Vörös Kód

Part 1

Rami

Augusztus közepe van, nővérem nyaralni ment a pasijával egy kis apartmanba, Hajdúszoboszlóra. Nem is a nővérem lenne, ha nem felejtette volna el kikapcsolni az elektromos berendezéseket a szobájában. Még munkába voltam, amikor hívott, hogy ha hazaérek, mindenképp áramtalanítsam a szobáját.

Ahogy hazaérek első dolgom felszaladni az emeletre, beroncsolni a szobájába és az íróasztala alá mászni. Meg is volnék vele, persze amilyen ügyetlen vagyok, a kimászás már nem megy teljesen akadály mentesen. Sikeresen beverem a fejem, ezzel rendesen meglökve az amúgy is teljesen instabil íróasztalt. A tolltartó állvány azonnal megadja magát és hangos koppanással jelzi érkezését a parkettán. A tollak szanaszét repülnek, gurulnak. Vágok egy grimaszt és nekiállok összeszedni őket, amikor egy kis cetlin akad meg a szemem, ami a tollak között hever. Megfogva már nem is igazán cetli, inkább egy kártya. Egy hirdető kártya, valami PainSolution Vip vállalkozásé.

Összeszedem a tollakat, visszarakom az asztalra, de a kártyát továbbra is szorongatom az ujjaim között. A neve azonnal felkeltette az érdeklődésem, és dolgozni kezd a fantáziám is. Végül is csak újságíró vagyok, vagy mi. Úgyis épp szükségem lenne egy új cikkre, pont kézenfekvő, hogy a kezembe akadt. Zsebreteszem a kártyát és már indulok is a saját szobámba. Levágódom a gépem elé és pötyögni kezdem a kártyán látott nevet. Szerencsémre nem kell sokat keresgélnem, a kereső harmadik találatában már ott is ékeskedik. Az oldalra kattintva egyből egy +18-as tábla fogad, amin persze jót mosolygok. Sikerül bejutnom a kezdőlapra. Kicsit ledöbbenve veszem szemügyre a képeket, az írásokat, a hirdető szövegeket. Az első kérdés, ami eszembe jut az az, hogy ez mi a szart keres az én nővéremnél.

Pár percnyi kattintgatás, lapozgatás után, ráakadok egy elérhetőségre. Nincs pont itt a szomszédban, de szükség esetén messzinek sem mondható. Tömegközlekedéssel nagyjából egy óra, ami autóra átformálva, körülbelül 40 perc. Nem értem, hogy miért keltett bennem ekkora érdeklődést ez az oldal, de egyre inkább csak azt érzem, hogy szeretném magam minél jobban beleásni a témába. Semmi konkrétat nem találok, csak egy kis [link]-et az elérhetőség alatt. Nincs más hátra, mint előre. Rákattintok, erre azonnal feldob nekem egy kis ablakot. „Írja be a kódot". Remek! Fel is szisszenek. Tanácstalanul bámulom a monitort, amikor hirtelen megjelenik a szemem előtt a kis kártya. Előtúrom a zsebemből és megkönnyebbülve látom, hogy rajta van a KÓD. Pedig már épp készültem feladni és elvetni az ötletet. Egy pillanatig még hezitálok, de végül bepötyögöm és leütöm az entert. Egyből bedob egy újabb honlapra, ahol felül csak ennyi szerepel: Ingrid... ismerd meg titkos vágyaid. Elmosolyodok a feliraton, még mindig nem tudok továbblépni azon, hogy a nővérem ilyeneket őrizget magánál. Gyorsan végigfuttatom a szemem az adatlapon, majd ledöbbenve nézem a képeket. Egy igen csak vonzó 35év körüli nő. Pár percig még pásztázom a tekintetemmel, nem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik az, amit látok. Az újságírás mellett saját személyem is tombolni kezd bennem.

Az adatlapon bal fent ott is van a „vegye fel a kapcsolatot Ingriddel" felirat. Még egy nagy levegővétel és már meg is nyílik előttem egy új ablak. Valami automatikus üzenetféleség fogad. „Üdvözöllek ismét nálam, kedves Dóra! Miben lehetek a segítségedre?"

Meglep az üzenet, de végül is logikusan hangzik. Ezek szerint Dóra nem csak tartogatja a kártyát, hanem használja is. Pár pillanatig tanácstalanul bámulom a monitort, az üzenetet, de a kíváncsiságom nem csillapodik. Sőt, egyre inkább érdekel. Kezd bennem pezsegni a téma utáni vágy, az anyaggyűjtés, tapasztalatgyűjtés. Végül is, mit veszíthetek? Ha Dóra nevében írok, még csak nem is feltűnősködöm. Vajon tényleg használta már a szolgáltatást? Vagy csak, nekikezdhetett? Egyáltalán minek van neki ilyesmire szüksége? Mindig ő hangoztatja a legjobban, hogy ő így és úgy hetero, és rá sem bírna nézni egy nőre sem "úgy". Akkor ez most mégis mit jelentsen? Elmosolyodok és gépelni kezdek.