek.

- Mi az? – néz rám értetlen tekintettel.

- Minek neked az a távirányító?

Ingrid nyom rajta egy gombot, és halk kellemes zene tölti be a szobát. Egyszerre azt sem tudom, hogy honnan szól, mintha minden kis négyzet centiméteren hangfalak lennének. Visszahuppan velem szembe, egy centivel sem ül távolabb, mint az előbb, ő a tálat engedi az ölébe, mint kiderült chipset hozott.

- Mit hittél, minek a távkapcsolóját hozom?

Egy darabig mélyen a szemébe nézek, a komolyságot viszont nem sikerül sokáig megőrizzem, ismét vigyor ül ki az arcomra.

- Csak pont úgy néz ki, mint valami kis vibrátor távkapcsolója...

Megdöbbenve néz rám, de végül elneveti magát és szórakozottan bekap egy falat chipset és rágcsálni kezdi.

- Te tényleg úgy gondolod, kiszaladtam felraktam egy vibrátort, hogy na, indulhat a móka?

Megvonom a vállam, átnyúlok az ölébe és kiveszek egy falatot.

- Sosem lehet tudni... – szórakozottan ráharapok. Lepillantok az ölembe lévő papírra. – Húsz kérdés. Készen állsz?

Kezébe veszi a bort, kortyol még egyet belőle, aztán határozottan bólint egyet.

- Essünk neki.

- 1. Mióta foglalkozol pontosan ezzel a szakmával?

- Mármint pontosan ezzel? Vagy az ehhez vezető utat is bele értjük?

Megvonom a vállamat. – Annyit mondasz el, amennyit szeretnél, vagy jónak vélsz. Nem szeretném, hogy kellemetlenül érzed magad.

- Azt is szeretnéd tudni hány éves vagyok? – elvigyorodik.

- Hát, ha már így felhoztad, akkor miért is ne? Legalább életéveidre tudom bontani.

- Lássuk csak, 21 voltam, amikor elhagytam az első iskolapadot, az 14 évre visszamenőleg. Ezt a vállalkozást pedig stabilan 8 éve indítottam.